Jó reggelt

Pic: Our Best Bites

French

Hétfőn egyébként client meetingre mentünk; Frenchie meg én. Ő már azzal kezdte, hogy látatlanba is utálja az ügyfelet, mert az is francia. Azt meg már régóta mondogatja nekem, hogy azok mekkora tuskók, higgyem csak el. Gondolom az se sokat javított a helyzeten, hogy az ügyfél vihogva csúfolta Frenchie akcentusát, meg ott mondogatta nekem, hogy figyeljem már, mert úgy mondja a basic-et, hogy "bezikk". Nem akartam rámutatni, hogy aki a public helyett azt mondja, hogy "pöblikk", az csak hallgasson...

De ugye én nem vagyok francia...

Daughter

Szerintem a cicának feltett szándéka, hogy minden nyaralási tervünknek keresztbe tegyen. Biztos meghallotta, hogy John nővére vigyázna rá, és nem akar megint a gyerekszobába száműzve senyvedni, miközben az ő macskájuk vígan heverészik a kanapén.

Ez alkalommal éhségsztrájkba kezdett, amit egy hétig ki is bírt, hiába hoztuk neki a jobbnál jobb cicaeledeleket, ő csak megvetően nézett az összesre és három falatnál többet nem volt hajlandó enni. A különös viselkedés viszont gyanúsan összefüggésben állani látszott anyu látogatásával, úgyhogy nem gondoltam egyből, hogy a halálán van. Azért így hat nap után közöltem vele, hogy ha nem kezd el enni, majd jól elviszem az állatorvoshoz, aki biztos már alig várja, hogy tűket szúrkálhasson belé, ezt meg szerintem lehet, hogy megértette, mert öt perc múlva már hallottam, hogy ropogtatja a cicakekszet. Persze az is lehet, hogy mindez véletlen volt, és csak a catnippel meghintett csirkemell hozta meg az étvágyát, amit még aznap ebédre szolgáltam fel neki, ő meg nagy kegyesen hajlandó volt a felét elfogyasztani.

A lelki trauma elméletét alátámasztani látszott az is, hogy a sztrájk egy hetében a kanapénak a közelébe se volt hajlandó menni, pedig amúgy az a kedvenc helye. Anyu viszont többnyire ott ült, amikor itt volt, és Toby egészen tegnapig csak ült a földön és összehúzott szemöldökkel meredt az üres párnákra.

Amúgy én megértem, a látogatás engem is megviselt. I'm a horrible daughter, meg minden, és mások biztos tudják, hogy hogy kell az ilyesmit élvezni, belőlem viszont kiveszett a szociális érzék, bár ha jobban bele gondolok, szerintem inkább sose ki se fejlődött. Már hetekkel előre aggódtam, hogy biztos milyen kínos lesz, meg majd ki tudja, mit fogunk itt csinálni négy napig, amiből kettőn még dolgoztam is, de az jó is volt, mert legalább arra a nyolc órára el volt döntve, hogy mivel kell foglalkoznom.

Anyut persze hiába kérdeztem, hogy mit akar, neki minden jó volt. A lovagjával jött egyébként, akit most láttam először. Nem azért, mert annyira új lenne, hanem mert anyuval se találkoztam két éve. I'm a horrible daughter.

Végül aztán a szokásost csináltuk, parkozás, mókus etetés (anyu egy zsák mogyoróval érkezett, aztán persze az összes mókus csoportokban érkezett a lábai elé, a többi turistának meg semmi nem jutott, így végül arra kényszerültek, hogy tőlünk lejmoljanak néhány szem nasit), városnézés, Buckingham Palace (nem, már nincs kint a Royal Baby bejelentő tábla), pub, Richmond, Chinatown...

A reptérre aztán egyedül merészkedtek ki, persze előtte napokig hallgattam, hogy majd biztos el fognak tévedni, én meg hiába mondtam, hogy az nem lehet, mert a metró csak egy irányba megy, és a Heathrow a végállomás, ők meg voltak róla győződve, hogy én ezt csak kitalálom, hogy őket elhalgattassam. Ehh...

Aztán persze megint csak kérdezgették, hogy "és Magyarországra mikor jöttök már?", de én erre komolyan gondolni se tudok, amikor idén még nem voltam nyaralni, szerintem nem is fogunk később se, köszönhetően annak, hogy nem volt annyi eszem, hogy a macskával együtt biztosítást is vegyek, és a műtéte óta próbálom a bankszámlámat rendbe tenni, úgyhogy ha végre ismét megengedhetem magamnak, hogy Angliát elhagyjam, akkor nyaralni fogok menni, nem Magyarországra. Ott már voltam...

I'm a horrible daughter...

Poptart shop, Brighton

Vasárnap egyébként nagyon büszke voltam magamra, amikor szinte szemrebbenés nélkül vonultam el a Charlie's Sweet Emporium előtt, és csak kicsit remegett meg a szám széle, amikor megláttam a poptart kínálatot a kirakatban...

Irodai egypercesek

A Big Chief, aki fél évvel ezelőtt áttelepült Amerikába, hogy az ottani irodánkat irányítsa, most egy hétig itt van nálunk. Tegnap épp az ebédemet ettem, és már örültem, hogy végre egyedül vagyok, amikor is megjelent a konyhában, és persze egyből small talkolni kellett vele...

Big Chief: Oh, I see you have this nice slide show with all your names and pictures. I kept telling everyone, we should have something like this...
Nory: Yeah, it was getting awkward that nobody knew who the random people are after half the office got fired in January, or just simply resigned...

The evil dude

Múlt hét csütörtökön olyan beteg voltam, hogy dolgozni se mentem. Ez általában azt jelenti, hogy working from home, de ez alkalommal mondtam G-Dognak meg Frenchie-nek, hogy csináljanak valamit, mert én felülni se bírok, nem hogy elhagyni az ágyat. Péntekre aztán valamennyivel jobban voltam, be is mentem az irodába, ami persze hülye ötletnek bizonyult, mert négyszer evakuáltak minket, mert valami munkások rendre zárlatot okoztak. A tűzoltók persze rezzenéstelen arccal vonultak át az út túloldaláról minden egyes alkalommal. Csak a negyediknél kezdett el rángani a szájuk, ami remélhetőleg elfolytott vigyorgás akart lenni, és nem épp idegösszeomlást kaptak.

Szombaton aztán elmentünk Wimbledonba megnézni az új Superman filmet. Persze majdnem el se jutottunk odáig, mert le volt zárva a metró fele, de aztán kiderült, hogy a rendes vonatok még járnak. Mivel túl korán értünk oda és szakadt az eső is, bementünk egy Café Neroba, ahol aztán két perc után felidegesített egy vevő, pedig nem is nekem kell ott dolgoznom.

Superman témában amúgy nem vagyok szakértő, nem olvastam se az eredeti képregényt, se a folytatásokat, de a film tetszett.

John: So... did you like it?
Nory: Yeah, it was ok...
John: Micheal Shannon is awesome...
Nory: Who?
John: The evil dude... ?

Ah... Nekem ő eddig csak az elrettentő nézésű FBI ügynök volt a Boardwalk Empire-ből. Amúgy ebben a filmben is csinálta a halált okozó nézést... Aww...

Cuties

Nory: We have this scripter in the Romanian office... Every time she skypes me and I see her picture I think, "OMG, she's so cute"...
John: Are you a lesbian?

Ehh...

'84?

John szerint hízelgő, hogy túl fiatalnak néztek és elkérték a személyimet, amikor rosét vettem a cheesecake mellé.

Pedig szerintem csak a pattanásos arcbőr előnyei...

Amikor a pasi meglátta a születési dátumomat, kikerekedtek a szemei, és megjegyezte, hogy "Ugh, '84????? Niiiiiiiiice...", mintha az legalábbis hatalmas teljesítmény lenne, hogy 29 évesen még nem vagyok se ráncos, se elhanyagolt, vagy igazából nem is tudom, mire számított...

Stephen King - Joyland

Hónapokkal ezelőtt megrendeltem, aztán most kaptam az emailt, hogy elpostázták, és hétfőn érkezik a Joyland.

Addigra be kellene fejeznem valahogy a Stranger in a strange landet, de nem haladok, mert ismét mániákusan játszom a Guild Wars2-t.

Ehh...

Crows

Utólag kiderítettem, hogy a varjak egy satnya rókát próbáltak vasárnap hajnalban kiüldözni a kertből. Ezt délután megint eljátszották, de akkor már Toby is prüntyögött nekik az ablakból, mert az meg amúgy olyan, hogy amíg madár van a kertben, addig ő ki nem teszi a lábát. Szerencsétlen róka meg azt se tudta, mi van, csak ült ott és nézett, hogy WTF?

Jó reggelt

Jogos a kérdés, hogy mit keresek én itt hajnal 5-kor vasárnap reggel. Én csak annyit mondok, csoda, hogy eddig kibírtam az ágyban, mert már vagy egy órája azt hallgattam, ahogy valami szerencsétlen holló torkaszakadtából ordít kint a kertben. Az is lehet, hogy varjú volt amúgy, én sose tudom ezeket megkülönböztetni. Az eszeveszett károgásnak egyébként nem tudom, mi volt az oka, de most, hogy felkeltem, abbamaradt.

Aludni viszont én ilyenkor már nem tudok, mert annyira éhes vagyok, hogy képtelen vagyok bármi másra gondolni.


Fuck you, crow...

29

Az összes eddigi szülinapomon azon nyávogtam, hogy nem kaptam macskát. Most, hogy macska már van, találnom kell valami újat.

Kezdhetném mondjuk azzal, hogy engem mér' nem vesz már el senki, mindjárt öreg leszek.

Dreams

Azt álmodtam, hogy John megkérte a kezem. Én igent mondtam, de aztán eszembe jutott, hogy nekem az indiai kollegámhoz kell hozzámennem. Fogalmam sincs miért, és még nyávogtam is egy sort, hogy hiába az egész, mert a nevemtől így se tudok megszabadulni, mert bár utálom, még mindig jobb, mint a Singh.

Szerintem az egész amúgy Bhavna hibája, mert ő mesélt nekem nemrég az esküvőjéről, meg hogy a community leader választotta ki a férjét, akivel aztán három hónapig skype-olt, meg találkoztak egyszer, aztán rögtön hozzá is ment.