Day 5

Ötödik napja csinálom a 30 day shredet, és egyelőre még nem adtam fel. Azt nem állítom, hogy élvezem, mert különösebben nem, de azt se élvezem, hogy nem férek bele a kedvenc farmeromba. Rengeteg pozitív dolgot olvastam egyébként erről a programról, kezdve a gyors eredménnyel, aztán hogy milyen energikus lesz tőle az ember, sőt még olyat is, hogy a hajuk is szebb lett, meg tudom is én még mi, ami azért szerintem enyhe túlzás.

Én amúgy nem hogy frissebb nem vagyok, de ilyen fáradtnak és összetörtnek már régen éreztem magam. John szerint ez csak átmeneti állapot, és ha visszagondolok, milyen volt, amikor öt éve minden nap mentem konditerembe, akkor talán tényleg igaz is. Legalábbis nagyon remélem.

Ma aztán nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és megmértem magam, hogy utána majd mondhassam, hogy semmi változás nem állt be, de aztán én lepődtem meg a legjobban, mert úgy néz ki, hogy mégis, pedig szerintem pont ugyanúgy nézek ki, mint hétfőn. Persze azóta győzködöm magam, hogy biztos valamit rosszul mértem az első napon és tényleg nem változott semmi.

A peanut buttert továbbra is tömöm magamba egyébként, nem is nagyon áll szándékomban abbahagyni. Én nem igazán szeretem a csokit, se az egyéb édességeket, meg a cukros dolgokat, nekem ez a mindenem, meg a cheddar sajt chutneyval. Naponta ötször szoktam enni, ezen se nagyon akaro változtatni, úgyhogy fingers crossed, hogy működjön ez az önsanyargatás. Mondjuk talán azzal kéne rögtön kezdenem, hogy nem kínzásnak fogom fel.

Ehh...