Irodai egypercesek

A minap G-Dog azt mondta, szerinte túlságosan is visszahúzódó vagyok, és nem veszem ki a részem a csapatmunkából, meg hogy biztos túlságosan elfoglalt vagyok és azért, de az én tudásomat kár lenne veszni hagyni, amikor van egy csomó új kollega, akiket tanítani lehetne, és ő azt várta, hogy én majd felajánlom, hogy foglalkozok velük.

Egy ideig csak néztem rá, egész addig, amíg el nem kezdett toporogni egy helyben, majd közöltem vele, hogy még valamikor júliusban Frenchie megkérdezte, mit szólnék hozzá, hogy rámbíznák az újoncok betanítását mostantól, amire én lelkesen rábólintottam, majd még egyszer felajánlottam ezt úgy augusztus táján, de különösebben senkit se érdekelt, not a single gram of fuck was given, én meg nem vagyok az a fajta, aki ráerőszakolja magát másokra, hogy márpedig én akkor is megmutatom nekik, mit és hogy kellene csinálniuk.

A válasz még több toporgás volt, meg hogy ő erről nem is tudott, pedig milyen jó ötlet, de akkor esetleg beszéljek megint Frenchievel, aki jövő hétre megint tréningeket szervez. Frenchie meg csak puffogott, hogy persze, neki erre nincs is ideje és de jó, hogy itt vagyok, csinálhatom helyette, és csakhogy G-Dog végre észbe kapott, és hogy ő már a nyáron beszélt vele, de őt is csak ignorálta.

Különösebben amúgy nem érdekelt volna, hogy szerinte mennyire veszek részt és miben, de miután kétszer felajánlottam valamit önszántamból, ők meg leszarták, ne várja már el, hogy én majd itt hetente ugrálok neki, hogy ezt akarok, meg azt szeretnék...

Ehh...