Project Cat

Amióta az eszemet tudom, szerettem volna cicát. Johnnak meg mindig is volt, így aztán amikor összeköltöztünk, megbeszéltük, hogy amint lehet, beszerezünk egyet. Eddig nem voltak ideálisak a körülmények, mert először a Commanderrel osztoztunk egy házon, aztán meg túl közel laktunk az autópályához, és a közös kert se volt épp bizalomgerejesztő.

Most viszont minden feltétel adott, van egy hatalmas kertünk, ami bár szintén közös a szomszédokkal, de egy zsákutca végén van, elég sok más cica is lakik a környéken, az út túloldalán pedig ott a Lammas Park.

Még egy titkos átjárónk is van a ház mögött, ami amúgy nem releváns, de ilyet is mindig akartam, és most végre ez az álmom is teljesült.

Titkos ajtó

Az egyetlen problémát az jelentette, hogy a szerződésünk szerint állatot csak a landlord engedélyével tarthatunk. Ő viszont Spanyolországban él, és akárhányszor akarunk valamit, mindig fel kell hívnunk, ami meg nem olcsó. Főleg, hogy az öregúr nagyon szeret beszélgetni, és alig lehet lelőni, mert szinte levegőt se vesz. Viszont rendes, mert eddig mindenbe beleegyezett, amit kértünk, csak írásos engedélyünk nincs, mert email címe az nincs.

Szóval nehézkes lenne meggyőzni, hogy egy macska miatt álljon neki emailezni, ezért úgy döntöttünk, nem feltétlenül kell neki erről tudni. Elvégre nem lovat akarunk tartani, vagy valami hasonlót.

A következő lépés az volt, hogy találjunk egy cicát. John valamelyik állatmenhelyről akart örökbefogadni, mert ott az örökbefogadási díjért cserébe, ami általában £65-85, az állatok megkapják a szükséges oltásokat, kiscicák a féregtelenítő gyógyszert is, aztán amikor eljön az idő, ivartalanítják is őket ott helyben. A környékünkön két menhelyet találtunk, viszont sajnálatos módon se az RSPCA, se a Hounslow Animal Center nem ad örökbe állatot bérlőknek, kizárólag akkor lehet tőlük  a cicát elhozni, ha mi vagyunk a lakás tulajdonosai.

A Battersea Dogs & Cats home már beérte volna egy írásos engedéllyel a landlordtól, de itt vissza is érkeztünk az eredeti problémához, nem akarunk ismét több száz fontos telefonszámlát, ráadásul továbbra se biztos, hogy a bácsi venné a fáradságot, hogy emailt írjon nekünk.

Tegnap délután aztán John nővére lelkesen újságolta, hogy látott egy hirdetést a környékükön, új gazdit kerestek egy cicának, és nemsokára mennek megismerkedni vele. El is küldte a linket, az oldal neve Pets4Home, és vannak ingyen elvihető állatok, de ugyanúgy árulni is lehet rajta. A mi környékünkön nem volt semmi, így aztán végső megoldásként a Gumtreen kezdtem nézelődni.

Nem sokkal később rá is találtam egy hirdetésre, két kiscicának kerestek új otthont, és itt tőlünk nem messze, Hanwellben. Egyből írtam is nekik, hogy ugye még megvan legalább az egyik, és pár perc múlva jött is a válasz, hogy igen, hétfőn este mehetek is megnézni.

Most elég izgatottak vagyunk, be kell szereznük pár dolgot holnapig, mert gondolom a macska nem tortilla chipset meg lekváros bagelt akar majd enni, és valahol aludnia is kell, bár John szerint ne fáradjak kosárral meg hasonlókkal, mert úgy is ott fog aludni, ahol neki tetszik, és biztos lehetek benne, hogy az majd nem a kosár lesz.

Továbbá Frenchie megígérte, hogy kölcsönadja a hordozóját, és akkor már az se lesz probléma, hogy buszoznom kell egy feltehetőleg halálra rémült jószággal.

Fingers crossed...