Ealing... morning

Gym

Elhatároztam, hogy újra konditerembe fogok járni. Reggel meg is tettem az első lépést, és szereztem hozzá cipőt, mert egyébként én ilyet nem hordok, évek óta nincs is semmi ilyesmim. Még ott rájöttem, hogy ez így önmagában még nem lesz elég, mert nincs mit felvennem se, mert ilyesmiket se hordok by default.

Nem gondoltam egyébként, hogy ilyen nehéz ezeket beszerezni, de vagy fél órán át válogattam, mert olyat akartam, amiben nem úgy fogok kinézni, mint egy szabadnapos drogdealer, de rózsaszín királylányosat se szerettem volna. Végül egy egyszerű feketét választottam, amin egy apró fehér madártól eltekintve semmilyen megkülönböztető jelzés sincs.

A konditerembe online kellett beiratkozni, és emailben kaptam egy kódot, amivel majd bejutok, és bármikor mehetek, mert éjjel-nappal nyitva van. Egyébként azért ilyen olcsó (£17), mert csak nappal van bent néhány oktató, de azok különdíjasok, szóval elvileg nem sok vizet zavarnak, és minden mást online intéznek.

So exciting...

Oat chocolate with marshmallow

A hot chocolatebe szórt random alapanyagok száma úgy növekszik, ahogy a hangulatom egyre mélyebre zuhan. A mai adagban fahéj, csili és marshmallow volt. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ezt ugyan hova lehetne még fokozni, de ugye van itthon juharszirup, méz és tejszínhab, meg kókusz, úgyhogy hadd ne menjek bele a részletekbe.

Mivel tejnek továbbra se megyek a közelébe ezt zabtejből csináltam, mert jobb, mint a szója. Annak néha romlott tej íze van. Vagy hónaljszaga. Esetleg a kettő együtt.

Irodai egypercesek

A főnököm, G-Dog, ma félrevont, hogy elmondja, szerinte én nagy dolgokra vagyok hivatott, és hogy azon van, hogy megszabadítson néhány régi projektemtől, amik különösebb agymunkát nem igényeltek, de időt azért ezekre is kellett szánni, és akkor majd lesz időm érdekesebb dolgokat is csinálni. The cool shit is coming.

Aztán megkérdezte, még mivel tehetne boldoggá, mondjam csak nyugodtan, legyen az laptop, vagy egy új szék. Megmondtam neki, hogy egyik se kell, de az jó lenne, ha biztosítani tudná a civilizált körülményeket, mert egyszerűen néha képtelen vagyok koncentrálni arra, amit csinálok, amikor egyes kollegáim huhogva ugrálnak az asztalom körül, és a Polski Tiger haját húzgálják, aki meg ezen vihog. Együttérzően bólogatott, majd megjegyezte, hogy ezzel valószínüleg nem fog tudni mit kezdeni, de én nyugodtan tegyem fel a fülhallgatót és hallgassak zenét, ha az segít...

Well, it does...

I hate raisins...

 

Kép: Liz Climo

Irodai egypercesek

Frenchie és a Polski Tiger néha együttes erővel állnak neki emailt fogalmazni az ügyfeleknek, amiből aztán igencsak érdekes végeredmények születnek. Nem azt mondom, hogy én mindentudó vagyok, de ha nem tudom, hogy írjak meg valamit, akkor biztos nem az angolul alig beszélő francia kolleganőmhöz fogok fordulni tanácsért, amikor van rendelkezésre álló angol forrás. Igaz, pont tegnap láttam az egyiket moniternek írni a monitort, meg random aposztrófokat tenni mindenhova, úgyhogy őt ki is húztam rögtön a listáról, de azért a többségük nem ilyen.

Ahogy a könyvtáros tanárom mindig mondogatta: nem kell mindent tudnod, csak tudd, minek hol nézz utána.

Johnt szoktam egyébként rendszeres keresztkérdések alá vetni, de egyelőre úgy tűnik, nem bánja.

Irodai egypercesek

Rashid tegnap arra panaszkodott, hogy Stuart a sales teamből állandóan ugráltatja, és meg akarja neki mondani, mit csináljon, legutóbb még Yoda képét is elküldte neki, mondván Do or do not. There is no try.

Különösebben nem tudtam ehhez mit hozzáfűzni, mert Yodával én is egyetértek, meg amúgy is Stuart nekem csokis fánkot szokott hozni, nem intergalaktikus bölcsességeket, szóval csak együttérzően hümmögtem.

Behind the veil

Nem túl megnyugtató, amikor azt látom, hogy arab nők burkában, tetőtől talpig lefátyolozva vezetnek.

Kilátnak azok egyáltalán azon a kis résen?

Jó reggelt

Kép: Mel's Kitchencafe

Irodai egypercesek

A mai délután csendes eseménytelenségben telt az irodában. Frenchie egy kérdőívet tanulmányozott az új projektjéhez, időnként franciául dörmögött az orra alá. Épp azt próbáltam eldönteni, hogy csokis cookiet egyek-e, vagy elmenjek kávézni, amikor is Frenchie hangosan felhördült, lecsapta a kérdőívet az asztalra, és hitetlenkedve rámmeredt.

"Hogy lehet ekkora hülyeséget kérdezni?", förmedt rám. Mivel én nem kérdeztem semmit, arra a következtetésre jutottam, hogy a kérdőívről beszél.
"Ezt esetleg részletezhetnéd egy kicsit...", vetettem fel.
"Itt ez a kérdés, nézd", tolta az orrom alá a papírt és veszettül böködni kezdte az egyik kérdést. "Anyákat kell arról megkérdeznünk, hogy milyen volt az első szoptatással kapcsolatos élményük."
Fogalmam nem volt, mi ebben olyan borzasztó, így csak hümmögtem egyet kettőt, de őt nem kellett tovább bátorítani.
"Mi van, ha a gyerek teszem azt 7 éves? Honnan a fenéből fog erre bárki is emlékezni, hogy milyen volt az első élménye..."
"Hát, én nem tudom, de gondolom, akinek volt ilyen élménye, az emlékezni fog rá", válaszoltam semleges hangon.
"Persze, hogyne", rázta a fejét Frenchie. "Én se emlékszem, mi minden történt, amikor Maracas kicsi volt." Szinte számonkérőn meresztette rám a szemeit.

Én ennél pontnál kishíján kifordultam a székből, de sikerült úrrá lennem magamon, és csak annyit jegyeztem meg, hogy "Egész biztos vagyok benne, ha valaha is szoptattad volna a macskádat, emlékeznél rá".

Ehh...

Irodai egypercesek - Weetabix

Kaptam egy új projektek, az ügyfél pedig nem más, mint a Weetabix. Jövő héten jönnek találkozni velünk, úgyhogy mondtam a salesnek, hogy azt üzenem, hozzanak nekem Weetabixet. Vagy bármi mást, csak ehető legyen.

Fingers crossed...

Coffee break

Irodai egypercesek

Az egyik ügyfelemnek reggel kicsit eldurrant az agya, mert valami nem pont úgy történt, ahogy ő akarta. Fel is hívott, és jó szokás szerint azzal indított, hogy megkérdezte, hogy vagyok. Miután közöltem vele, hogy jól, szarkasztikus hangon megjegyezte, "Well, that's good, isn't it".

Jobban érezné magát, ha romokban hevernék?

Ehh.