Irodai egypercesek - Christmas party

Idén szerdán tartottuk a céges Christmas partyt. Filomena úgy harangozta be, hogy ez lesz eddigi életünk legjobb bulija, mert ő aztán tényleg kitett most magáért, és ilyen még nem volt. Ebből kifolyólag persze mindenki megörült, amikor a busz begördült a parkolóba, és megláttuk a kastélyt az út végén.

Nem telt egy percbe se, hogy a busz már tolatott is visszafelé, hogy letegyen minket az aktuális helyszínen: a kastély kertjében felálított sátor előtt.

Irodai egypercesek - Small talk

Marius: Hi, how are you?
Nory: Not too bad, thanks. How are you?
Marius: What's the word that means worse than horrible?
Nory: Hmm... Awful?
Marius: Thanks. In this case I'm awful...

Irodai egypercesek

Ha holnap közlik velem, hogy pakoljam össze a szekérderéknyi nasimat, meg egyéb dekoratív, ámbár fölösleges kacatomat, mert a továbbiakban már nem dolgozok itt, akkor az azért lesz, mert ma a Big Boss tulaj pasi az én asztalomon esett keresztül, igencsak látványosan. Én meg úgy csináltam, mint akinek mindez fel sem tűnt, mialatt ő a drága öltönyében kúszott-mászott a telefonja, meg a papírjai után.

George utána rögtön meg is kérdezte, hogy én gáncsoltam-e ki. Rávágtam, hogy persze, én így szórakoztatom magam, amikor épp nincs mit csinálnom.

Yes is the new no

Azt már megszoktam, hogy némelyik ügyfélnek lassú a felfogása, meg azt is, hogy sokan még életükben nem csináltak online researcht, és akkor azoknak szépen el kell magyarázni mindent az elejéről. Arra is már rájöttem, hogy legjobb egyszerűen fogalmazni, meg nem sok technikai kifejezést használni, mert az hosszú, és úgyse olvassák el, aztán simán megkérdezik még ötször.

De a legutóbbi ügyfelem sikeresen felülmúlta az összes eddigi tapasztalatomat. Miután elküldtem neki a linket, hogy lássa, milyen lesz a kérdőív, amit majd kiküldünk a jelentkezőknek, először megkritizálta, hogy túl egyszerű a design, aztán meg hogy a résztvevők majd nem fogják érteni a kérdéseket - azokat ő írta amúgy -, és ezen felül ő nem érti, hogy mi micsoda... Szóval ismét azt hittem, minél egyszerűbben válaszolok neki, annál jobb...

Client: Just a question... Are you going to remove the question numbers from the top of the page once I finished testing and you invite real respondents?
Nory: Yes.

Client: I'm a bit worried. Your answer suggest that you will not remove the question numbers and I really don't like the way it looks.

WTF?

But now you look good

Ha sejtettem volna, hogy ezzel két hétre a figyelem középpontjába fogok kerülni, biztos nem vágattam volna le a hajam. Azon kívül, hogy zavar, hogy ennyire rövid, egy small talk lavinát indítottam el vele. Akik az elmúlt három évben egy kukkot se szóltak hozzám, most libasorban járulnak az asztalomhoz megjegyzéseket tenni, hogy milyen jól áll, meg milyen bátor vagyok és hasonlók.

Alessandro: Oh, Nora, your hair is nice. You look better.
Nory: Well... thanks, I guess. I haven't realised I was that ugly before...
Alessandro: No, no, of course you were not. But now you look good.

Irodai egypercesek

... és akkor hirtelen fingszag.
Persze nem sokkal később rájöttem, hogy csak Frenchie állt neki a tojásos-tonhalas salátájának itt nagy sunnyogva.

French

Hétfőn egyébként client meetingre mentünk; Frenchie meg én. Ő már azzal kezdte, hogy látatlanba is utálja az ügyfelet, mert az is francia. Azt meg már régóta mondogatja nekem, hogy azok mekkora tuskók, higgyem csak el. Gondolom az se sokat javított a helyzeten, hogy az ügyfél vihogva csúfolta Frenchie akcentusát, meg ott mondogatta nekem, hogy figyeljem már, mert úgy mondja a basic-et, hogy "bezikk". Nem akartam rámutatni, hogy aki a public helyett azt mondja, hogy "pöblikk", az csak hallgasson...

De ugye én nem vagyok francia...

Irodai egypercesek

A Big Chief, aki fél évvel ezelőtt áttelepült Amerikába, hogy az ottani irodánkat irányítsa, most egy hétig itt van nálunk. Tegnap épp az ebédemet ettem, és már örültem, hogy végre egyedül vagyok, amikor is megjelent a konyhában, és persze egyből small talkolni kellett vele...

Big Chief: Oh, I see you have this nice slide show with all your names and pictures. I kept telling everyone, we should have something like this...
Nory: Yeah, it was getting awkward that nobody knew who the random people are after half the office got fired in January, or just simply resigned...

The evil dude

Múlt hét csütörtökön olyan beteg voltam, hogy dolgozni se mentem. Ez általában azt jelenti, hogy working from home, de ez alkalommal mondtam G-Dognak meg Frenchie-nek, hogy csináljanak valamit, mert én felülni se bírok, nem hogy elhagyni az ágyat. Péntekre aztán valamennyivel jobban voltam, be is mentem az irodába, ami persze hülye ötletnek bizonyult, mert négyszer evakuáltak minket, mert valami munkások rendre zárlatot okoztak. A tűzoltók persze rezzenéstelen arccal vonultak át az út túloldaláról minden egyes alkalommal. Csak a negyediknél kezdett el rángani a szájuk, ami remélhetőleg elfolytott vigyorgás akart lenni, és nem épp idegösszeomlást kaptak.

Szombaton aztán elmentünk Wimbledonba megnézni az új Superman filmet. Persze majdnem el se jutottunk odáig, mert le volt zárva a metró fele, de aztán kiderült, hogy a rendes vonatok még járnak. Mivel túl korán értünk oda és szakadt az eső is, bementünk egy Café Neroba, ahol aztán két perc után felidegesített egy vevő, pedig nem is nekem kell ott dolgoznom.

Superman témában amúgy nem vagyok szakértő, nem olvastam se az eredeti képregényt, se a folytatásokat, de a film tetszett.

John: So... did you like it?
Nory: Yeah, it was ok...
John: Micheal Shannon is awesome...
Nory: Who?
John: The evil dude... ?

Ah... Nekem ő eddig csak az elrettentő nézésű FBI ügynök volt a Boardwalk Empire-ből. Amúgy ebben a filmben is csinálta a halált okozó nézést... Aww...

Cuties

Nory: We have this scripter in the Romanian office... Every time she skypes me and I see her picture I think, "OMG, she's so cute"...
John: Are you a lesbian?

Ehh...

Irodai egypercesek

Jövő héten szabadságon leszek. A small talkosok persze állandóan meg is kérdezték, hogy "Na, és hova mész?", a kicsivel kreatívabbak egészen odáig merészkedtek, hogy "Meglátogatod a családodat?". Nekem persze hamar elegem lett, szóval úgy döntöttem, ha bárki tovább feszegeti a "De miért nem mész sehova?" kérdést, akkor azoknak elmondom, hogy "Skóciába készültünk, de aznap, amikor  a szállodát foglaltuk volna le a cica eltörte a lábát, John szerint egyébkét szándékosan, mert meghallotta, hogy magára akarjuk hagyni, és az összes pénzt a megjavíttatására költöttük." A többség erre egyébként azt mondta, ennyi pénzből már egy raklapnyi új macskát is vehettünk volna. Nem értik ezek...

Kyri mondjuk vette a lapot, és amikor később meséltem neki, hogy beszart a hűtőnk, és minden kiolvadt, mondta, hogy csak nézzem meg még egyszer, mert lehet, hogy nincs is semmi baja, csak a cica kihúzta a konnektorból...

Irodai egypercesek

Kvízt rendeztek nekünk ma az irodában, aminek aztán össznépileg örülni kellett. Ez alkalommal nem az én csapatom nyert, bár most is volt képfelismerős kérdés, de a két éves Wayne Rooney nem szerepelt egyiken se. Nem úgy két kollegám, ami viszont szerintem nem igazságos, mert ők is játszottak, és egyből kaptak is plusz pontot, nekünk meg esélyünk se volt. Utólag aztán Kyri bevallotta, hogy ő nem ismerte fel saját magát. Az mondjuk facepalm...

Irodai egypercesek

Tegnap reggel Frenchie odasunnyogott hozzám és megkérdezte, hogy van-e időm egy új projectre, ami eredetileg a Polski Tigeré lett volna, de mivel az ügyfél eltűnt egy hónapra, a Tiger meg most már mást csinál és nem ér rá. Kishíján felröhögtem, mert már vagy két napja azon nyávogtam neki, hogy betegre unom magam, mert nincs mit csinálnom, és egy nap után már a Reddit se különösebben izgalmas.

A sales, Vicki, persze kishíján idegösszeomlást kapott, hogy ez teljességgel elfogadhatatlan, ő már bejelentette az ügyfélnek két hónapja, hogy a Tiger lesz a project managere, és most majd mit fognak ezek gondolni rólunk. Amikor ezzel nem ért el semmit, ránk szabadította a sárkány főnökét, Debbiet, aki húsz percen át ordított G-Doggal telefonon, és követelte, hogy Frenchie hívja fel az ügyfelet, magyarázza el neki, mi történt, és kérjen bocsánatot.

Komolyan nem is értem mit gondol. Miért kellene bocsánatot kérni? Mintha legalábbis én valami csökkent értelmű idióta lennék, aki képtelen normálisan végezni a munkáját. Erre az volt a válasz, hogy de ez az első alkalom, hogy ezzel az ügyféllel dolgozunk, és nem ártana jó benyomást tenni rájuk.

Ehh... Csak mert én nem adok ki telefonpornós hangokat, amikor az ügyfeleimmel beszélek, meg nem flörtölök velük, még nem jelenti, hogy egyből csalódni fognak.

Irodai egypercesek

Hétfőn előléptettek. Ezzel elvileg fizetésemelés is járt, gyakorlatilag meg egyenesen G-Dog szeme közé vihogtam, amikor mondta, hogy ez évi £1000. Ennek még örülni is kell, mert egy csomó kollegám idén semmit nem kapott.

Egyébként mivel nem utálom a munkám, a pénz annyira nem volt nekem fontos eddig, mert vígan eléldegélek én abból is, amit kapok, még a macska megjavítását is kifizettem, pedig az is £1000 volt. Meg ugye having a job is the new payrise, és fogjam be, mert van, akinek munkája sincs. Viszont más cégek ugyanazért, amit én csinálok jóval többet fizetnek, ráadásul nekünk folyton azt rágják a szánkba, hogy mekkora piacvezetők vagyunk, szóval simán kellene legalább annyit fizetniük, mint bármelyik másik hasonló vállalat. Ráadásul csak mert nekem nem fizetnek annyit, még nem lesz hipp-hopp egy csomó munkanélkülinek hirtelen munkája, szóval akár tényleg adhatnának is versenyképes fizetést.

Amúgy ha nem laknék öt percre az irodától, ami igencsak kényelmes, és ráadásul rengeteget spórolok vele, már szerintem jelentkeztem volna máshova.

Irodai egypercesek - Small talk

Ma ismét jobb lett volna csöndben maradni, bár az is igaz, hogy nem én kezdtem...

G-Dog: How was your weekend? What did you do?
Nory: It was good... just played video games. You?
G-Dog: I was worrying about my parents. You know, there was this flood in Mauritius, near where they live... It was on the BBC news.
Nory: I don't have a telly...
G-Dog: It was in the online news as well...
Nory: I don't really read those very often...
G-Dog: Hmm...
Nory: I live under a rock...
G-Dog: Yeah...

Geographism

A minap Larsa, Simone és Hanna arról beszélgettek, ki hogy ünnepli a húsvétot, és mikor. Mindeközben én próbáltam olvasni, elvégre azért járok olyan korán ebédszünetre, hogy ülhessek ott egy órát csöndben, de néha ezek csak úgy elárasztják a konyhát, aztán sokszor még engem is bevonnak.

Larsa mesélte, hogy ő, bár Irakban született, katolikus. Simone olasz, úgyhogy ő is. Hanna viszont azt mondta, hogy bár neki a szülei ortodoxok, mivel Németországban nőt fel és katolikus iskolába járt, ezért ő valahova a kettő közé helyezi magát. Erre persze egyből letettem a könyvem és megkérdeztem, hogy ez mégis hogyan lehetséges, amikor elvileg valaki vagy vallásos, vagy nem, de ha igen, akkor hisz valamiben, és kész. Olyan nincs, hogy kicsit hiszek ebben, meg kicsit abban is, mert akkor meg nem vallásos. Biztos van annak is valami neve, de egész biztosan nem úgy hívják, hogy katolikus, se nem úgy, hogy ortodox. ... and then there was silence...

Aztán persze Hanna beismerte, hogy ez tényleg hülyén hangzik, és ő igazából nem is nagyon vallásos. Well, there you go. Csak azért, mert mondjuk Magyarországon a legtöbb ember keresztény, én nem állok neki hangoztatni, hogy én is az vagyok. A vallás nem egy földrajzi alapon eldöntendő kérdés, hanem csakis azon múlik, ki miben hisz. Ha egy nap úgy döntök, hogy szerintem a hinduizmus az, amiben megtalálom a békémet, és én mostantól hindu akarok lenni, akkor az leszek. Erről szól a vallás szabadsága. Viszont ha úgy döntök, hogy engem egyik vallás se érdekel, akkor simán lehetek ateista, még úgy is, hogy körülöttem mindenki katolikus.

Erre már nem bírták tovább cérnával, és megkérdezték, hogy akkor én mégis mi vagyok. Kedvem lett volna odavetni, hogy wiccanista, csak hogy lássam az arckifejezésüket, de csak annyit mondtam, hogy hozzám a neopogány vallások állnak legközelebb, azokat tartom érdekesnek, és gyorsan elhagytam a terepet.

John egyébként csak treehuggernek hív.

Irodai egypercesek

Soha senkinek nem sürgős semmi. Egészen délután 4-ig, amikor meg már egyből azzal jönnek, hogy ez meg az miért nincs még kész. Az, hogy egész eddig arra vártam, hogy mozgassák a seggüket, valahogy mindig elkerüli a figyelmüket. Ha minden rajtam múlna, minden kész is lenne időre. Meh.

De ma nem fog érdekelni, mindenkinek elmondtam előre, hogy ha akar valamit, szóljon 3 előtt, vagy hallgasson mindörökre ne lepődjön meg, ha csak húsvét után válaszolok.

Small talk alert

Nem vagyok valami nagy csevegő. Nem vagyok híve annak, hogy csak azért beszéljek jelentéktelen hülyeségekről, hogy ne legyen csend, ez meg aztán oda vezet, hogy az irodában rengeteg kínos helyzetbe kerültem már akaratomon kívül, mert mondjuk nem vettem észre, hogy valaki pont akkor ment ki a konyhába kávét csinálni, amikor én is. Szóval itt szinte folyamatos a small talk alert.

Azért persze fejlődök én is, és szerintem nem is vagyok reménytelen. Általában úgy szoktam elejét venni a dolognak, hogy amikor meglátok valakit, egyből odavetem, hogy "Hey, how are you?", aztán meg csak hümmögök egy sort jelentőségteljesen.

Persze ez nem mindig működik, és olyankor visszazuhanok arra a társadalomba be nem integrált óvodás szintre, amit annyira utálok.

Simone: Is that your breakfast?
Nory: Why, yes...
Simone: Two sausage rolls?
Nory: ... ehhmmm... yes...
Simone: Did you smoke weed last night?
Nory: No. Did you?

Awkward...

Irodai egypercesek

Az egyik ügyfelem küldött egy emailt, hogy tudassa velem "Thanks for your help and responsiveness.  You’ve been wonderful to work with." De cuki. Igaz, kicsit furcsa, hogy a projektet csak most kezdtük, ilyet meg a végén szoktak írni.

Még furcsább, hogy ezt kedden írta, és azóta nem hallottam felőle semmit.

Persze egyből ilyenek jutottak eszembe, hogy az email elküldése után fogta magát és kiugrott az ablakon. A hangvétel remekül beillene suicide note-nak...

Meh...

Irodai egypercesek

Egyébként meg nem vagyok egy bitch, sőt, néha én is elrontok dolgokat, bár én rögtön be is vallom olyankor, szóval az, hogy két napja cafatokban  lógnak az idegeim nem azt jelenti, hogy képtelen vagyok elfogadni, ha valaki nem tud megcsinálni valamit. De az, hogy amikor én észreveszem, hogy valami nem jó, az első napot tagadással, a következő kettőt semmittevéssel, az azt követőt meg azzal töltik, hogy engem hibáztatnak, attól elszakad a cérna.

Tegnap egyébként egy másik projektemen is hasonló probléma merült fel, de azt egy másik programozó csinálta, és csak összehasonlításként mondom, hogy fél órával az után, hogy szóltam neki, hogy baj van, megnézte mit rontott el, aztán velem is közölte, mit rontott el, és rögtön azt is megmondta, hogy fogja helyrehozni. Három óra múlva pedig meg mintha mi sem történt volna, már minden rendben is volt. Nem kellett óránként hívogatnom, meg a főnökével emaileznem és hasonlók.

Ez valami kulturális dolog amúgy? Mert az elrontós-letagadós csapat indiai, és nem csak velem csinálják ezt, hanem mindenkivel, és nem csak néha, hanem mindig, évek óta, úgyhogy már kezdünk gyanakodni, hogy a step by step útmutatójukban esetleg le van írva, hogy így kell eljárni minden esetben. A másik csapat meg bolgár, és nem csak velem korrektek és segítőkészek, hanem mindenki mással is.

Nem értem.