Day 30

Még az ünnepek előtt a végére értem a 30 shrednek. Ebből úgy 25 napot végig is tornáztam, a maradék öt napon a térdeimet fájlaltam. Bár a mozgás nem volt eredménytelen, már csak azért fejeztem be, hogy elmondhassam, ezt is kipróbáltam.

Az első és a harmadik videó tetszett amúgy, a másodikat ki nem állhattam, összesen talán ha négyszer futottam neki, de minden alkalom változatos fájdalmakba torkollott, úgyhogy hagytam is a fenébe. A gyakorlatokból meg a könnyítettet csináltam többnyire, úgyhogy talán azért is nem olyan látványos az eredmény.

Sokszor hallottam már, hogy 30 perc mozgás önmagában nem ér semmit. Ez így ebben a formában talán túlzás. Attól függ, mit akarunk elérni. Igaz, hogy nem leszünk szép szálkásak, meg izmosak egy hónap alatt, ha csak ennyit mozgunk, de ebben én nem is reménykedtem egyébként se. Az izmaimat viszont sikerült felébresztenem a hosszú pihenésből, és annak a jó hatását még most is érzem, pedig karácsony óta két szalmaszálat nem tettem keresztbe.

Jövő héttől majd megint belekezdek valamibe, ezúttal viszont a jógát és a pilatest fogom kipróbálni, az talán még a hátfájásomra is jó lesz. Kommentben kaptam jó linkeket, de első nekifutásra megint csak valami fél órást fogok csinálni szerintem. Reggel szoktam tornázni főként, mielőtt munkába megyek, és a motivációmból is ennyire futja egyelőre. Majd ha már hardcore leszek, akkor talán kedvem is lesz tovább vergődni a földön, miközben a macska nyalogatja a hajam, meg ül a hasamon és néz meredten.

Azt még azért hozzá kell tennem, hogy bár az étrendemen nem változtattam, nem szoktam különösebben egészségtelenül enni. Persze sokan összevonják most a szemöldöküket, hogy bagel, peanut butter, meg pizza, de így eszek öt éve és nem híztam meg, úgyhogy elkönyveltem magamban, hogy akkor ezek szerint ehetem ezeket továbbra is. Ettől függetlenül eszek azért mást is, legutóbb például  Bubblehead fakadt majdnem sírva, amikor mondtam neki, hogy szinte minden nap tésztát vacsorázok, mert ő ha csak ránéz ezekre, megnő a feneke. Haha. De komolyan, eszek én zöldséget, meg gyümölcsöt is rengetegszer. Nyilván életkor függő is ez, és lehet, hogy tíz év múlva már nekem is több salátát kell majd legelnem minden nap, hogy egészséges maradjak, de legalább addig hadd élvezzem már az evést...

Day 16

Elérkeztem a 30 day shred félidejéhez. Az eredmény nekem még mindig hihetetlen. Látványos eredmény ilyen rövid idő alatt? Még mindig ott motoszkál bennem, hogy én csinálok valamit rosszul.

 A kezdeti fáradtság elmúlt, bár azt továbbra se állítom, hogy energikusabbnak érzem magam, csak mert minden nap ugrálok itthon 20 percet, hétvégén meg a konditeremben izzadok. De az első héten én úgy éreztem, hogy többet az ágyból se leszek képes kimászni, és az irodában képes lettem volna ülve elaludni.

A hátam továbbra is fáj, de azt már mondjuk megszoktam. Az akkor is fáj, ha nem csinálok semmit. Viszont mióta a tizedik napon elkezdtem a második videót (level 2) már a térdem is fájni kezdett. Annyira, hogy az se volt elég, hogy elkezdtem a könnyített gyakorlatokat végezni, ki kellett hagynom két napot, mert leülni is alig bírtam, és két lépést megtenni is nehezemre esett. Tegnapra ez is jobb lett, de attól függetlenül még mindig inkább a kezdőknek való mozdulatokat csinálom a guggolásoknál és más, térdet is igénybevevő mozdulatoknál.

A peanut butterről se mondtam még le. Nem is fogok egyébként. Sőt, Jeremy hozott hétvégén Twinkiet, mert megemlítettem, hogy olyat én még sose ettem, csak olvastam róla valamelyik Stephen King könyvben, meg ugye Woody Harrelson kétpofára ette a Zombielandban, és nekem olyan minden áron kell, úgyhogy azt is különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül toltam be vasárnap reggelire.

Ezeket a kis kitérőket leszámítva amúgy sose ettem igazán egészségtelenül, bár a kenyérről és müzlifélékről megoszlanak a vélemények, egyesek szerint azt is kell enni, mások szerint meg ezek egyenesen az ördög művei, és még egy Snickers csoki is egészségesebb, mint egy szelet kenyér. A májkrém és a szalámi viszont szerintem nem olyan finom Snickersre kenve, úgyhogy egyelőre erről se mondok le, remélhetőleg nem ez a napi egy szelet lesz a veszem, meg a porridge hétvégenként.

Day 5

Ötödik napja csinálom a 30 day shredet, és egyelőre még nem adtam fel. Azt nem állítom, hogy élvezem, mert különösebben nem, de azt se élvezem, hogy nem férek bele a kedvenc farmeromba. Rengeteg pozitív dolgot olvastam egyébként erről a programról, kezdve a gyors eredménnyel, aztán hogy milyen energikus lesz tőle az ember, sőt még olyat is, hogy a hajuk is szebb lett, meg tudom is én még mi, ami azért szerintem enyhe túlzás.

Én amúgy nem hogy frissebb nem vagyok, de ilyen fáradtnak és összetörtnek már régen éreztem magam. John szerint ez csak átmeneti állapot, és ha visszagondolok, milyen volt, amikor öt éve minden nap mentem konditerembe, akkor talán tényleg igaz is. Legalábbis nagyon remélem.

Ma aztán nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és megmértem magam, hogy utána majd mondhassam, hogy semmi változás nem állt be, de aztán én lepődtem meg a legjobban, mert úgy néz ki, hogy mégis, pedig szerintem pont ugyanúgy nézek ki, mint hétfőn. Persze azóta győzködöm magam, hogy biztos valamit rosszul mértem az első napon és tényleg nem változott semmi.

A peanut buttert továbbra is tömöm magamba egyébként, nem is nagyon áll szándékomban abbahagyni. Én nem igazán szeretem a csokit, se az egyéb édességeket, meg a cukros dolgokat, nekem ez a mindenem, meg a cheddar sajt chutneyval. Naponta ötször szoktam enni, ezen se nagyon akaro változtatni, úgyhogy fingers crossed, hogy működjön ez az önsanyargatás. Mondjuk talán azzal kéne rögtön kezdenem, hogy nem kínzásnak fogom fel.

Ehh...

30 days

Amikor beiratkoztam a gymbe, úgy terveztem, hetente legalább háromszor megyek majd. Aztán rájöttem, hogy például ez munka előtt nem mindig túl praktikus, mert akkor ott kell zuhanyozni, a vizes törölközőt meg majd rakosgathatom egész nap, meg háromszor átöltözni egy reggel azért kicsit túlzás. Ráadásul céklavörös fejjel se akarok az irodában ülni. Ez nálam amúgy nem edzettség kérdése, amikor pár éve hónapokon át minden nap mentem, akkor is ugyanolyan szép lila voltam minden alkalommal, mint az első nap.

Szóval főleg hétvégenként megyek, és amikor épp nem dolgozok. Igaz, ilyen nagyon nincs, mert nem tudok minden héten szabadságot kivenni.

Az otthoni tornázgatásnak egyébként nem vagyok nagy híve, de ismét csak elhatározásra jutottam. Kár lenne a hétvégén befektetett energiát veszni hagyni. Elkezdtem nézelődni, hátha mégis találok valami alkalmas videót, ami nem túl hosszú, nem csak egy kimondott testrészre koncentrál egy részben, és nem is valami extrém hülyeség, mint például az a gumiszalagos izé, ami pár éve nagy divat volt, vagy boxolás tánccal kombinálva mondjuk, esetleg zulu lándzsavívás balett elemekkel felturbózva.

Végül ráakadtam a 30 day shredre, ami meg is felel az igényeimnek. Azért mielőtt nekiálltam volna, kétszer is végignéztem, mialatt a peanutbutter-golden syrup bagelemet toltam az arcomba, és eldöntöttem, hogy semmi különösebben bonyolult nincs benne, úgyhogy akár el is kezdhetem.

Az első alkalmon ma estem túl, és még élek. Bár a fő veszélyforrást itt Toby jelentette, aki először csak nézett rám, hogy "ez se normális, itt fetreng az én szőnyegemen, biztos megunta az életét", aztán úgy döntött, hogy akcióba lendül, és akárhányszor földönfekvős gyakorlat következett, megpróbálta lerágni a hajam. Meg aztán könnyű a figyelmemet is elterelni; amikor eljutottunk a butt kicks részhez, akkor egyből eszembe jutott Minsc, a kedvenc karakterem a Baldur's Gateből, aki folyton azt ordította, hogy "Butt kicking for goodness", meg hogy "Go for the eyes, Boo, go for the eyes", és itt el is szakadt a cérna és abba kellett hagynom az ugrálást egy kicsit, mert rámjött a röhögés.

Szóval nagy reményeket fűzök ehhez, és mivel ismerem magam, már az is nagy teljesítmény lesz, ha képes leszek 30 napig csinálni. Azért teljesen nem sikerült meggyőznöm magam, hogy ez tényleg használ is valamit, hiába a sok videó a youtube-on, meg a képek az interneten, úgyhogy lemértem magam mindenhol ma reggel, és majd megnézem hol tartok egy hónap múlva. Lehetséges kimenetelnek még mindig fenntartom, hogy itt fogok ülni a gép előtt a peanutbutter bagelemmel, és sóhajtozok, hogy semmi nem változott.