Wedding - Not mine

Tegnap volt Armand és Anné esküvője. John és Armand délelőtt elmentek egy borbélyhoz, aki szépen megborotválta őket, igazi oldschool módon.

A párt aztán Bruce Wayne tiszteletes adta össze (how cool is that?), aki még egy kisebb fajta stand up comedyt is rögtönzött a hagyományos szöveg mellé.

Mivel John volt a best man, ott kellett állnia Armand mellett a templomban, rábízott az egyik barátjára, Franzra, aki a szertartás után megjegyezte, hogy túlságosan is csendes vagyok. Közöltem vele, hogy csak nem hiszem, hogy egy esküvői szertartás a legalkalmasabb hely egymás megismerésére. Ez a következő pár percben sem változott, ugyanis kiszúrta a tömegben John exbarátnőjét, akivel valamilyen rejtélyes oknál fogva még mindig jóban vannak, pedig John többször is megjegyezte, hogy tudni se akar róla, és odahívta csacsogni. Az meg persze nem tudta, ki vagyok, és lelkesen vigyorgott. Nem sokkal később aztán, épp a csoportképhez álltunk be, amikor is felfedezte az összefüggéseket, le is hervadt a mosolya egyből, és került minket egész este, mint a pestisest. John meg is kérdezte, hogy sikerült ezt elérnem, mert eddig akárhányszor összefutottak az elmúlt években, az mindig módot talált arra, hogy odafurakodjon bájcsevegni, aztán meg ölelkezni kellett vele. Csak vállat vontam, mire John megállapította, hogy valószínűleg csak felébredt az exben a túlélő ösztön, majd halkabban hozzátette, "you are truly scary".

Az esküvő egyébként pont olyan volt, mint amit az amerikai filmekben már annyiszor megcsodáltam, és elég hamar véget is ért. Esetleg az is lehet, hogy mindenki hallotta a menyasszony megjegyzését este 8.30 magasságában, ami valahogy úgy hangzott, hogy "remélem hamarosan elhúznak ezek a fenébe, már kezd egy kicsit elegem lenni", mert fél órán belül szinte kiürült a terem.

Ráadásul sikerült szereznem folyékony laktóz enzimet is kora reggel, locsoltam is rendesen mindenre, úgyhogy minden probléma nélkül ettem végig a menüt kezdve a sütőtökkrémlevessel, a ricottás canellonin át egészen a vaníliafagyis karamellpudingig. Ettől függetlenül azért nem merem kihívni a sorsot magam ellen, és szerintem maradok továbbra is a szójatejnél. Jobban is ízlik egyébként, mint a sima tej.

The Flash wants Steers too

Angliában nincs Steers. Baconos avokádós burger ettől még mondjuk lehetne, de az sincs. A pincérnő meg nem akarta elhinni, amikor John mondta neki, hogy mifelénk ilyet nem kapni és már ezért is megérte Londonból eljönni idáig.

Ehh...

Upside down cow

A tehén az itt úgy látszik visszatérő motívum. Tavaly már fotóztam egyet, igaz az fejjel lefelé meredt ki a szökőkútból. Idén viszont találtunk egyet, ami lehetne akár a teteje is. Úgy néz ki, mintha szerencsétlen elveszett volna a tér-idő kontinuumban.

Angus Taylor - The Udder Side

Aztán elmentünk calamarit enni, és az étterem ablakából még meerkatokat is láttunk. Mármint John látta őket, nálam meg nem volt szemüveg, szóval csak hümmögtem, bólogattam és reméltem, hogy épp a jó irányba nézek. Azt mondta, ne keseredjek el, előző nap már úgyis láttam egyet. Igen, de az kilapítva feküdt az út szélén, szegény, úgyhogy az nem számít.

Filter coffee

Vajon furcsán néznének rám, ha ezentúl vinném magammal a saját szójatejemet, ha kávézni megyünk? Csak mert legutóbb, amikor szójával kértem a tejeskávét a Maxi's-ban, a pincérnő szája széle idegesen rángatózni kezdett, majd remegő hangon válaszolt, hogy hát van csoki, meg Milo. Visszakérdeztem, hogy szójával van-e, mire csak még kétségbeesettebben nézett, úgyhogy feladtam és kértem egy americanot. Azt meg elvileg filter coffeenak hívják, de John még időben közbelépett, úgyhogy nem kapott teljes idegösszeomlást a szerencsétlen.

Azért csak rákérdeztem Johnnál, hogy akkor errefelé mégis mit isznak azok, akik nem ihatnak tejet, mire csak vállat vont, hogy mi mást, filter coffeet.

A boltban egyébként lehet kapni háromféle szójatejet is, szóval nem értem, a kávézókban miért nem.

Black belt in weddings

Elmentünk ma öltönyt bérelni Johnnak, mert a csütörtöki esküvőn ő lesz a best man. Az üzletben egyébként menyasszonyi ruhát is lehetett bérelni. Míg öltönyből elég nagy választék volt, a fehér ruhák valahogy mind egyformának tűntek nekem. Mígnem aztán felfedeztem egy igen érdekes darabot. Úgy tűnik manapság már nem csak harcművészetből lehet fekete övet szerezni, hanem férjhez menésből is.

Hardcore...

Don't mess with me, I have black belt in getting married...

Frozen Airlines

Olyan még nem volt, hogy az Air France-nál minden simán ment volna. Tavaly egy nappal halasztották el a járatunkat, idén csak pár órával, de cserébe olyan hideg volt a gépen, hogy tíz órán keresztül vacogtunk a szánalmas kis rongy alatt, ami takaróként szolgált. Aludni persze megint nem tudtam, úgyhogy mire Johannesburgba értünk már alig álltam a lábamon.

Itt egyébként most kezdődött a tavasz, úgyhogy a következő két hétben elvileg végig sütni fog a nap. Igaz két hete még épp esett a hó, és olyan se volt itt legalább 50 éve, szóval még bármi megeshet.

Think outside the box

Sikerült egyébként meleg vizet fakasztanom két napja, miután puszta kíváncsiságból felkapcsoltam a central heating feliratú kapcsolót. Hiába mondta az ügynök is meg a landlord is, hogy pedig azt ne piszkáljam; I think outside the box. Ezen kívül volt még egy rejtett kapcsoló a nappaliban is, amit John még korábban felfedezett.

Most már csak az a kérdés, akkor mit kell felkapcsolnom, amikor majd tényleg fűtés is kell...

Ennek örömére Ladies and Gentlemen, Triggerfinger...
I Follow Rivers

Aiko Fukawa

Addig is, amíg a csodára várunk, ami majd itt vizet fakaszt nekünk, Ladies and Gentlemen...

Aiko Fukawa...

Home weird home

Meleg víz továbbra sincs, pedig tegnap a mellékelt folyamatábrát követve sikerült bekapcsolnunk a bojlert. Tiszta steampunk az egész. El kellett tekerni egy tekerőt, aztán elfordítani egy kallantyút, körbetekerni, majd lenyomni egy gombot, miközben egy másikkal meg kattogtatni kellett. Végül megjelent egy kék láng a kis ablakban. Nagyon jól néz ki, csak haszna nincs.

Továbbá most már hideg víz sincs. Mármint a melegvizes csapból egyelőre még mindig az folyik, szóval nincs minden veszve. Har-har-har...

Felhívtam a landlordot is, hogy neki erről mi a véleménye, de csak azt hajtogatta, hogy "it is not possible", nem létezik, hogy nem működik, mert neki két hete azt mondta valaki, aki kijött ellenőrizni a gázt, WTF?, hogy minden rendben van. Közöltem vele, hogy ennek igazán örülök, de már harmadik napja hideg vízben fürdök, és ma is abban fogok. Your argument is invalid.

Home weird home

Szombaton beköltöztünk az új házba. Még aznap este rám támadt egy fülbemászó a zuhanyzóban, ahol épp hideg zuhanyt vettem, mert meleg víz az nincs. Másnap szétesett a ruhásszekrényem, úgyhogy ki kellett dobni, továbbá a sütő se működik.

Ettől függetlenül még mindig jobban szeretek itt lenni, mint a régi lakásban.

No coffee

Creepy Crawly

Pont jó is, hogy most költözünk, ugyanis múlt héten megjelent nálunk egy csótány. Egyedül volt, és elég zavarodottnak tűnt, de gondolom ez mindig így kezdődik. Vélhetőleg egyébként ugyanaz a szomszéd csalogatta őket ide, aki februárban sültkrumplival és egyéb finomságokkal eldugította az összes lefolyót, mocsárrá változtatva az egész környéket. Akkor répa bugyogott fel a kádunkból, most csótány. A lefolyónk egyébként néha még most is úgy hangzik, mintha valami hátborzongató lény élné mindennapjait odalent, és időről időre fokhagymaszag szivárog fel.

Múlt pénteken meg egy százlábú élvezkedett a mosogatóban. A visításom simán megállta volna a helyét bármelyik horrorfilmben. Sok ez nekem kora reggel. Persze John már félúton volt munkába, én meg itt vinnyogtam egymagamban, és már teljesen meg is sikerült győzni magam, hogy ez biztos az a fajta, aminek a harapásába bele lehet halni. Jobb ötlet híján megpróbáltam egy műanyag dobozt ráhajítani, hogy legalább biztosra vegyem, hogy nem szalad el estig, de csak sikerült vele pofánvágni, amitől meg aztán rettentő üzemmódba kapcsolt, és futkosni kezdett minden irányba az evőeszközök közt.

Ezt már nem bírtam tovább idegekkel, és felhívtam Johnt, hogy mondja meg mit csináljak. Ő ehelyett inkább visszafordult, és hazajött megmenteni. Awww...

Tegnap már úgy ment el dolgozni, hogy közölte, még most nézzem meg, van-e megint creepy crawly valahol...

Ehh

Great British Beer Festival 2012

Ha nekem valaki azt mondja, sörfesztivál, egyből valami szabadtéri rendezvényre asszociálok sátrakkal, hosszú fapadokkal és valami gitározós élőzenével. Az idei Great British Beer Festivalon ezek közül egyik se volt; volt viszont sör, úgyhogy elnéztük nekik az alapvető fesztiválkellékek hiányát.

Idén is több, mint 800 sör, ale és cider közül lehetett válogatni. A mi személyes kedvencünk a Village Idiot volt a White Horse sörfőzdéből, bár abban egyetértettünk, hogy valószínűleg ez főként a nevének köszönhető.

Késő délután azért volt koncert is, igaz klasszikus zenét játszottak, ami kicsit furcsa volt a burgeres bódék és cornis pasty árusok által uralta terepen, de úgy látszik a karmestert nem zavarta az egyre sűrűsödő bratwurstfüstben való vezénylés.

Szerintem jövőre inkább megyek az Ealing Beer Festivalra. Az legalább itt van helyben, ráadásul vannak sátrak, fapadok, és gitározás.