Built in snackholder

Az Ikeában van asztali lámpa beépített snacktartóval... OMG, nekem ilyen kell.

Meg a hőlégballonos tányérkészlet is. Még azon se kell aggódnom, hogy majd nem megy a már meglévőhöz, mert annak a felét már úgyis összetörtem.

Xmas tree

Mivel én már csak ilyen jólnevelt vagyok, ebédszünetben szereztem egy képeslapot Philnek, amit munka után szépen meg is írtam, és bedobtam hozzá. Úgy egy órával később csengetést hallottam, majd kopogtatást. Valahogy egyből sejtettem, hogy ő az, gondoltam biztos jött megköszönni a lapot, de itt még nem ért ám véget a dolog. Kérdezte, hogy először is mi ünnepeljük-e a karácsonyt, amire bólogattam, hogy persze, aztán meg, hogy van-e fánk. Mondtam neki, hogy az ugyan van, de még nem díszítettük fel, különben egész biztos vagyok benne, hogy arra jönnék haza munkából, hogy Toby a girlandra tekeredve lóg a tetejéről.

Ő erre viszont előkapott egy karácsonyfát a lépcső mögül azzal, hogy ő most megy a lányáékhoz, és úgyse lesz itt, addig ezt itthagyja nekünk, mert majd biztos tetszik a cicának. Annak se kellett ám kétszer mondani, egyből el is kezdte a csengettyűket püfölni, Phil meg olvadozott, hogy milyen cuki.

Majd azért karácsony után Johnnal együtt fogom a fát visszavenni, mert szerintem ez amúgy azt hiszi, hogy én valami őrült macskás szingli vagyok, és csak kitalálom a pasimat, mert még sose találkoztak eddig.

Xmas card

Az előbb valami furcsa matatásra lettünk figyelmesek a bejárati ajtónk felől. Mire John odaért a motoszkálás megszűnt, viszont egy borítékot találtunk a földön, benne egy karácsonyi képeslappal. A felső szomszéd, Phil dobta be, akivel nemrég beszélgetésbe elegyedtem a ház előtt, amikor épp Tobyt sétáltattam.

Kicsit mondjuk creepy volt, mert a sötétben lopózott utánam, nekem meg persze élénk a fantáziám és egyből azt hittem, valami erőszaktevő, de csak jött megkérdezni, hogy minden rendben van-e, meg hogy hogy tetszik a környék, és ilyenek. Előtte egyszer láttam csak, akkor azért kopogott be, hogy nem vesztettem-e el az igazolványom, mert talált egyet kint, de aztán fél perc alatt rájött, hogy az nem én vagyok, viszont azt még hozzáfűzte, hogy szokott a cicának integetni, amikor az az ablakban ül.

Aww...

Furcsa egyébként, hogy ha fiatal lenne, egyből arra gondolnék, hogy akar valamit, de mivel elmúlt 60 így csak simán friendly.

Bár múlt pénteken amikor sötétben jöttem haza, és az ablakában meglibbenni látszott a függöny azért megint csak összefostam magam, főleg, amikor észrevettem, hogy ott áll mögötte.

Sgt. Pepper

A lakás végre kezd úgy kinézni, mintha emberek laknának itt, nem pedig orkok. Már csak egy doboztól kellene megszabadulni, a ruháimmal van tele, de nem tudom hova tenni őket. John szerint persze úgy is megszabadulhatunk a doboztól, hogy a ruhák még benne vannak. Ehh... A fele ruhatáramat már amúgy is eladományoztam a charity shopban. Végre a Beatles poszter is előkerült, fel is tettük a kandallópárkányra, hogy valami szín is legyen már abban a sarokban.

Holnap még össze kell szerelnünk az új asztalomat, és most már legalább látom, hogy tényleg el is fog férni. Igaz, a létező legkisebbet vettem. Furcsa lesz majd szerintem, mert az elmúlt években laptopom volt, amivel hol a kanapén fetrengtem, hol a fotelban ültem, de most vettem végre egy asztali számítógépet, mert múlt hétvégén a laptopom kishíján elhalálozott hat óra Guild Wars 2 után.

Think outside the box

Sikerült egyébként meleg vizet fakasztanom két napja, miután puszta kíváncsiságból felkapcsoltam a central heating feliratú kapcsolót. Hiába mondta az ügynök is meg a landlord is, hogy pedig azt ne piszkáljam; I think outside the box. Ezen kívül volt még egy rejtett kapcsoló a nappaliban is, amit John még korábban felfedezett.

Most már csak az a kérdés, akkor mit kell felkapcsolnom, amikor majd tényleg fűtés is kell...

Ennek örömére Ladies and Gentlemen, Triggerfinger...
I Follow Rivers

Home weird home

Meleg víz továbbra sincs, pedig tegnap a mellékelt folyamatábrát követve sikerült bekapcsolnunk a bojlert. Tiszta steampunk az egész. El kellett tekerni egy tekerőt, aztán elfordítani egy kallantyút, körbetekerni, majd lenyomni egy gombot, miközben egy másikkal meg kattogtatni kellett. Végül megjelent egy kék láng a kis ablakban. Nagyon jól néz ki, csak haszna nincs.

Továbbá most már hideg víz sincs. Mármint a melegvizes csapból egyelőre még mindig az folyik, szóval nincs minden veszve. Har-har-har...

Felhívtam a landlordot is, hogy neki erről mi a véleménye, de csak azt hajtogatta, hogy "it is not possible", nem létezik, hogy nem működik, mert neki két hete azt mondta valaki, aki kijött ellenőrizni a gázt, WTF?, hogy minden rendben van. Közöltem vele, hogy ennek igazán örülök, de már harmadik napja hideg vízben fürdök, és ma is abban fogok. Your argument is invalid.

Home weird home

Szombaton beköltöztünk az új házba. Még aznap este rám támadt egy fülbemászó a zuhanyzóban, ahol épp hideg zuhanyt vettem, mert meleg víz az nincs. Másnap szétesett a ruhásszekrényem, úgyhogy ki kellett dobni, továbbá a sütő se működik.

Ettől függetlenül még mindig jobban szeretek itt lenni, mint a régi lakásban.

Creepy Crawly

Pont jó is, hogy most költözünk, ugyanis múlt héten megjelent nálunk egy csótány. Egyedül volt, és elég zavarodottnak tűnt, de gondolom ez mindig így kezdődik. Vélhetőleg egyébként ugyanaz a szomszéd csalogatta őket ide, aki februárban sültkrumplival és egyéb finomságokkal eldugította az összes lefolyót, mocsárrá változtatva az egész környéket. Akkor répa bugyogott fel a kádunkból, most csótány. A lefolyónk egyébként néha még most is úgy hangzik, mintha valami hátborzongató lény élné mindennapjait odalent, és időről időre fokhagymaszag szivárog fel.

Múlt pénteken meg egy százlábú élvezkedett a mosogatóban. A visításom simán megállta volna a helyét bármelyik horrorfilmben. Sok ez nekem kora reggel. Persze John már félúton volt munkába, én meg itt vinnyogtam egymagamban, és már teljesen meg is sikerült győzni magam, hogy ez biztos az a fajta, aminek a harapásába bele lehet halni. Jobb ötlet híján megpróbáltam egy műanyag dobozt ráhajítani, hogy legalább biztosra vegyem, hogy nem szalad el estig, de csak sikerült vele pofánvágni, amitől meg aztán rettentő üzemmódba kapcsolt, és futkosni kezdett minden irányba az evőeszközök közt.

Ezt már nem bírtam tovább idegekkel, és felhívtam Johnt, hogy mondja meg mit csináljak. Ő ehelyett inkább visszafordult, és hazajött megmenteni. Awww...

Tegnap már úgy ment el dolgozni, hogy közölte, még most nézzem meg, van-e megint creepy crawly valahol...

Ehh

New room, tiny room

Ha az új nappalink nem lenne olyan kicsi, hogy a kanapé is alig fér be, még örülnék is a biciklitárolóban felfedezett retró karosszéknek, mert mindig is akartam egyet. Egyébként az is kiderült, hogy az új ügynökünknek halvány fogalma nem volt a teljes beépített szekrényt elfoglaló szakadt függönykollekcióról, a konyhaszekrényekben fellelhető poharakról, tányérokról, meg úgy általában semmiről, ami a lakásban található. Mindenesetre megígérte, kideríti nekünk, hogy tudunk ezektől megszabadulni.

Nézegettem egyébként képeket, hogy némi inspirációt szerezzek, de sok haszna nem volt, mert bár szerintem is cuki a vintage bőrönd dohányzóasztalként való felhasználása, de el nem tudom képzelni, hogy a laptopomat hogy tenném rá. Aztán meg ott a következő probléma, hogy egyelőre nem tudom, hogy fog oda beférni három könyvespolc úgy, hogy ne labirintusra, vagy bútorraktárra hasonlítson a szoba. Vagy akár tarthatnám én is a földön a könyveimet, bár azért a közel 500 darab szerintem elég hülyén nézne ki... és akkor John gyűjteményét még csak bele se számoltam.

Ehh...

Képek: Cowbiscuits, Designsponge,  The Selby

Over my dead body

Kaptunk egy levelet az ügynökségtől, akitől a lakást béreljük. Csak szólni akartak, hogy augusztusban lejár a szerződésünk (végre), és tudassuk velük a levél végén elhelyezett három állítás egyikének bekarikázásával, hogy maradunk-e.

Mivel olyan válasz nem volt, hogy "Over my dead body", bejelöltük az utolsót, miszerint nem kívánjuk meghosszabbítani a szerződésünket. Pedig a lakás maga tetszik, csak a gettószerű állapotokból van már elegünk, meg az se különösebben nagy élmény, hogy a mellettünk élő barlanglakók veszekedéseit, verekedéseit és visítozásait kell hallgatni reggel hajnaltól éjfélig.

Általában futó léptek zajára szoktam ébredni 5.30 és 6 között, majd ezt követik a hangos puffanások, és mintha valaki vascsöveket ütögetne össze közvetlenül mellettünk. Ez után általában a nő lép a színre fejhangon ordítva, amire a gyerek torkaszakadtából üvölteni kezd, amire aztán általában megjelenik a neandervölgyi hím is, futkosnak kicsit körbe körbe, a hím néha artikulálatlan morgásokat és üvöltéseket hallatt.
Néhanapján ez után jön az a rész, amikor a tányérokat törik, szigorúan ahhoz a falhoz vagdosva, ami a mi hálószobánkkal közös. Máskor meg olyan hangok szűrődnek át, mintha Jean-Claude van Damme és Dolph Lundgren a szomszédban próbálná a Tökéletes katona verekedős jeleneit (nagy kedvencem volt egyébként a film), amiben változatos berendezési tárgyakhoz vagdossák egymást.

A gyerek amúgy olyan négy év körüli lehet, és az átszűrődő párbeszédek alapján a neve "You fuckin' idiot", vagy "Get out you peace of shit". De lehet, hogy az egyik a testvére, bár az még túl kicsi, hogy magától menjen bárhova is.

Szóval nem, nem szeretnénk meghosszabítani a szerződést, és eltölteni még egy évet ezeknek a tőszomszédságukban. Csak a holttestemen át.

Thank you very much.