Arrgh - Irodai egypercesek

... nem bírom én ezt a nyávogást kora reggel. És most nem a macskáról beszélek. Toby otthon ül, és amikor legutóbb láttam épp csendben nézte a madarakat az ablakból.

A kollegáimra viszont nem tudom mi jött rá, általában öt éves gyerekek szoktak így hisztizni.

Ráadásul olyan hideg volt ma kint, hogy a fülem még mindig nem olvadt ki teljesen. Ezek után mondja nekem valaki, hogy itt Angliában milyen kellemes a tél.

Home weird home

Meleg víz továbbra sincs, pedig tegnap a mellékelt folyamatábrát követve sikerült bekapcsolnunk a bojlert. Tiszta steampunk az egész. El kellett tekerni egy tekerőt, aztán elfordítani egy kallantyút, körbetekerni, majd lenyomni egy gombot, miközben egy másikkal meg kattogtatni kellett. Végül megjelent egy kék láng a kis ablakban. Nagyon jól néz ki, csak haszna nincs.

Továbbá most már hideg víz sincs. Mármint a melegvizes csapból egyelőre még mindig az folyik, szóval nincs minden veszve. Har-har-har...

Felhívtam a landlordot is, hogy neki erről mi a véleménye, de csak azt hajtogatta, hogy "it is not possible", nem létezik, hogy nem működik, mert neki két hete azt mondta valaki, aki kijött ellenőrizni a gázt, WTF?, hogy minden rendben van. Közöltem vele, hogy ennek igazán örülök, de már harmadik napja hideg vízben fürdök, és ma is abban fogok. Your argument is invalid.

No coffee

Over my dead body

Kaptunk egy levelet az ügynökségtől, akitől a lakást béreljük. Csak szólni akartak, hogy augusztusban lejár a szerződésünk (végre), és tudassuk velük a levél végén elhelyezett három állítás egyikének bekarikázásával, hogy maradunk-e.

Mivel olyan válasz nem volt, hogy "Over my dead body", bejelöltük az utolsót, miszerint nem kívánjuk meghosszabbítani a szerződésünket. Pedig a lakás maga tetszik, csak a gettószerű állapotokból van már elegünk, meg az se különösebben nagy élmény, hogy a mellettünk élő barlanglakók veszekedéseit, verekedéseit és visítozásait kell hallgatni reggel hajnaltól éjfélig.

Általában futó léptek zajára szoktam ébredni 5.30 és 6 között, majd ezt követik a hangos puffanások, és mintha valaki vascsöveket ütögetne össze közvetlenül mellettünk. Ez után általában a nő lép a színre fejhangon ordítva, amire a gyerek torkaszakadtából üvölteni kezd, amire aztán általában megjelenik a neandervölgyi hím is, futkosnak kicsit körbe körbe, a hím néha artikulálatlan morgásokat és üvöltéseket hallatt.
Néhanapján ez után jön az a rész, amikor a tányérokat törik, szigorúan ahhoz a falhoz vagdosva, ami a mi hálószobánkkal közös. Máskor meg olyan hangok szűrődnek át, mintha Jean-Claude van Damme és Dolph Lundgren a szomszédban próbálná a Tökéletes katona verekedős jeleneit (nagy kedvencem volt egyébként a film), amiben változatos berendezési tárgyakhoz vagdossák egymást.

A gyerek amúgy olyan négy év körüli lehet, és az átszűrődő párbeszédek alapján a neve "You fuckin' idiot", vagy "Get out you peace of shit". De lehet, hogy az egyik a testvére, bár az még túl kicsi, hogy magától menjen bárhova is.

Szóval nem, nem szeretnénk meghosszabítani a szerződést, és eltölteni még egy évet ezeknek a tőszomszédságukban. Csak a holttestemen át.

Thank you very much.

Irodai egypercesek - Baboon Troop

Az igaz, hogy John utódja, a Big Friendly Giant nem épp egy kis ember, de ez még nem ok arra, hogy néhány kollegám vinnyogva röhögni, meg kétrét görnyedve fulladozni kezdjen, akárhányszor a szerencsétlen beteszi a lábát hozzánk. A tenéyrbemászó Greaseball egyébként a legrosszabb, ő még mutogat is. A pókerarcom alatt ilyenkor azért megrándul a szám széle, és élvezettel képzelem el, hogy csak odasétálok és nyitott tenyérrel úgy felpofozom, hogy körbepördül a székével.

Amúgy szerintem ezeknek tényleg ez a természetes, hogy egész nap a térdüket (meg az asztalt) csapkodva röhögnek valamin, vagy páviánhangon kiabálnak egymás arcába. Az se volt egyébként normális, aki kitalálta, hogy egymás mellett üljenek. A páviáncsapat, avagy Baboon Troop, jelenleg négy főt számlál, ők a kemény mag, aztán még van két mellékszereplő, de az ő asszimilációjuk még nem tökéletes. Ők még képesek a civilizált viselkedésre. Érdekes egyébként, hogy amikor úgy igazán elemükben vannak, már lentről hallani őket. A többi tizenhat kollegámat akkor is szinte alig hallom, amikor egy szobában ülök velük.

A minap egyébként épp a kávémra vártam a kantinban, amikor is a Baboon Troop két alfa hímje egymást túlordítva megjegyezte nekem, hogy "Te mindig olyan csöndben vagy, szinte észre se lehet venni, hogy itt vagy." Halványan elmosolyodva csak annyit mondtam, "Legalább biztosra vehetem, hogy senki nem kapott még idegbajt attól, hogy nekem egész nap be nem áll a szám."

This is not Wonderland

Reggel elmagyaráztam az ügyfelemnek, hogy a projektünk első fázisa véget ért, és a második fázis előkészületei nyolc órát fognak igénybevenni, szóval úgy készüljön, hogy az majd holnap kezdődik.

Két órával később azért csak rákérdezet, hogy szóval akkor most ugye kezdhetjük a második fázist, és őszintén meglepődött, amikor azt mondtam, hogy nem.