Tagged

John szerzett tegnap egy csengettyűs nyakörvet a cicának, még halacskás nametag is volt hozzá. Már épp olvadoztam volna, hogy ez milyen cuki, mire ő morogva megjegyezte, hogy csak azt akarja, hogy Toby végre kimehessen egyedül. Az aggódó tekintetemet látva hozzátette, hogy rágravíroztatta a telefonszámát is, ha esetleg valaki megtalálná a dögöt és azt hinné, hogy el van veszve. Erre megint majdnem felcsillant a szemem, de aztán eszembe jutott, hogy az a telefon általában le van némítva. Erre csak egy gonosz kacaj volt a válasz.

Tobyt meg annyira sokkolta a helyzet, hogy az egész estét az ölemben ülve töltötte, meg sóhajtozott nagyokat. John meg csak összehúzott szemöldökkel meredt rá, és kétszer is megjegyezte, hogy "That's my girlfriend... just to let you know..."

Irodai egypercesek

Frenchie az előbb végigcsörtetett az irodán, mint valami feldühödött vaddisznó, majd nekiállt a laptopját hozzácsapkodni az egyik asztalhoz. Aztán meg idekiabált, hogy hallom-e én is ezt a zajt. Visszakérdeztem, hogy a zajt, amit ő csinál-e. Mint kiderült, nem azt kellett volna hallanom.

The Secret World - for real

Aww...

  

Nekem ilyen kell...

Irodai egypercesek

Tegnap új kávéautomatát kaptunk az irodában, mert az olaszok kifogásolták a régit, mondván, a kávénak ázott lábszaga van. A csilli-villi új gép már ma reggel nem működött, volt is nagy pánik rögtön. Persze Filoména egyből hívta is a szervízt, akik nem csak egy szerelőt küldtek, de megjelent a manager is öltönyben, meg még három másik roppant fontos alak, és nem csak, hogy megszerelték a gépet, de még csokit is hoztak mindenkinek. Az irodakukacok meg úgy állták körbe őket csillogó szemmel, mint a bálványt imádó kőkorszakiak.

Ehh...

Some people are so easy to please...

Positive reinforcement

A positive reinforcement training egész addig működött is, amíg Toby úgy nem döntött, hogy ideje felfedezni a kandallópárkányt, mert az elmúlt három hónapban ott még nem járt. Így aztán amikor hatalmas lendülettel felugrott rá és kishíján lerúgta a Beatles óriásposztert, meg a monitoromat a másik oldalon, akkor ijedtemben ráordítottam, hogy "Toby, whoooaaaaaaa....", és míg egyik kezemmel a monitort próbáltam elkapni, a másikkal a cicát irányítottam a fotel biztonsága felé.

Általában kis tonhaldarabkákat adunk neki, amikor szépen viselkedik, meg a kaparóoszlopát szaggatja a kanapé helyett, de kétlem, hogy ez esetben mondjuk rájönne, hogy később azért kapta a falatkát, mert épp nem a kandallópárkányon randalírozik.

Erre szívesen veszek további ötleteket.

Ja, tegnap még a sütőbe is majdnem bedugta a fejét, amikor halat sütöttem, pedig érezhetően dőlt ki belőle a forróság.

He's not a genius, ahogy John szokta mondani....

Egyébként a havat meg valamilyen különös oknál fogva szereti. Egyedül még továbbra se megy ki, de a pórázt már nem adjuk rá. Szóval többnyire valami bokor alá kell bemásznom, vagy a sufni mögé, amikor be akarom hozni.

Nightmares

A minap kérdezte valaki az irodában, amikor a Secret World került szóba, hogy nincsenek-e rémálmaim, ha mindig ilyen vámpíros, meg vérfarkasos játékkal szoktam játszani. Megjegyeztem, hogy ez zombis is, meg szellemek és terroristák is vannak benne, ami csak még több felhúzott szemöldököt eredményezett, de hozzátettem, hogy nem szoktam ez miatt rosszul aludni.

Nem úgy az elmúlt éjjel. Szerintem amúgy csakis azért, mert valaki azt mondta, hogy ezek után márpedig nekem rémálmaimnak kellene lennie. Ehh...

A helyszín egy katasztrófa sújtotta falu volt, ami pont úgy nézett ki, mint a játékbeli Harbaburesti, sötét, nyomasztó, egy sűrű erdő kellős közepén. Én katona voltam, és úgy voltam beöltözve, mint a játékbeli vámpírok. 

Vámpír, Secret World

 Valamiért a csapatom engem hátrahagyott, és ott kúsztam-másztam a sárban, fedezéket keresve. 

Végül aztán eljutottam a még lakott területre, ahol koszos gyerekek játszottak egy labdával. Egy szőke kisfiú hirtelen elkiáltotta magát, "Jönnek". Megfordultam, és láttam, hogy három szkafanderbe öltözött alak közelít. Lassan. Szinte ráérősen sétáltak a házak között, a gépkarabélyukat lazán a karjukon átvetve tartották. Tudtam, hogy ők azok, akikre vadászunk, és hogy eddig senki nem élte túl a velük való találkozást, így aztán én nem is nagyon akartam ezt erőltetni. 

Ghoulok Harbaburesti fő utcáján

Valahogy el akartam magamról terelni a figyelmet, így aztán arra bíztattam a gyerekeket, hogy menjenek ki az utca közepére, és ott labdázzanak, én pedig megpróbáltam minél jobban elbújni az árnyékban.

Farkas szörny izé, Secret World

Ez után egyik pillanatról a másikra a felettesem irodájában ültem. Egy kövér, fekete férfi volt, tábornoki egyenruhában. Kimért hangon részletezte mennyire csalódott bennem, és hogy most meg kell büntetnie, de én ezt biztos meg fogom érteni. Az egyik ujja végéből kiugrott egy penge, és levágta a gombokat az egyenruhámról, majd talpra ránott, és letépte rólam a maradék ruhát. Ez után vetkőzni kezdett. 

Életre kelt madárijesztő Haraburesti egyik elhagyatott tanyáján

Ekkor belépett az asszisztense, egy fekete nő, szőke fonatokkal a hajában, "Még egy?", kérdezte, majd bosszankodva bólintott és kiment. A tábornok egy szál alsóban állt előttem, és kényszerített rá, hogy vegyem le róla. De nem szavakkal. Egész egyszerűen átvette az irányítást fölöttem. Az alsónadrágja valami egészen különleges teleszkópos fémszerkezetett rejtett. Ő pedig megerőszakolt vele, ott az irodája közepén, miközben továbbra is ő irányította a testem, és én nem tudtam mozdulni, csak néztem ki az ablakon, és arra gondoltam, mennyire irigylem a madarakat, akik szabadon repülhetnek bármerre.

Harbaburesti fő utcája, Secret World

Reggel felébresztettem Johnt, és elmeséltem neki. Félálomban azt dünnyögte, hogy ezentúl csak pasziánszt és mah jongot játszhatok.

Ealing White

Havazik...

Tegnap reggel még épp csak valami szöszök estek, és a járdák is csak porcukrosnak néztek ki, de a Tesco előtt már kilószámra szórták a sót. Egy másik üzlet előtt valami pirosas színű darabkák borították az utat, úgy nézett ki, mint a fajita fűszerkeverék. Ezektől egyébként az is simán kitelik.

A titkos átjáró a házunk mögött

Mire eljött az ebédidő, már elég nagy pelyhek hullottak, elég sok vonatot is töröltek, és Melindáékat például haza is zavarták. Minket bezzeg nem.

Kilátás az irodából

Mivel hideg van, kedvet kaptam a leves evéshez is, pedig nem vagyok nagy rajongó. Persze többen is megjegyzést tettek a special soup-om láttán, hogy biztos ló van benne, ha-ha-ha, közöltem velük, hogy igen, smoky bacon and sweethorse. Mióta a hét elején megjelent a cikk a burgerben talált lóhúsról, mindenki erről beszél. Tegnap még egy ügyfél is felbukkant, hogy neki azonnal kell 50 angol meg ír, mert szombaton interjúzni akarják őket a nagy botrányról.

Sweethorse, my ass...

Este aztán date night volt, John a szokásos pubunkban várt rám, mialatt én pingvinként csúsztam South Ealing felé. A táj egyébként meglehetősen romantikusan nézett ki, bár jobban értékeltem volna, ha mondjuk egy kandalló mellől nézhettem volna.

Ealing Green... ez esetben Ealing White

Ma reggel aztán reménykedve néztem ki az ablakon, de sajnos a hó nem múlt el...

A kertünk a fagyott rózsákkal

Jó reggelt

Kép: Verses from my kitchen

... and the award goes to...

Tegnap megtörtént a nagy bejelentés az irodában. Először egy emailt küldtek a verseny nyerteseiről, hogy ne érjen senkit meglepetésként, ha esetleg vesztett és azt hitte, nyerésre áll. Az én nevemet persze elírták. Azt már megszoktam, hogy kiejteni senki nem képes, de hogy már az is túl bonyolult, hogy valahonnan kimásolják, az új.

A mi irodánkban két team van, így aztán mindkettőben választottak egy első és egy második helyezettet. A mi teamünkben a Polski Tiger nyert, aki erre visítozott egy sort, meg puszikat dobált mindenkinek, majd emailben közölte mindenkivel, hogy "I'm so exited, love you guys". Biztos vagyok benne, hogy úgy értette, "excited", mert akkora szerencsém nem lesz, hogy ez valaha is az exit felé vegye az irányt.

Szóval én második helyezett lettem, de miután megláttam, hogy az elsők egy Kindle Fire-t kaptak, még örültem is, mert azt kipróbáltam a Waterstonesban, és egyáltalán nem tetszett. Egyrészt nem vagyok nagy rajongója a tapogatós-simogatós képernyőnek, másrészt meg közvetlen fényforrás mellett tükörnek is elmenne, az meg nem túl praktikus olvasáshoz. Azt nem tudom, természetes fényben milyen lehet, de szerintem napsütésben se látszik olyan jól a szöveg.

Én egy £40 Amazon vouchert kaptam, amin majd gaming mouset fogok venni. Nem Razer Naga-t, az amúgy is túl drága, és kommentben meg is erősített róla Don, hogy szétesős fajta.


G-Dog még egy kis beszédet is mondott, amiben kihangsúlyozta, hogy én mennyire awesome vagyok, meg mindig pontos, rendezett, és hogy valamit nagyon tudhatok, mert mindig képes vagyok időben végezni, még amikor rengeteg dolgom is van. Ezen a rendezetten amúgy jót röhögtünk Kyrivel, aki ilyen asszisztens féle az egész teamnek, de szerda óta megkaptam teljesen, hogy segítsen az új projektemen. Mindig odajön az asztalomhoz megkérdezni valamit, én meg sokszor csak nézek rá üres tekintettel, mert épp valami mással foglalkoztam, és fogalmam sincs miről beszél, vagy csak simán elfelejtek valamit, aztán mehetek utána. Ráadásul tegnap egész délután azon merengtünk vajon a portugál kérdőív miért angolul jelenik meg, ha a platformunkon keresztül nézegetjük a teszt verziót, pedig a programozói felületen portugál. Végül a programozó vette észre, hogy rossz linket használtunk.

Bár az is igaz, hogy én főleg egyedül szoktam dolgozni, úgyhogy mindig tudom, mit csináltam már meg eddig, mit kell majd még megcsinálnom, szépen összerendezem egy fájlba az összes linket, aztán nincs keveredés. De így, hogy Kyri intézi a linkeket, meg tulajdonképpen mindent, kivével az emailezést a programozóval meg az ügyféllel, én meg csak néha-néha ránézek, mit művel, nem vettem észre, hogy nem a jót használta. Szóval tényleg rendezett vagyok, de nem tudok helyette is az lenni, meg nem emlékezhetek helyette is mindenre. Szerencsétlen amúgy már fél lábbal az ajtón kívül volt tegnap, amikor rákérdeztem, hogy elmentette-e azt, amit itt szerkesztgetett az elmúlt egy órában. Nem mentette, úgyhogy jöhetett szépen vissza. Ehh.

Irodai egypercesek

A múlt  hét folyamán egyébként Bruce-tól is megszabadultak, most mindenki azt találgatja, ki lesz a következő. Amikor mondtam G-Dognak, hogy beszélnem kell vele, csak kérdőn nézett rám.
"You are not leaving, are you?"
"I don't know. Am I?"
Erre megjegyezte, hogy undok vagyok, de ettől függetlenül nekem nem kell aggódnom. Bólintottam, hogy persze, mert tőlem megszabadulni kicsit költségesebb lenne, de ki tudja, lehet, hogy megadásra akarnak kényszeríteni.

Nem akarnak amúgy. G-Dog még azt is elárulta, hogy valami díjat is nyertem egy versenyen, amiről azt se tudtam, hogy zajlik. A hivatalos bejelentés pénteken lesz, úgyhogy még nem tudom, mit kapok, de állítólag valami, ami nagyon jó, ha van.

Ezeket ismerve nyilván valami, ami jó ha van, csak nem nekem, és gondolom feleslegesen reménykedek, hogy egy Razer Naga gaming mouse lesz az, programozható gombokkal, és hozzá egy háttérvilágítással ellátott billentyűzettel.

Irodai egypercesek

A Big Chief most küldött egy emailt, hogy mindenki legyen szíves elmenni influenza elleni védőoltásra, mert egyesek annyit fetrengtek otthon betegen, hogy az már a produktivitás rovására megy. Ez mióta az én problémám? Nem is értem...

Én egyébként azon a véleményen voltam, hogy inkább szabaduljunk meg azoktól, akik az év 300 napját taknyos orral, szipogva töltik itt, a maradékot meg otthon.

Ezt az ötletet aztán meg is osztottam Rashiddal, mondván "Just like in Sparta", aki erre visszakérdezett, hogy "What is Sparta?".

Meh...

Nights

Toby egész egyszerűen ellenáll mindenfajta nevelő célzatú próbálkozásnak. Neki teljesen mindegy, hogy ki van csukva a hálószobából, vagy szabadon bejöhet, akkor is ugyanúgy nyávog hajnal 5-kor. Az se számít, hogy egyedül alszik-e odakint, vagy velünk az ágyon, olyan hangosan dorombol, hogy pár perc múlva úgy érzem, mintha valaki láncfűrészt berregtetne mellettem. Kaparóoszlopa is hiába van, ha a kanapé sokkal érdekesebb, és bár mindenki ajánlotta, hogy spricceljük le vízzel, ez leszarja azt is. A másik kedvenc szórakozása kora reggel, hogy az alomban ás, meg a műanyagot kaparja veszettül, szerintem ő se tudja, miért.

Ilyenkor azért örülök, hogy nincs gyerekem, mert amíg a macska esetében beletörődök, hogy persze, ez csak egy macska, annyi esze van, mint egy szatyor lepkének, a gyerek esetében nyilván sokkal többet várnék tőle, és csak frusztrálnám magam feleslegesen.

Én egyébként már szinte teljesen hozzászoktam, alig zavar, és sokszor már szinte azt se hallom meg, amikor az ajtót döngeti, de John az elmúlt két hónapban alig aludt, és már csak úgy emlegeti a macskát, hogy The Freakin' Asshole.

Ehh...

Irodai egypercesek

A Tiger visszatért az irodába, mint valami hamvaiból feltámadt főnix. Míg múlt héten az volt a téma, hogy ő mennyire rosszul van, most az, hogy múlt héten mennyire rosszul volt. Mivel szerdán haza lett zavarva, most persze be kellett számolnia részletesen, hogy melyik nap milyen szarul érezte magát, és hasonlók. Tegnap óta ez a téma. Állítólag mi el se tudjuk képzelni, mennyire szenvedett. Aztán még azt is megjegyezte, hogy hallotta, hogy én se éreztem jól magam csütörtökön. Azt válaszoltam, hogy igen, John két hét alatt nem tudott megfertőzni, neki viszont két nap alatt sikerült, de err ő csak bárgyún vigyorgott... Gondolom azt hitte, viccelek...