Sleepy Cat

Éjszaka nem sokat aludtunk. A cica hol össze vissza randalírozott, hol meg kétségbeesetten nyávogott kint a sötétben. Végül aztán rájött, hogy csak le kell feküdnie a lábunkhoz, és máris nincs egyedül.

Egyébként az alvásproblémán az se segít, hogy jelenleg nincs ágyunk. Decemberben akartunk venni egyet, addig meg a felfújhatóst használtuk, amin a rokon is kempingezett nálunk három hónapig. Nem volt amúgy kényelmetlen, és pont olyan magas is volt, mint egy rendes ágy, viszont a hétvégén bemondta az unalmast, és egy hatalmas dűneszerű képződmény jött létre a közepén, pont úgy, hogy egyik felén se lehessen aludni. Szóval most a földre terített takaróhalmokon és plédkupacokon alszunk. Oh, yeah...

A cica szerintem nézett is nagyot, hogy hova került, még rendes ágy sincs.

Reggel aztán lesben állt John asztala mellett, és az első adandó alkalommal elfoglalta a székét, ahonnan azóta se mozdult.

Nekem nemsokára mennem kell dolgozni, de egyre csak azt nézem, mit kellene még elpakolnom az alsó polcokról, mivel tudja agyonütni magát itt egyedül...