Thursday 18 April 2013

Pegleg Pete

Mióta összeszerelték a cicát, érdekesebbnél érdekesebb pózokat vesz fel. Mi már csak Pegleg Pete-nek hívjuk.


Irodai egypercesek

Hétfőn előléptettek. Ezzel elvileg fizetésemelés is járt, gyakorlatilag meg egyenesen G-Dog szeme közé vihogtam, amikor mondta, hogy ez évi £1000. Ennek még örülni is kell, mert egy csomó kollegám idén semmit nem kapott.

Egyébként mivel nem utálom a munkám, a pénz annyira nem volt nekem fontos eddig, mert vígan eléldegélek én abból is, amit kapok, még a macska megjavítását is kifizettem, pedig az is £1000 volt. Meg ugye having a job is the new payrise, és fogjam be, mert van, akinek munkája sincs. Viszont más cégek ugyanazért, amit én csinálok jóval többet fizetnek, ráadásul nekünk folyton azt rágják a szánkba, hogy mekkora piacvezetők vagyunk, szóval simán kellene legalább annyit fizetniük, mint bármelyik másik hasonló vállalat. Ráadásul csak mert nekem nem fizetnek annyit, még nem lesz hipp-hopp egy csomó munkanélkülinek hirtelen munkája, szóval akár tényleg adhatnának is versenyképes fizetést.

Amúgy ha nem laknék öt percre az irodától, ami igencsak kényelmes, és ráadásul rengeteget spórolok vele, már szerintem jelentkeztem volna máshova.

Saturday 13 April 2013

Small talk alert

Van pár kollegám, akikkel bár együtt dolgozunk három éve, még nem nagyon beszélgettem. Ők aztán általában valami random hülyeséggel állnak elő, amikor gyanútlanul besétálok a konyhába, és senki más nincs a közelben.

Marco: Nora... When are you going to have babies?
Nory: Good morning to you too... One day, Marco. Or maybe never.
Marco: What? You don't like children?
Nory: As long as I don't have to have them I have no problem with them whatsoever...
Marco: But how... what... why?... Oh I know. It's because your mother doesn't live here. But that's all right. Don't worry, I'm sure you can find some help.
Nory: This conversation is just getting out of hand so I'll take my coffee later. Bye.

Ez valami olasz dolog amúgy?

Broke-Cat Mountain

Múlt pénteken már épp ittuk a Hoegardent vacsora után, amikor feltűnt, hogy Toby még nem jött nyávogva dörgölőzni, hogy most azonnal adjunk neki enni, mert különben éhenhal. Amikor hívtam, nem válaszolt, úgyhogy kimentünk megkeresni. A vak sötétben másztunk át a sufni mögötti törött kerítésen, de akkor már hallottuk a nyávogást. Végül megtaláltuk egy garázs tetején, ahonnan aztán csak úgy tudtuk leszedni, hogy én felmásztam John nyakába. Már akkor furcsa volt, hogy a cica nem ugrott egyből a nyakamba, ahogy szokott, aztán amikor hazaértünk és letettük a földre, csak eldőlt mint egy zsák krumpli.

Az első gondolatunk egyből az volt, hogy ez biztos eltörte a lábát, de aztán felkelt és körbeugrálta a szobát, igaz, csak három lábon, és a vacsoráját is egy perc alatt eltüntette. Ettől függetlenül felhívtam az állatorvost, de csak továbbították a hívást, mert már nem voltak nyitva. A továbbított hívást persze senki  nem vette fel.

Szombat reggel aztán észrevettem, hogy nem elég, hogy még mindig nem tud rendesen járni, még kinézetre is elég asszimetrikus szegény, úgyhogy becsomagoltam a hordozójába és elvittem az állatorvoshoz.

Ott aztán volt egy kis small talk alert is, amíg a soromra vártam.

Random kislány: What's your cat called?
Nory: Oh... Toby...
Random kislány apukája: Awwww, I had once a cat, called Toby...
Nory: Mhm...
Nő a baloldalon: Oh, my first cat was Toby as well, awww...

Már vártam, mikor jelenti be a kutyás fószer, hogy neki meg a kutyája Toby, de ekkor pont behívtak. A doki egyből mondta, hogy szerinte csak kificamította, de röntgen nélkül nem tudja megmondani, azt viszont most nem tud csinálni, mert a cica evett reggelit és így nem lehet benyugtatózni, hagyjam ott, és majd később szólnak, hogy mi a helyzet.

Persze később csak arról szóltak, hogy nem tudták aznap megcsinálni a röntgent, és majd inkább hétfőn fogják. Kérdeztük, hogy az biztos jó ötlet-e addig így hagyni, de azt mondták, adnak neki fájdalomcsillapítót. Abban végül egyetértettünk, hogy mivel nem mozoghat, jobb ha ők tartják ott szakszerű körülmények közt, és nem én itthon a hordozójában.

Hétfőn felhívtak, hogy nincs eltörve a lába, és megpróbálják visszatenni a helyére, de szerintük ha sikerül is, akkor is előbb-utóbb ki fog ugrani megint, és akkor viszont meg kell műteni. Fél óra múlva aztán megoldották a dilemmánkat, mert közölték, hogy hiába tették vissza a cica lábát, az nem maradt a helyén, viszont ők ott megműteni nem tudják, vigyem el Roehamptonba.

Az meg ugye nincs közel, úgyhogy el kellett jönnöm az irodából, meg szereznem kellett taxit, hogy időben odaérjek. Nem nagyon volt időm válogatni, úgyhogy az első szembejövő minicabes helyre bementem és közöltem, hogy vigyenek el Roehamptonba, meg hozzanak is vissza. Az arab kinézetű pasi csak bólintott, és beordított valami sötét szobába arabul, ahonnan kijött egy fiatal arab kinézetű pasi és mondta, hogy mehetünk is.

Végül még a várakozási díjat se számolta fel, pedig 20 percig voltam bent, és csak 15 van ingyen, úgyhogy szerdán, amikor vissza kellett mennem, megint csak hozzájuk mentem be. Nem tudom, hogy hány kuncsafjtuk van a héten, de emlékezett fejből, hogy hova kell mennie, sőt még arra is, hogy hol lakok. Meg is jegyeztem neki, hogy "This is either very impressive, or creepy", mire bevallotta, hogy tényleg hétfő óta nem nagyon vitt senkit sehova.

Toby egyébként nem tűnik különösebben megviseltnek az eseményektől. Amikor elhoztam, a nurse megjegyezte, hogy milyen egy jóétvágyú cica, pedig a legtöbb ilyenkor annyira stresszel, hogy nem nagyon esznek, ő viszont úgy evett, mint aki még az életében nem kapott vacsorát. John szerint ezt tőlem tanulta. Ehh...

Maga a beavatkozás bár rettenetesen hangzik nekem, elvileg elég egyszerű; eltávolítják a combcsont kerek végét, szóval azt a részt, ami kificamodott, és ezzel a fájdalom rögtön meg is szűnik. Mivel innentől kezdve semmi nem fogja ott összetartani nem tud újra kificamodni. Az első kérdésem rögtön az volt, hogy de akkor hogy fog tudni járni, ha ott majd nem lesz semmi, de azt mondták, majd az izmai összetartják. Ezt bizonyítandó Toby egyből körbefutotta a lakást, amikor hazaértünk, meg felugrott az ablakpárkányra, aztán nézett rám kérdőn, hogy mikor mehet már. Persze legalább három hétig nem mehet sehova, utána meg majd meglátom... Ez a kis kalandja többe került, mint az albérlet egy hónapra, úgyhogy nem lenne jó, ha rövid időn belül megismételné.

Tuesday 2 April 2013

Irodai egypercesek - Small talk

Ma ismét jobb lett volna csöndben maradni, bár az is igaz, hogy nem én kezdtem...

G-Dog: How was your weekend? What did you do?
Nory: It was good... just played video games. You?
G-Dog: I was worrying about my parents. You know, there was this flood in Mauritius, near where they live... It was on the BBC news.
Nory: I don't have a telly...
G-Dog: It was in the online news as well...
Nory: I don't really read those very often...
G-Dog: Hmm...
Nory: I live under a rock...
G-Dog: Yeah...