IKEA - horseballs and craptarts

A hétvégén elmentünk Melivel az IKEA-ba meatballst enni. Persze pont nem volt, kivonták a forgalomból egy időre, mert ezek itt nem esznek lovat. Mandulás torta (Daim) se volt, mert abban is találtak valami oda nem illőt Kínában; valami baktériumot, aminek a hivatalos fellelhetőségi helye az emberi és/vagy állati szar. A világ ettől még mondjuk  nem áll meg, szóval így is feltankoltunk csokis meg vaníliás kekszből, valami száraz izéből, amit majd lehet kávéba mártogatni, meg szereztünk svéd barnasört, meg valami szárított kolbászkákat, ami elvileg jávorszarvasból van.

Ha már ott voltam, akkor új tányérokat is vettem, mert az itthoni készletnek a felét már eltörtem. A legutóbbi incidens alkalmával például ráejtettem az üveges peanut buttert a pirítósomra, aminek következtében a tényér szépen félbetört alatta. Lehet, hogy nem kellene folyton enni.

Egyébként az is bebizonyosodott, hogy nem vagyok alkalmas a civilizált életre, mert a Meli vagy háromszor hívott, hogy szóljon, itt vár a ház előtt, nekem meg ez nem tűnt fel, békésen ücsörögtem itt és vártam türelmesen. Erre ő meg egy kicsit kétségbeesett, hogy vajon mi lelt engem és miért nem válaszolok már tíz perce, és felhívta Robit, aki először kitalálta, hogy biztos kizártam magam a macskával, menjen a Meli egy kört a ház körül, aztán írt egy üzenetet facebookon, ahol meg nem voltam online, meg felhívott skype-on, amit meg csak az irodában felejtettem bejelentkezve. Végül már csak azért hallottam meg, amikor negyedszer hívtak, mert pont a telefon mellett álltam.

... von Schwartz

The last train to Cairo

A Funcom március elejére ígérte az Issue #6 megjelenését. A hivatalos dátum végül 14/3 lett. Heh... I see what you did there.

Az új story mission Egyiptomban kezdődött, és tényleg mindent megtettek az Indiana Jones hangulat érdekében. A  küldetésekért kapott tokenekért cserébe előbb utóbb beszerezhetjük majd a teljes felszerelést, a cipőtől kezdve a bőrkabáton át egészen a kalapig, és persze ostor is van, bár azt nem kell megvenni, az egyik küldetésben csak úgy utánunk hajítják. Igaz, a küldetéseket jó néhányszor végre kell majd hajtani, hogy összegyűljön elég token, de szerencsére már így is rendelkezésre áll egy csomó sivatagi akciózásra alkalmas ruha. A karakterem, Sooky, például egy csodaszép tépett pólóban feszített, amit a terepmintás combat harness, valamint a retró napszemüveg és a military sapka tett igazán stílusossá.

Van aztán vonaton ugrálás is, ahogy láthattuk a beharangozó képeken. Én ott adtam fel... Pedig már csak egy lépés választ el a végétől, de tizenötször leesni ugyanarról a vonatról - miközben Abdel Daoud teljes lelki nyugalommal bombáz minket a rakétavetőjével -, nem akkora élmény.

Ami engem teljesen meglepett az az volt, hogy a vonatos küldetés tényleg egy mozgó vonaton játszódik, suhanunk a rózsaszín naplementébe. Az szintén új volt, hogy a szokásos futás, lövöldözés, futás, létramászás, megint lövöldözés mellett még a vonaton oldalán lógva is kellett oldalazni, ami bár teljesen normális mondjuk a Tomb Raiderben, egy MMO esetében elég furcsa. Nem is tetszett, bár szerintem rájöttek ők is, hogy ha valaki így akarna manőverezni, biztos Assassin's Creedet játszana, nem The Secret Worldöt, úgyhogy azon a ponton legalább nem lehet leesni. Ez az ugrálásra nem vonatkozik, és én le is estem minden egyes alkalommal. Ugyan próbálták egy kicsit feljavítani az animációt, de továbbra is képtelenség az ugrást irányítani, szóval egy kicsit még mindig rettenetes.

A cabal cimbik többsége, főleg azok, akikkel eddig rendszeresen együtt játszottam, szinte egyik pillanatról a másikra fogta magát és visszatért a World of Warcrafthoz. Nekem az továbbra se nagy kedvencem, pedig ismét megpróbáltam, mivel kaptam egy tíznapos próbajáték meghívót. Én tényleg szeretném szeretni ezt a játékot, de nem megy. A legtöbb karakter kimondottan csúnya, és bár a környezet tényleg szép, még a rózsaszínes-lilás erdőben se találtam igazán kivetnivalót, én képtelen vagyok azt az elmaszatolódott kis alakot bámulni állandóan, aki a hatalmas kezeivel kalimpál megállás nélkül. Pedig most worgent játszottam, az pedig egy újabb karaktermodell, és tényleg szebb, mint a régiek, de egész egyszerűen nekem ez nem megy.

Bánatomban visszatértem a Guild Wars 2-hoz, azt viszont rajtam kívül nem játszik senki. Mármint senki olyan, akit ismerek*. Előbb utóbb majd biztos találok egy guildet... Ehh...

*Ez itt most célzás volt, ha esetleg valaki, aki olvas játszik bármelyik általam játszott játékkal, az tegye a fel a virtuális kezét. Persze csak ha akar bandázni...

Irodai egypercesek

Az egyik ügyfelem küldött egy emailt, hogy tudassa velem "Thanks for your help and responsiveness.  You’ve been wonderful to work with." De cuki. Igaz, kicsit furcsa, hogy a projektet csak most kezdtük, ilyet meg a végén szoktak írni.

Még furcsább, hogy ezt kedden írta, és azóta nem hallottam felőle semmit.

Persze egyből ilyenek jutottak eszembe, hogy az email elküldése után fogta magát és kiugrott az ablakon. A hangvétel remekül beillene suicide note-nak...

Meh...

Meh

A minap elmentem futni, gondoltam az jó bemelegítés lesz a pilates előtt. Nyolc percig tartott körbefutni a háztömbünket, de mire visszaértem, a tüdőm már ki akart szakadni a helyéből. Persze egy ekkora sokk után már nem pilateseztem. Bánatomban peanutbutteres pirítóssal vígasztaltam magam.

Defiance alpha

John kapott meghívót a Defiance alpha tesztjére, de mivel ő nem akart játszani, és tudja, hogy mennyire fúrta már az oldalam a dolog, átengedte a lehetőséget nekem. Az első pár percben furcsa volt, nem szoktam én shooterrel játszani, de aztán hamar rájöttem, hogy szinte minden majdnem ugyanúgy működik, mint a Mass Effectben, és tíz perc elteltével már olyan volt, mintha mindig is ezt csináltam volna.

A játékot meg úgy látszik nem csak én várom tűkön ülve, de a Big Bang Theoryban is kint van a poszter a képregényboltban.

Aww...

The song of my people

Hipster cat

Toby ma végre rájött, hogy egyedül is le tud jönni a biciklitároló tetejéről. Biztos látta tegnap, hogy a szomszéd cica hogy csinálta. Egyébként pont jókor jött rá a megvilágosodás, mert semmi kedvem nem lett volna egy ázott, sáros cicával bírkózni az esőben, miközben halott leveleket és odaszáradt madárszart rúg az arcomba, mert épp pánikol.

Továbbá arra is rájött, hogy tudja kipiszkálni a catnipes egerét a fiókból. Igaz, én továbbra se értem, elvégre nincs neki méteres karja... Bemászott a konyhaszekrénybe, ahol a serpenyőket tartjuk és valahogy felnyúlt, és kivadászta a játékait az éjszaka folyamán.

A szar elásására is új módszert talált amúgy. Fogta a konyhában száradó bolyhos fürdőszobaszőnyeget, és egy kis sátrat épített belőle az alom közepén. Azt nem értem csak, miért ássa el a művet, mint más macskák. Ha épp nincs semmi a közelben, akkor a parkettát próbálja meg ráhajtogatni. Betemetni biztos too mainstream....

Issue 6

Nem tudom, miért hittem, hogy a The Secret World Issue 6 ma fog megjelenni, de annyira ezt hittem, hogy tegnap még vacsorát is csináltam mára, mert ma este már csak játszani akartam. Aztán persze az új tartalom se híre, se hamva, még csak hivatalos megjelenési dátum sincs hozzá.

Meh...

Pedig már nagyon várom, lesz majd benne új story Egyiptomban, meg lehet majd Indiana Jones módjára ostort pattogtatni és hasonlók.

Why?

Bár január óta szinten minden nap szoktam jógázni, vagy gyötörni magam egy kis pilatessel, meg hasonlókkal, még mindig van rajtam muffintop, meg szerintem még hátháj is. Igaz, csak ruhában, szóval csak én tudom, de meztelenül már egész jó. Többet kéne úgy járnom.

Némi eredmény már szabad szemmel is látszik azért, viszont a célnak kitűzött nadrágba kevésbé férek bele, mint mondjuk decemberben. Ezt most úgy kell érteni, hogy decemberben még fel tudtam venni, most meg már nem. Ez mondjuk egyáltalán nem logikus, úgyhogy nem is értem...

Why, oh why?

Defiance

A Defiance egy MMO shooter, ami alapvetően nem az én műfajom. Mármint a shooter része, az MMO az rendben van. Viszont a sorozatot már nagyon várom, úgyhogy egyre jobban hajlok arra, hogy a játékot is kipróbáljam.

A The Secret Worldhöz hasonlóan ez megint csak egy olyan játék lesz, ami nem egy távoli világban játszódik, hanem az általunk ismert Földön, csak itt nem misztikus és horrorisztikus lények kerülnek elő egyik napról a másikra, hanem egy távoli galaxisból érkező idegenek próbálják meg elfoglalni a bolygónkat.

Ahogy az egy MMO-tól elvárható, lesz egy story quest, amit akár egyedül is végigjátszhatunk, és lesz rengeteg csoportos küldetés is.

Igaz, pont a minap nyávogtam egy kicsit Johnnak, hogy igazából hiányzik a Rift, meg a fantasy világ, azért annyira mégse, hogy például megint kifizessem rá a havidíjat, és bár a Guild Wars 2 az fantasy, ott meg a jól meghatározott szerepek hiányoznak nekem. Igen, tudom, ez volt benne a forradalmi újítás, de én szeretek mindenféle healert játszani, és hiányzik, hogy itt meg nem kell. A Defiance-ban meg fogalmam sincs, mi lesz, nagyon nem is akartam semmit elolvasni előre, majd meglátom, ha megjelent.

Jó reggelt

Bond

Velem nem lehet Bond filmet nézni. Eddig még egyiket se láttam teljes egészében, mert mindig csináltam valamit közben. Kihagyni nem akartam őket, de azért annyira nem tetszett egyik se, hogy az időmet vesztegessem rájuk.

Tegnap John a Skyfallt nézte, én meg fel-fel pillantottam a The Secret Worldből, meg a bevásárlólistából, de igazából nem ragadott magával a történet. A végén John megjegyezte, hogy ez volt az első, és egyben utolsó alkalom, hogy engem ilyesmibe próbált bevonni. Én csak ártatlanul néztem, hogy pedig én csöndben voltam, és nem csináltam semmit, mire emlékeztetett, hogy a film vége felé székestől arrébb kellett gurítania, mert a szeme sarkából folyton azt látta, hogy megállás nélkül simogatom a macskát, like a Bond villain...