The evil dude

Múlt hét csütörtökön olyan beteg voltam, hogy dolgozni se mentem. Ez általában azt jelenti, hogy working from home, de ez alkalommal mondtam G-Dognak meg Frenchie-nek, hogy csináljanak valamit, mert én felülni se bírok, nem hogy elhagyni az ágyat. Péntekre aztán valamennyivel jobban voltam, be is mentem az irodába, ami persze hülye ötletnek bizonyult, mert négyszer evakuáltak minket, mert valami munkások rendre zárlatot okoztak. A tűzoltók persze rezzenéstelen arccal vonultak át az út túloldaláról minden egyes alkalommal. Csak a negyediknél kezdett el rángani a szájuk, ami remélhetőleg elfolytott vigyorgás akart lenni, és nem épp idegösszeomlást kaptak.

Szombaton aztán elmentünk Wimbledonba megnézni az új Superman filmet. Persze majdnem el se jutottunk odáig, mert le volt zárva a metró fele, de aztán kiderült, hogy a rendes vonatok még járnak. Mivel túl korán értünk oda és szakadt az eső is, bementünk egy Café Neroba, ahol aztán két perc után felidegesített egy vevő, pedig nem is nekem kell ott dolgoznom.

Superman témában amúgy nem vagyok szakértő, nem olvastam se az eredeti képregényt, se a folytatásokat, de a film tetszett.

John: So... did you like it?
Nory: Yeah, it was ok...
John: Micheal Shannon is awesome...
Nory: Who?
John: The evil dude... ?

Ah... Nekem ő eddig csak az elrettentő nézésű FBI ügynök volt a Boardwalk Empire-ből. Amúgy ebben a filmben is csinálta a halált okozó nézést... Aww...

Cuties

Nory: We have this scripter in the Romanian office... Every time she skypes me and I see her picture I think, "OMG, she's so cute"...
John: Are you a lesbian?

Ehh...

'84?

John szerint hízelgő, hogy túl fiatalnak néztek és elkérték a személyimet, amikor rosét vettem a cheesecake mellé.

Pedig szerintem csak a pattanásos arcbőr előnyei...

Amikor a pasi meglátta a születési dátumomat, kikerekedtek a szemei, és megjegyezte, hogy "Ugh, '84????? Niiiiiiiiice...", mintha az legalábbis hatalmas teljesítmény lenne, hogy 29 évesen még nem vagyok se ráncos, se elhanyagolt, vagy igazából nem is tudom, mire számított...

Stephen King - Joyland

Hónapokkal ezelőtt megrendeltem, aztán most kaptam az emailt, hogy elpostázták, és hétfőn érkezik a Joyland.

Addigra be kellene fejeznem valahogy a Stranger in a strange landet, de nem haladok, mert ismét mániákusan játszom a Guild Wars2-t.

Ehh...

Crows

Utólag kiderítettem, hogy a varjak egy satnya rókát próbáltak vasárnap hajnalban kiüldözni a kertből. Ezt délután megint eljátszották, de akkor már Toby is prüntyögött nekik az ablakból, mert az meg amúgy olyan, hogy amíg madár van a kertben, addig ő ki nem teszi a lábát. Szerencsétlen róka meg azt se tudta, mi van, csak ült ott és nézett, hogy WTF?

Jó reggelt

Jogos a kérdés, hogy mit keresek én itt hajnal 5-kor vasárnap reggel. Én csak annyit mondok, csoda, hogy eddig kibírtam az ágyban, mert már vagy egy órája azt hallgattam, ahogy valami szerencsétlen holló torkaszakadtából ordít kint a kertben. Az is lehet, hogy varjú volt amúgy, én sose tudom ezeket megkülönböztetni. Az eszeveszett károgásnak egyébként nem tudom, mi volt az oka, de most, hogy felkeltem, abbamaradt.

Aludni viszont én ilyenkor már nem tudok, mert annyira éhes vagyok, hogy képtelen vagyok bármi másra gondolni.


Fuck you, crow...

29

Az összes eddigi szülinapomon azon nyávogtam, hogy nem kaptam macskát. Most, hogy macska már van, találnom kell valami újat.

Kezdhetném mondjuk azzal, hogy engem mér' nem vesz már el senki, mindjárt öreg leszek.

Dreams

Azt álmodtam, hogy John megkérte a kezem. Én igent mondtam, de aztán eszembe jutott, hogy nekem az indiai kollegámhoz kell hozzámennem. Fogalmam sincs miért, és még nyávogtam is egy sort, hogy hiába az egész, mert a nevemtől így se tudok megszabadulni, mert bár utálom, még mindig jobb, mint a Singh.

Szerintem az egész amúgy Bhavna hibája, mert ő mesélt nekem nemrég az esküvőjéről, meg hogy a community leader választotta ki a férjét, akivel aztán három hónapig skype-olt, meg találkoztak egyszer, aztán rögtön hozzá is ment.

Dmitry Glukhovsky - Metro 2033

Valamiért nagyon akartam szeretni Dmitry Glukhovsky első regényét, a Metro 2033-t. Talán ezért is voltam egy kicsit csalódott, amikor már a feléig is eljutottam és még mindig nem tudtam eldönteni, tényleg tetszik-e.

A történet egy atomháború után játszódik, ami kipusztította az ember által lakott területeket. Nem derül ki, pontosan mikor történt ez, de néhány szereplő még emlékszik, milyen volt a felszínen élni, mások már lent születtek a metró alagutakban, ahova a túlélők menekültek. Ettől függetlenül vannak köztük stalkerek, akik rendszeresen feljárnak a felszínre és hoznak vissza mindenféle használati tárgyakat, rukákat, ami egyből fel is vetette bennem a kérdést, hogyha minden annyira radioaktív, hogy ott élni már nem lehet, akkor biztos jó ötlet-e kacatokat lehordani onnan. Meg mi lesz, ha ezek elfogynak? Én mindig ilyeneken aggódok, amikor posztapokaliptikus történeteket olvasok, szerintem ezért is nem tudom őket élvezni igazán.

A könyvben egyébként vannak kommunisták, kannibálok, rejélyes szörnyek, egy város, Polis, ahol a kultúra virágzik, és mindenki művész, meg könyveket olvas. Ide akar egyébként eljutni a főszereplő, Artyom. A felénél abbahagytam az olvasást, úgyhogy egyelőre nem tudom, miért. A titokzatos Hunter bízta meg ezzel a küldetéssel, de valahogy az egész olyan gyenge volt, semmiféle feszültség nem volt bennem, hogy megtudjam miért.

Ahogy azt a Kultnaplón is már megírták előttem, a másik bajom nekem az volt, hogy egyre azon aggódtam, hogy férnek el ezek a metróalagútban. Csak felidéztem magamban azokat az időket, amikor még naponta jártam be London belvárosába dolgozni, és egy sima munkanapon olyan volt a peronon állni, mint beszorulni egy húsdarálóba, és akkor még nem is akart a fél város egyszerre ott lenni.

Egyszer még talán befejezem... Addig meg csak itt fog lógni a levegőben.

A szerző hivatalos oldalán egyébként sikerült annyit kihámoznom az orosz szövegből (Google Translate of course), hogy több író is csatlakozott a Metro Universe-hez, bármi legyen is az, és néhányuknak már meg is jelent a könyve, a borítójukon ott virít a Metro 2033 embléma, de hogy ezeknek mennyi közük van az eredeti történethez, az számomra nem derült ki.

Anna Kalinkina regénysorozat a Cat and Mouse szintén felkeltette az érdeklődésem, de ha jól értettem, ez egyelőre még oroszul se jelent meg, úgyhogy erre még várhatok. Ő egyébként az első női író aki csatlakozott a Metro Universe-hez.

Irodai egypercesek

Jövő héten szabadságon leszek. A small talkosok persze állandóan meg is kérdezték, hogy "Na, és hova mész?", a kicsivel kreatívabbak egészen odáig merészkedtek, hogy "Meglátogatod a családodat?". Nekem persze hamar elegem lett, szóval úgy döntöttem, ha bárki tovább feszegeti a "De miért nem mész sehova?" kérdést, akkor azoknak elmondom, hogy "Skóciába készültünk, de aznap, amikor  a szállodát foglaltuk volna le a cica eltörte a lábát, John szerint egyébkét szándékosan, mert meghallotta, hogy magára akarjuk hagyni, és az összes pénzt a megjavíttatására költöttük." A többség erre egyébként azt mondta, ennyi pénzből már egy raklapnyi új macskát is vehettünk volna. Nem értik ezek...

Kyri mondjuk vette a lapot, és amikor később meséltem neki, hogy beszart a hűtőnk, és minden kiolvadt, mondta, hogy csak nézzem meg még egyszer, mert lehet, hogy nincs is semmi baja, csak a cica kihúzta a konnektorból...

Piggy

Nem tudom, hogy magyarázzam el a cicának: nem azért nem adok neki reggelit, mert egy szívtelen hárpia vagyok, hanem mert tegnap rászabadult a száraz eledelre, amiből amúgy csak ritkán és keveset kap, bezabált, mint egy disznó, majd az egészet sugárban behányta az ágy alá...

Egy órával később persze már kérdezgette, hogy és a vacsorával mi lesz, meg tologatta a tálkáját ide-oda, hogy jelezze, nincs benne semmi.

Irodai egypercesek

Kvízt rendeztek nekünk ma az irodában, aminek aztán össznépileg örülni kellett. Ez alkalommal nem az én csapatom nyert, bár most is volt képfelismerős kérdés, de a két éves Wayne Rooney nem szerepelt egyiken se. Nem úgy két kollegám, ami viszont szerintem nem igazságos, mert ők is játszottak, és egyből kaptak is plusz pontot, nekünk meg esélyünk se volt. Utólag aztán Kyri bevallotta, hogy ő nem ismerte fel saját magát. Az mondjuk facepalm...

Irodai egypercesek

Tegnap reggel Frenchie odasunnyogott hozzám és megkérdezte, hogy van-e időm egy új projectre, ami eredetileg a Polski Tigeré lett volna, de mivel az ügyfél eltűnt egy hónapra, a Tiger meg most már mást csinál és nem ér rá. Kishíján felröhögtem, mert már vagy két napja azon nyávogtam neki, hogy betegre unom magam, mert nincs mit csinálnom, és egy nap után már a Reddit se különösebben izgalmas.

A sales, Vicki, persze kishíján idegösszeomlást kapott, hogy ez teljességgel elfogadhatatlan, ő már bejelentette az ügyfélnek két hónapja, hogy a Tiger lesz a project managere, és most majd mit fognak ezek gondolni rólunk. Amikor ezzel nem ért el semmit, ránk szabadította a sárkány főnökét, Debbiet, aki húsz percen át ordított G-Doggal telefonon, és követelte, hogy Frenchie hívja fel az ügyfelet, magyarázza el neki, mi történt, és kérjen bocsánatot.

Komolyan nem is értem mit gondol. Miért kellene bocsánatot kérni? Mintha legalábbis én valami csökkent értelmű idióta lennék, aki képtelen normálisan végezni a munkáját. Erre az volt a válasz, hogy de ez az első alkalom, hogy ezzel az ügyféllel dolgozunk, és nem ártana jó benyomást tenni rájuk.

Ehh... Csak mert én nem adok ki telefonpornós hangokat, amikor az ügyfeleimmel beszélek, meg nem flörtölök velük, még nem jelenti, hogy egyből csalódni fognak.