Showing posts with label art. Show all posts
Showing posts with label art. Show all posts
Wednesday, 13 February 2013
Thursday, 7 February 2013
Friday, 9 November 2012
Tuesday, 21 August 2012
Aiko Fukawa
Addig is, amíg a csodára várunk, ami majd itt vizet fakaszt nekünk, Ladies and Gentlemen...
Aiko Fukawa...
Aiko Fukawa...
Friday, 8 June 2012
So much better than porridge
Az amerikai művész, Wilhelm Staehle, amikor éppen nem vadászik, vagy
hobbijának, a taxidermiának hódol, különös "árny képeket" készít. Rövid
kis bemutatkozójában a mester mindenkinek azt kívánja, leljék örömüket a
műveiben, de legalábbis kíméljék meg a véleményüktől, amennyiben nem
tetszenek.
Képek: Shilouette Masterpiece Theatre - Wilhelm Staehle
Képek: Shilouette Masterpiece Theatre - Wilhelm Staehle
Saturday, 19 May 2012
Ben Heine FTW
A belga Ben Heine 2010 áprilisában mutatta be első fotóját a Pencil vs. Camera sorozatból.
A szürreális képek mindegyikén egy Ben által készített ceruzarajz a főszereplő, valóságos, szinte már túl élénk háttér előtt.
Egy interjúban Ben elmondta, először kiválasztja a helyszínt, aztán rajzol egy szereplőt, majd végül lefotózza.
Simple.
Képek: Ben Heine
A szürreális képek mindegyikén egy Ben által készített ceruzarajz a főszereplő, valóságos, szinte már túl élénk háttér előtt.
Egy interjúban Ben elmondta, először kiválasztja a helyszínt, aztán rajzol egy szereplőt, majd végül lefotózza.
Simple.
Képek: Ben Heine
Thursday, 26 April 2012
We create our own past from fragments of reality...
A Bristolban élő művész, Alexander Korzer-Robinson, 19. századi antik könyveket darabol fel különleges képeihez.
Saját bevallása szerint alkotásai egyszerre fejezik a nosztalgiázás szépségét és a múlt lerombolását. A saját múltunkat a valóság kis darabkáiból építjük fel, és ez folyamat magában foglalja a szándékos emlékezést, de ugyanúgy az öntudatlan felejtést is.
A képekhez csak azokat az illusztrációkat használja fel, amik eredetileg az adott könyvben szerepelnek, így változik át egy egyszerű enciklopédia egy különös, régi világra nyíló ablakká.
A képek gyönyörűek, engem mégis amennyire lenyűgöznek, annyira el is borzasztanak, és Alexander Korzer-Robinson már szinte a barbárság határát súrolja. Bár talán igaza van, és ahelyett, hogy ezek a lexikonok valahol elzárva porosodnának, így újjászületnek és új értelmet nyernek.
Talán...
De azért csak ott motoszkál bennem, hogy ezeket a könyveket már nem fogja olvasni senki. Szomorú.
Saját bevallása szerint alkotásai egyszerre fejezik a nosztalgiázás szépségét és a múlt lerombolását. A saját múltunkat a valóság kis darabkáiból építjük fel, és ez folyamat magában foglalja a szándékos emlékezést, de ugyanúgy az öntudatlan felejtést is.
A képekhez csak azokat az illusztrációkat használja fel, amik eredetileg az adott könyvben szerepelnek, így változik át egy egyszerű enciklopédia egy különös, régi világra nyíló ablakká.
A képek gyönyörűek, engem mégis amennyire lenyűgöznek, annyira el is borzasztanak, és Alexander Korzer-Robinson már szinte a barbárság határát súrolja. Bár talán igaza van, és ahelyett, hogy ezek a lexikonok valahol elzárva porosodnának, így újjászületnek és új értelmet nyernek.
Talán...
De azért csak ott motoszkál bennem, hogy ezeket a könyveket már nem fogja olvasni senki. Szomorú.
Subscribe to:
Comments (Atom)


















