Lehet, hogy a Hanger Hill Elmegyógyintézet
nem csak az én elmém szüleménye, hanem létező hely, ahol ma lázadás
tört ki, és néhány bentlakó megszökött. Ez legalábbis megmagyarázná a
különös eseményeket, amelynek a mai nap folyamán szemtanúja voltam.
Ebédszünetben békésen eszegettem a sajtos-szőlős szendvicsemet egy padon, amikor is arra lettem figyelmes, hogy mintha valaki prédikálna. Először nem értettem egy szót se, de a hanghordozás az önjelölt hittérítőket juttatta eszembe, akik tüzes tekintettel szónokolnak egy gyümölcsösládán állva. Nemsokára aztán megláttam a hang forrását. Egy szakadt ruhás kínai ült az egyik padon, és megállás nélkül mondta a magáét. Főként a tér közepén álló szoborcsoporttal vitatkozott, de néha azért oda-oda szólt az elhaladóknak, korra és nemre való tekintet nélkül, hogy "I will fuck you... and you too...". Különösebben senki nem foglalkozott vele.
Nem sokkal később, már ismét bent az irodában, furcsa hangokra lettünk figyelmesek és ez alkalommal nem valamelyik kollegánk énekelt bollywood slágereket. Eleinte azt hittük, valami kutya, netán majom, ami annyira nem lenne meglepő, tekintettel arra, hogy egy filmstúdió mellett van az irodánk és nem egyszer forgattak már furcsa dolgokat ott. Végül aztán valaki kiszúrta, hogy ez viszont most nem majom, hanem ember, és biztonságiőrök próbálják legyűrni. Egy nem is volt elég hozzá, ketten fogták közre, a lába pedig kalimpált a levegőben, miközben megpróbált kicsavarodni a szorításukból.
Amikor már harapni is próbált, egy harmadik őr is csatlakozott a küzdelemhez, Luis meg rákezdett, hogy ő mennyire sajnálja szegény embert, meg mi szükség az erőszakra. Könnyed hangnemben megkérdeztem tőle, hogy talán azt szeretné-e, hogy szabadoneresszék, felszaladjon hozzánk és esetleg az ő torkát harapja át, mire elsápadt, és azt hebegte, hogy ilyeneket ne is mondjak, mert ezek után nem fog merni bejönni dolgozni.
Végül megérkeztek a rendőrök, rögtön hatan, mert ezek biztos ennyire ráérnek, a furcsa őrült őket is megpróbálta megharapni, majd cikázva kitört kettőjük közt, de hamarosan levadászták és behajtogatták a furgonba, ahonnan aztán csak az ordítást hallottuk, amíg végül odébb nem álltak.
Ezek után én már nem lepődtem meg, hogy a buszon egy holdkóros ült mellettem, aki eleinte csak az orra alatt dörmögve énekelt, aztán nekiállt hangosan forgalomirányítani, és az elhaladó autóknak magyarázott, hogy ki merre kanyarodjon, amikor egy szirénázó rendőrautó próbálta a forgalommal szembe megelőzni a buszunkat. Amikor leszálltam, csak nemes egyszerűséggel utánamböfögött, olyan bugyborékolósan.
Ebédszünetben békésen eszegettem a sajtos-szőlős szendvicsemet egy padon, amikor is arra lettem figyelmes, hogy mintha valaki prédikálna. Először nem értettem egy szót se, de a hanghordozás az önjelölt hittérítőket juttatta eszembe, akik tüzes tekintettel szónokolnak egy gyümölcsösládán állva. Nemsokára aztán megláttam a hang forrását. Egy szakadt ruhás kínai ült az egyik padon, és megállás nélkül mondta a magáét. Főként a tér közepén álló szoborcsoporttal vitatkozott, de néha azért oda-oda szólt az elhaladóknak, korra és nemre való tekintet nélkül, hogy "I will fuck you... and you too...". Különösebben senki nem foglalkozott vele.
Nem sokkal később, már ismét bent az irodában, furcsa hangokra lettünk figyelmesek és ez alkalommal nem valamelyik kollegánk énekelt bollywood slágereket. Eleinte azt hittük, valami kutya, netán majom, ami annyira nem lenne meglepő, tekintettel arra, hogy egy filmstúdió mellett van az irodánk és nem egyszer forgattak már furcsa dolgokat ott. Végül aztán valaki kiszúrta, hogy ez viszont most nem majom, hanem ember, és biztonságiőrök próbálják legyűrni. Egy nem is volt elég hozzá, ketten fogták közre, a lába pedig kalimpált a levegőben, miközben megpróbált kicsavarodni a szorításukból.
Amikor már harapni is próbált, egy harmadik őr is csatlakozott a küzdelemhez, Luis meg rákezdett, hogy ő mennyire sajnálja szegény embert, meg mi szükség az erőszakra. Könnyed hangnemben megkérdeztem tőle, hogy talán azt szeretné-e, hogy szabadoneresszék, felszaladjon hozzánk és esetleg az ő torkát harapja át, mire elsápadt, és azt hebegte, hogy ilyeneket ne is mondjak, mert ezek után nem fog merni bejönni dolgozni.
Végül megérkeztek a rendőrök, rögtön hatan, mert ezek biztos ennyire ráérnek, a furcsa őrült őket is megpróbálta megharapni, majd cikázva kitört kettőjük közt, de hamarosan levadászták és behajtogatták a furgonba, ahonnan aztán csak az ordítást hallottuk, amíg végül odébb nem álltak.
Ezek után én már nem lepődtem meg, hogy a buszon egy holdkóros ült mellettem, aki eleinte csak az orra alatt dörmögve énekelt, aztán nekiállt hangosan forgalomirányítani, és az elhaladó autóknak magyarázott, hogy ki merre kanyarodjon, amikor egy szirénázó rendőrautó próbálta a forgalommal szembe megelőzni a buszunkat. Amikor leszálltam, csak nemes egyszerűséggel utánamböfögött, olyan bugyborékolósan.
