Sleepy Cat

Éjszaka nem sokat aludtunk. A cica hol össze vissza randalírozott, hol meg kétségbeesetten nyávogott kint a sötétben. Végül aztán rájött, hogy csak le kell feküdnie a lábunkhoz, és máris nincs egyedül.

Egyébként az alvásproblémán az se segít, hogy jelenleg nincs ágyunk. Decemberben akartunk venni egyet, addig meg a felfújhatóst használtuk, amin a rokon is kempingezett nálunk három hónapig. Nem volt amúgy kényelmetlen, és pont olyan magas is volt, mint egy rendes ágy, viszont a hétvégén bemondta az unalmast, és egy hatalmas dűneszerű képződmény jött létre a közepén, pont úgy, hogy egyik felén se lehessen aludni. Szóval most a földre terített takaróhalmokon és plédkupacokon alszunk. Oh, yeah...

A cica szerintem nézett is nagyot, hogy hova került, még rendes ágy sincs.

Reggel aztán lesben állt John asztala mellett, és az első adandó alkalommal elfoglalta a székét, ahonnan azóta se mozdult.

Nekem nemsokára mennem kell dolgozni, de egyre csak azt nézem, mit kellene még elpakolnom az alsó polcokról, mivel tudja agyonütni magát itt egyedül...

Project Cat III

Két óra elteltével a cica elhagyta a bunkert. Tíz perccel később aztán birtokba vette a kanapét.

Neve továbbra sincs.

Project Cat II

Egész nap tűkön ültem az irodában, és rémeket láttam a macskával kapcsolatban. Onnantól kezdve, hogy már nincs meg, mert odaadták valaki másnak, egészen odáig, hogy nincs is macskájuk, csak így akarnak ártatlan áldozatokat magukhoz csalogatni valami rituáléhoz.

Frenchie elhozta amúgy a hordozókosarat, ennek köszönhetően aztán úgy félóránként változatos kollegák tűntek fel az asztalunknál, főként visítva, hogy úristen, Frenchie behozta a macskát, WTF?, de volt aki csak gügyögni kezdett az üres kosárnak. Az is elég facepalm...

A buszon aztán egy három év körüli kisfiú mutogatta az anyjának veszettül, hogy "Nézd, cica, ott a cica a kosárban", az is mit szed, én nem tudom.

Végül aztán csak odaértem a megadott a címre, a kopogásomra egy egyáltalán nem ijesztő kinézetű lány nyitott ajtót egy macskával a nyomában, úgyhogy egyből meg is nyugodtam, hogy a történet ezen része legalább igaz. Azzal kezdte, hogy a cica, amelyikért jöttem kiszökött a kertbe, és pont jó, hogy itt vagyok, mert segíthetek levadászni. Végül egy láda alatt találtuk meg, és onnan sikerült visszakergetni a házba.

Miután megtudtam a részleteket, hogy milyen idős, nyolc hetes egyébként, milyen gyógyszereket kapott már meg, mit eszik és hasonlók, betettük szépen a kosárba, ahol egyből el is kezdett ásni. Már épp indultam volna, amikor a lány megkérdezte, hogy autóval jöttem-e, és amikor megtudta, hogy busszal, egyből vette is a kabátját, hogy akkor ő most engem hazahoz, úgysincs messze. Még hozzátette, hogy valószínűleg sírna, az meg milyen már a buszon, de végül aztán egész úton meg se nyikkant.

Itthon aztán letettük a kosarat a szobában, de az elmúlt másfél órában a cica ki se dugta az orrát. Amikor legutóbb benéztem, épp aludt. Hardcore.

John az előbb rákérdezett, hogy egész biztos vagyok-e benne, hogy él...

Ehh...

News

Nem pont ilyesmi híreket akartam hallani reggel kávézás közben... Mindenki kapaszkodjon meg... A coffea arabica, azaz arab kávé a kihalás szélén áll. A kutatók szerint a klímaváltozásnak köszönhetően 2080-ra akár teljesen el is tűnhet a Föld színéről.

Kész szerencse, hogy addigra már valószínűleg úgyis halott leszek.

Ehh... Ha meg nem, majd ihatok rooibos teát...

Jó reggelt

Kép: Gastrofotonomia

Project Cat

Amióta az eszemet tudom, szerettem volna cicát. Johnnak meg mindig is volt, így aztán amikor összeköltöztünk, megbeszéltük, hogy amint lehet, beszerezünk egyet. Eddig nem voltak ideálisak a körülmények, mert először a Commanderrel osztoztunk egy házon, aztán meg túl közel laktunk az autópályához, és a közös kert se volt épp bizalomgerejesztő.

Most viszont minden feltétel adott, van egy hatalmas kertünk, ami bár szintén közös a szomszédokkal, de egy zsákutca végén van, elég sok más cica is lakik a környéken, az út túloldalán pedig ott a Lammas Park.

Még egy titkos átjárónk is van a ház mögött, ami amúgy nem releváns, de ilyet is mindig akartam, és most végre ez az álmom is teljesült.

Titkos ajtó

Az egyetlen problémát az jelentette, hogy a szerződésünk szerint állatot csak a landlord engedélyével tarthatunk. Ő viszont Spanyolországban él, és akárhányszor akarunk valamit, mindig fel kell hívnunk, ami meg nem olcsó. Főleg, hogy az öregúr nagyon szeret beszélgetni, és alig lehet lelőni, mert szinte levegőt se vesz. Viszont rendes, mert eddig mindenbe beleegyezett, amit kértünk, csak írásos engedélyünk nincs, mert email címe az nincs.

Szóval nehézkes lenne meggyőzni, hogy egy macska miatt álljon neki emailezni, ezért úgy döntöttünk, nem feltétlenül kell neki erről tudni. Elvégre nem lovat akarunk tartani, vagy valami hasonlót.

A következő lépés az volt, hogy találjunk egy cicát. John valamelyik állatmenhelyről akart örökbefogadni, mert ott az örökbefogadási díjért cserébe, ami általában £65-85, az állatok megkapják a szükséges oltásokat, kiscicák a féregtelenítő gyógyszert is, aztán amikor eljön az idő, ivartalanítják is őket ott helyben. A környékünkön két menhelyet találtunk, viszont sajnálatos módon se az RSPCA, se a Hounslow Animal Center nem ad örökbe állatot bérlőknek, kizárólag akkor lehet tőlük  a cicát elhozni, ha mi vagyunk a lakás tulajdonosai.

A Battersea Dogs & Cats home már beérte volna egy írásos engedéllyel a landlordtól, de itt vissza is érkeztünk az eredeti problémához, nem akarunk ismét több száz fontos telefonszámlát, ráadásul továbbra se biztos, hogy a bácsi venné a fáradságot, hogy emailt írjon nekünk.

Tegnap délután aztán John nővére lelkesen újságolta, hogy látott egy hirdetést a környékükön, új gazdit kerestek egy cicának, és nemsokára mennek megismerkedni vele. El is küldte a linket, az oldal neve Pets4Home, és vannak ingyen elvihető állatok, de ugyanúgy árulni is lehet rajta. A mi környékünkön nem volt semmi, így aztán végső megoldásként a Gumtreen kezdtem nézelődni.

Nem sokkal később rá is találtam egy hirdetésre, két kiscicának kerestek új otthont, és itt tőlünk nem messze, Hanwellben. Egyből írtam is nekik, hogy ugye még megvan legalább az egyik, és pár perc múlva jött is a válasz, hogy igen, hétfőn este mehetek is megnézni.

Most elég izgatottak vagyunk, be kell szereznük pár dolgot holnapig, mert gondolom a macska nem tortilla chipset meg lekváros bagelt akar majd enni, és valahol aludnia is kell, bár John szerint ne fáradjak kosárral meg hasonlókkal, mert úgy is ott fog aludni, ahol neki tetszik, és biztos lehetek benne, hogy az majd nem a kosár lesz.

Továbbá Frenchie megígérte, hogy kölcsönadja a hordozóját, és akkor már az se lesz probléma, hogy buszoznom kell egy feltehetőleg halálra rémült jószággal.

Fingers crossed...

Esen Demirci

Esen Demirci retróban utazik... Aww...

National Day of Whining

Tegnap volt a National Stress Awareness Day, ezért aztán mára és holnapra kaptunk egy masszőrt az irodába, akihez aztán be tudtunk jelentkezni egy 10 perces vállmasszázsra.

Persze a mi irodánkban ezt se lehet kultúráltan lebonyolítani. Amikor meghirdették az időpontokat, Greasball egyből huhogni kezdett, mint egy pávián, majd fennhangon kijelentette, hogy ő csak akkor foglal időpontot, ha a masszőr nőnemű lesz. Aztán még voltak páran, akik erre heves bólogatásba kezdtek, hogy ők aztán biztos nem hagynák egy pasinak, hogy fogdossa őket. Halkan megjegyeztem, hogy ez nem olyan masszázs, aminek a vége happy ending, a masszőrt nem kell megdugni se, és ez különben se a fogdosásról szól, de ezek képesek voltak tüntetést szervezni, hogy férfi masszőr be ne tegye hozzánk a lábát.

Ma reggel én az elsők között mentem be, így aztán sorra jöttek oda faggatni, hogy mondjam el, milyen volt, meg hogy szerintem jól néz-e ki a masszőr, és le kellett-e vetkőzni. Én komolyan nem tudom, mit hittek, hogy majd egy 10 perces irodai masszázs orgiába fog torkollni, ahol az összes kollega ruhátlanul csavarodik egymásra?

Frenchie persze az időpontja előtt két perccel meggondolta magát, és nem akart menni. Mariot győzködte, hogy menjen helyette, de az se akart, mire Frenchie ráordított az új srácra, aki Matt, hogy akkor ő menjen, az meg csak pislogott nagyokat. Amikor aztán kellőképp felidegesítettek, amihez röpke egy percre volt szükség, jeges hangon közöltem velük, hogy valaki húzzon be, de nagyon gyorsan, mert már két perce bent kéne lennie valakinek, és miattuk fogják későbbre tolni mindenki más masszázsát is. Matt erre csak hitetlenkedve nézett rám, és megjegyezte, hogy ez a hangnem talán egy kicsit erős. Válaszul csak vasvilla szemeket meresztettem rá, mire felpattant és bemenekült a masszázs szobába.

Az meg szintén nem létezik nálunk, hogy dráma van és abban a Polski Tiger nem vesz részt, úgyhogy egyből rákezdett, hogy ő igazából nem is akar menni, meg ki tudja, milyen ez, ugye mindezt azok után, hogy velem részletesen elmeséltette, és hogy mi lesz, ha le kell vetkőznie, szintén azok után, hogy elmondtam, hogy nem kell. Mivel különösebben senki nem figyelt rá, megismételte, csak ezúttal még nyávogott is hozzá, mint egy hisztérikus ötéves. Erre aztán többen el is kezdték győzködni, hogy pedig csak próbálja ki, azt meg ott húzkodta a vállát egyre, nem is bírtam tovább nézni, elmentem inkább ebédelni.

Később persze már azt hangoztatta fennhangon, hogy ez olyan egy fantasztikus élmény volt, amit kár lett volna kihagyni, megmondta ezt ő mindenkinek már az elejétől kezdve.

Szóval amikor én olyanokat mondok, hogy stresszes a munkám, nem kizárólag az idegesítő ügyfeleimre gondolok.

Irodai egypercesek

Frenchie remek példa arra, hogyan ne bánjunk az új kollegákkal, és mit ne csináljunk, amikor ezek a szerencsétlenek ránk vannak bízva. Az új srác ma egy órán keresztül csendben tűrte, hogy Frenchie vörös fejjel ordít, hogy neki őrá most nincs ideje, és különben is, amin együtt dolgoznak az annyira nem is fontos. Végül beviharzott az egyik meeting roomba és úgy becsapta az ajtót, hogy beleremegtek az ablakok és közben azt visította, hogy ha nem hagyják békén, akkor itt fog ülni éjfélig, de ez nyilván senkit nem érdekel.

November mood

November mood by mnory featuring a tartan shirt

Chop chop

Az új fodrászom, Nicole, nagy reményeket ébresztett bennem tegnap, amikor feltett egy csomó kérdést: mit szeretnék, mit nem szeretnék - rétegest, meg ferde frufrust csak a holttestemen át, mindig mindenki olyat akar nekem vágni; aztán megnéztük együtt a képeket, amiket vittem és közösen kiválasztottuk a legjobbat.

Aztán persze nem kellett csalódnom, mert egy rövid kis ollócsattogtatás után megkérdezte, hogy és akkor most hogy szárítsa meg. Kérdőn néztem rá a tükörből, mondván, még le se vágta rendesen a hajam, mert azt beszéltük meg, hogy vállig fog érni, de még mindig a lapockámat súrolja, úgyhogy tegye csak le szépen azt a hajszárítót és vagdosson még egy kicsit. Chop chop...

Végül a frufru se lett pont olyan, mint amilyenben megállapodtunk. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem szóltam neki. Egész egyszerűen úgy vagyok vele, ha a kép alapján nem képes megcsinálni, akkor nem bízom benne, hogy majd hirtelen homlokon csókolja a múzsa, csak mert szóltam. Jobb nem kockáztatni.

 

 Útközben meg összecimbiztem egy cicával. Nem kellett neki kétszer mondani, hogy pózoljon a kerítésen.

Irodai egypercesek

Ha tudtam volna, hogy ma jótékonysági cupcake vásár lesz irodában, nem tömtem volna magamba azt a lemon slicet ebéd után. De most már késő... Ez miatt még nem fogom kihagyni a fahéjas-gyömbérest.

Stripes

A marketing ezúttal nem veszett kárba rajtam. Ilyen csíkokkal még Diet Coke-ot is el lehet nekem adni, pedig nem is szeretem.