Survey

Tegnap este csöngettek, én meg hirtelen felindulásból ajtót nyitottam. Nem szoktam egyébként, de most titkon abban reménykedtem, hogy a postás jött vissza a csomagommal, amit reggel nem tudtam átvenni. Az ajtóban egy pasi állt és mondta, hogy felmérést készítenek a Kantar Group megbízásából, és ugye van öt percem kitölteni egy kérdőívet. Mivel a Kantar az egyik ügyfelem, meg amúgy is tudom, milyen nehéz erre jelentkezőket találni, elvégre én is ezzel foglalkozom, bár nekem nem legalább nem kell senkihez bekopognom, mert online megy az egész, mondtam neki, hogy persze, miért is ne.

Be is jött, egyből odavolt a macskáért, hogy de cuki, az meg fél perc után már a srác hátizsákjában matatott, derékig eltűnve benne, de megsimogatni már nem hagyta magát, csak nyávogva elmenekült. Awkward.

A srác aztán elkezdte kitöltögetni az adatokat, majd hirtelen a sarokban Battlefieldet játszó Johnra bökött, hogy akkor most ő is itt lakik-e. Kedvem lett volna válaszolni, hogy nem is, én csak úgy beenegedek random pasikat lövöldözőst játszani, de bevallottam, hogy igen, itt, ráadásul mi egy pár vagyunk. A kérdőíves erre igencsak elkeseredett, hogy akkor ez így nem lesz jó, és én nem felelek meg a feltételeknek, de hirtelen felcsillant a szeme, hogy John viszont igen, és akkor ő most vele fogja ezt kitöltetni. Johnnak persze esze ágában nem volt ezzel foglalkozni. A srác még felajánlotta, hogy visszajön egy másik alkalommal, de ez se változtatott a helyzeten. Bánatosan elkullogott.

 Mondjuk én a helyében szerintem úgy csináltam volna, mintha nem vettem volna észre, hogy mi a helyzet, de ő gondolom ettől rendesebb fajta. Pedig a kérdőív sportról és szórakozásról szólt, úgyhogy szerintem mindegy lett volna, ki válaszol.

Persze én nyilván nem értek hozzá...