29

Az összes eddigi szülinapomon azon nyávogtam, hogy nem kaptam macskát. Most, hogy macska már van, találnom kell valami újat.

Kezdhetném mondjuk azzal, hogy engem mér' nem vesz már el senki, mindjárt öreg leszek.

Dreams

Azt álmodtam, hogy John megkérte a kezem. Én igent mondtam, de aztán eszembe jutott, hogy nekem az indiai kollegámhoz kell hozzámennem. Fogalmam sincs miért, és még nyávogtam is egy sort, hogy hiába az egész, mert a nevemtől így se tudok megszabadulni, mert bár utálom, még mindig jobb, mint a Singh.

Szerintem az egész amúgy Bhavna hibája, mert ő mesélt nekem nemrég az esküvőjéről, meg hogy a community leader választotta ki a férjét, akivel aztán három hónapig skype-olt, meg találkoztak egyszer, aztán rögtön hozzá is ment.

Dmitry Glukhovsky - Metro 2033

Valamiért nagyon akartam szeretni Dmitry Glukhovsky első regényét, a Metro 2033-t. Talán ezért is voltam egy kicsit csalódott, amikor már a feléig is eljutottam és még mindig nem tudtam eldönteni, tényleg tetszik-e.

A történet egy atomháború után játszódik, ami kipusztította az ember által lakott területeket. Nem derül ki, pontosan mikor történt ez, de néhány szereplő még emlékszik, milyen volt a felszínen élni, mások már lent születtek a metró alagutakban, ahova a túlélők menekültek. Ettől függetlenül vannak köztük stalkerek, akik rendszeresen feljárnak a felszínre és hoznak vissza mindenféle használati tárgyakat, rukákat, ami egyből fel is vetette bennem a kérdést, hogyha minden annyira radioaktív, hogy ott élni már nem lehet, akkor biztos jó ötlet-e kacatokat lehordani onnan. Meg mi lesz, ha ezek elfogynak? Én mindig ilyeneken aggódok, amikor posztapokaliptikus történeteket olvasok, szerintem ezért is nem tudom őket élvezni igazán.

A könyvben egyébként vannak kommunisták, kannibálok, rejélyes szörnyek, egy város, Polis, ahol a kultúra virágzik, és mindenki művész, meg könyveket olvas. Ide akar egyébként eljutni a főszereplő, Artyom. A felénél abbahagytam az olvasást, úgyhogy egyelőre nem tudom, miért. A titokzatos Hunter bízta meg ezzel a küldetéssel, de valahogy az egész olyan gyenge volt, semmiféle feszültség nem volt bennem, hogy megtudjam miért.

Ahogy azt a Kultnaplón is már megírták előttem, a másik bajom nekem az volt, hogy egyre azon aggódtam, hogy férnek el ezek a metróalagútban. Csak felidéztem magamban azokat az időket, amikor még naponta jártam be London belvárosába dolgozni, és egy sima munkanapon olyan volt a peronon állni, mint beszorulni egy húsdarálóba, és akkor még nem is akart a fél város egyszerre ott lenni.

Egyszer még talán befejezem... Addig meg csak itt fog lógni a levegőben.

A szerző hivatalos oldalán egyébként sikerült annyit kihámoznom az orosz szövegből (Google Translate of course), hogy több író is csatlakozott a Metro Universe-hez, bármi legyen is az, és néhányuknak már meg is jelent a könyve, a borítójukon ott virít a Metro 2033 embléma, de hogy ezeknek mennyi közük van az eredeti történethez, az számomra nem derült ki.

Anna Kalinkina regénysorozat a Cat and Mouse szintén felkeltette az érdeklődésem, de ha jól értettem, ez egyelőre még oroszul se jelent meg, úgyhogy erre még várhatok. Ő egyébként az első női író aki csatlakozott a Metro Universe-hez.

Irodai egypercesek

Jövő héten szabadságon leszek. A small talkosok persze állandóan meg is kérdezték, hogy "Na, és hova mész?", a kicsivel kreatívabbak egészen odáig merészkedtek, hogy "Meglátogatod a családodat?". Nekem persze hamar elegem lett, szóval úgy döntöttem, ha bárki tovább feszegeti a "De miért nem mész sehova?" kérdést, akkor azoknak elmondom, hogy "Skóciába készültünk, de aznap, amikor  a szállodát foglaltuk volna le a cica eltörte a lábát, John szerint egyébkét szándékosan, mert meghallotta, hogy magára akarjuk hagyni, és az összes pénzt a megjavíttatására költöttük." A többség erre egyébként azt mondta, ennyi pénzből már egy raklapnyi új macskát is vehettünk volna. Nem értik ezek...

Kyri mondjuk vette a lapot, és amikor később meséltem neki, hogy beszart a hűtőnk, és minden kiolvadt, mondta, hogy csak nézzem meg még egyszer, mert lehet, hogy nincs is semmi baja, csak a cica kihúzta a konnektorból...

Piggy

Nem tudom, hogy magyarázzam el a cicának: nem azért nem adok neki reggelit, mert egy szívtelen hárpia vagyok, hanem mert tegnap rászabadult a száraz eledelre, amiből amúgy csak ritkán és keveset kap, bezabált, mint egy disznó, majd az egészet sugárban behányta az ágy alá...

Egy órával később persze már kérdezgette, hogy és a vacsorával mi lesz, meg tologatta a tálkáját ide-oda, hogy jelezze, nincs benne semmi.

Irodai egypercesek

Kvízt rendeztek nekünk ma az irodában, aminek aztán össznépileg örülni kellett. Ez alkalommal nem az én csapatom nyert, bár most is volt képfelismerős kérdés, de a két éves Wayne Rooney nem szerepelt egyiken se. Nem úgy két kollegám, ami viszont szerintem nem igazságos, mert ők is játszottak, és egyből kaptak is plusz pontot, nekünk meg esélyünk se volt. Utólag aztán Kyri bevallotta, hogy ő nem ismerte fel saját magát. Az mondjuk facepalm...

Irodai egypercesek

Tegnap reggel Frenchie odasunnyogott hozzám és megkérdezte, hogy van-e időm egy új projectre, ami eredetileg a Polski Tigeré lett volna, de mivel az ügyfél eltűnt egy hónapra, a Tiger meg most már mást csinál és nem ér rá. Kishíján felröhögtem, mert már vagy két napja azon nyávogtam neki, hogy betegre unom magam, mert nincs mit csinálnom, és egy nap után már a Reddit se különösebben izgalmas.

A sales, Vicki, persze kishíján idegösszeomlást kapott, hogy ez teljességgel elfogadhatatlan, ő már bejelentette az ügyfélnek két hónapja, hogy a Tiger lesz a project managere, és most majd mit fognak ezek gondolni rólunk. Amikor ezzel nem ért el semmit, ránk szabadította a sárkány főnökét, Debbiet, aki húsz percen át ordított G-Doggal telefonon, és követelte, hogy Frenchie hívja fel az ügyfelet, magyarázza el neki, mi történt, és kérjen bocsánatot.

Komolyan nem is értem mit gondol. Miért kellene bocsánatot kérni? Mintha legalábbis én valami csökkent értelmű idióta lennék, aki képtelen normálisan végezni a munkáját. Erre az volt a válasz, hogy de ez az első alkalom, hogy ezzel az ügyféllel dolgozunk, és nem ártana jó benyomást tenni rájuk.

Ehh... Csak mert én nem adok ki telefonpornós hangokat, amikor az ügyfeleimmel beszélek, meg nem flörtölök velük, még nem jelenti, hogy egyből csalódni fognak.

Jó reggelt

Kép: Sofaja

Pegleg Pete

Mióta összeszerelték a cicát, érdekesebbnél érdekesebb pózokat vesz fel. Mi már csak Pegleg Pete-nek hívjuk.

Irodai egypercesek

Hétfőn előléptettek. Ezzel elvileg fizetésemelés is járt, gyakorlatilag meg egyenesen G-Dog szeme közé vihogtam, amikor mondta, hogy ez évi £1000. Ennek még örülni is kell, mert egy csomó kollegám idén semmit nem kapott.

Egyébként mivel nem utálom a munkám, a pénz annyira nem volt nekem fontos eddig, mert vígan eléldegélek én abból is, amit kapok, még a macska megjavítását is kifizettem, pedig az is £1000 volt. Meg ugye having a job is the new payrise, és fogjam be, mert van, akinek munkája sincs. Viszont más cégek ugyanazért, amit én csinálok jóval többet fizetnek, ráadásul nekünk folyton azt rágják a szánkba, hogy mekkora piacvezetők vagyunk, szóval simán kellene legalább annyit fizetniük, mint bármelyik másik hasonló vállalat. Ráadásul csak mert nekem nem fizetnek annyit, még nem lesz hipp-hopp egy csomó munkanélkülinek hirtelen munkája, szóval akár tényleg adhatnának is versenyképes fizetést.

Amúgy ha nem laknék öt percre az irodától, ami igencsak kényelmes, és ráadásul rengeteget spórolok vele, már szerintem jelentkeztem volna máshova.

Small talk alert

Van pár kollegám, akikkel bár együtt dolgozunk három éve, még nem nagyon beszélgettem. Ők aztán általában valami random hülyeséggel állnak elő, amikor gyanútlanul besétálok a konyhába, és senki más nincs a közelben.

Marco: Nora... When are you going to have babies?
Nory: Good morning to you too... One day, Marco. Or maybe never.
Marco: What? You don't like children?
Nory: As long as I don't have to have them I have no problem with them whatsoever...
Marco: But how... what... why?... Oh I know. It's because your mother doesn't live here. But that's all right. Don't worry, I'm sure you can find some help.
Nory: This conversation is just getting out of hand so I'll take my coffee later. Bye.

Ez valami olasz dolog amúgy?

Broke-Cat Mountain

Múlt pénteken már épp ittuk a Hoegardent vacsora után, amikor feltűnt, hogy Toby még nem jött nyávogva dörgölőzni, hogy most azonnal adjunk neki enni, mert különben éhenhal. Amikor hívtam, nem válaszolt, úgyhogy kimentünk megkeresni. A vak sötétben másztunk át a sufni mögötti törött kerítésen, de akkor már hallottuk a nyávogást. Végül megtaláltuk egy garázs tetején, ahonnan aztán csak úgy tudtuk leszedni, hogy én felmásztam John nyakába. Már akkor furcsa volt, hogy a cica nem ugrott egyből a nyakamba, ahogy szokott, aztán amikor hazaértünk és letettük a földre, csak eldőlt mint egy zsák krumpli.

Az első gondolatunk egyből az volt, hogy ez biztos eltörte a lábát, de aztán felkelt és körbeugrálta a szobát, igaz, csak három lábon, és a vacsoráját is egy perc alatt eltüntette. Ettől függetlenül felhívtam az állatorvost, de csak továbbították a hívást, mert már nem voltak nyitva. A továbbított hívást persze senki  nem vette fel.

Szombat reggel aztán észrevettem, hogy nem elég, hogy még mindig nem tud rendesen járni, még kinézetre is elég asszimetrikus szegény, úgyhogy becsomagoltam a hordozójába és elvittem az állatorvoshoz.

Ott aztán volt egy kis small talk alert is, amíg a soromra vártam.

Random kislány: What's your cat called?
Nory: Oh... Toby...
Random kislány apukája: Awwww, I had once a cat, called Toby...
Nory: Mhm...
Nő a baloldalon: Oh, my first cat was Toby as well, awww...

Már vártam, mikor jelenti be a kutyás fószer, hogy neki meg a kutyája Toby, de ekkor pont behívtak. A doki egyből mondta, hogy szerinte csak kificamította, de röntgen nélkül nem tudja megmondani, azt viszont most nem tud csinálni, mert a cica evett reggelit és így nem lehet benyugtatózni, hagyjam ott, és majd később szólnak, hogy mi a helyzet.

Persze később csak arról szóltak, hogy nem tudták aznap megcsinálni a röntgent, és majd inkább hétfőn fogják. Kérdeztük, hogy az biztos jó ötlet-e addig így hagyni, de azt mondták, adnak neki fájdalomcsillapítót. Abban végül egyetértettünk, hogy mivel nem mozoghat, jobb ha ők tartják ott szakszerű körülmények közt, és nem én itthon a hordozójában.

Hétfőn felhívtak, hogy nincs eltörve a lába, és megpróbálják visszatenni a helyére, de szerintük ha sikerül is, akkor is előbb-utóbb ki fog ugrani megint, és akkor viszont meg kell műteni. Fél óra múlva aztán megoldották a dilemmánkat, mert közölték, hogy hiába tették vissza a cica lábát, az nem maradt a helyén, viszont ők ott megműteni nem tudják, vigyem el Roehamptonba.

Az meg ugye nincs közel, úgyhogy el kellett jönnöm az irodából, meg szereznem kellett taxit, hogy időben odaérjek. Nem nagyon volt időm válogatni, úgyhogy az első szembejövő minicabes helyre bementem és közöltem, hogy vigyenek el Roehamptonba, meg hozzanak is vissza. Az arab kinézetű pasi csak bólintott, és beordított valami sötét szobába arabul, ahonnan kijött egy fiatal arab kinézetű pasi és mondta, hogy mehetünk is.

Végül még a várakozási díjat se számolta fel, pedig 20 percig voltam bent, és csak 15 van ingyen, úgyhogy szerdán, amikor vissza kellett mennem, megint csak hozzájuk mentem be. Nem tudom, hogy hány kuncsafjtuk van a héten, de emlékezett fejből, hogy hova kell mennie, sőt még arra is, hogy hol lakok. Meg is jegyeztem neki, hogy "This is either very impressive, or creepy", mire bevallotta, hogy tényleg hétfő óta nem nagyon vitt senkit sehova.

Toby egyébként nem tűnik különösebben megviseltnek az eseményektől. Amikor elhoztam, a nurse megjegyezte, hogy milyen egy jóétvágyú cica, pedig a legtöbb ilyenkor annyira stresszel, hogy nem nagyon esznek, ő viszont úgy evett, mint aki még az életében nem kapott vacsorát. John szerint ezt tőlem tanulta. Ehh...

Maga a beavatkozás bár rettenetesen hangzik nekem, elvileg elég egyszerű; eltávolítják a combcsont kerek végét, szóval azt a részt, ami kificamodott, és ezzel a fájdalom rögtön meg is szűnik. Mivel innentől kezdve semmi nem fogja ott összetartani nem tud újra kificamodni. Az első kérdésem rögtön az volt, hogy de akkor hogy fog tudni járni, ha ott majd nem lesz semmi, de azt mondták, majd az izmai összetartják. Ezt bizonyítandó Toby egyből körbefutotta a lakást, amikor hazaértünk, meg felugrott az ablakpárkányra, aztán nézett rám kérdőn, hogy mikor mehet már. Persze legalább három hétig nem mehet sehova, utána meg majd meglátom... Ez a kis kalandja többe került, mint az albérlet egy hónapra, úgyhogy nem lenne jó, ha rövid időn belül megismételné.

Irodai egypercesek - Small talk

Ma ismét jobb lett volna csöndben maradni, bár az is igaz, hogy nem én kezdtem...

G-Dog: How was your weekend? What did you do?
Nory: It was good... just played video games. You?
G-Dog: I was worrying about my parents. You know, there was this flood in Mauritius, near where they live... It was on the BBC news.
Nory: I don't have a telly...
G-Dog: It was in the online news as well...
Nory: I don't really read those very often...
G-Dog: Hmm...
Nory: I live under a rock...
G-Dog: Yeah...