Diwali van ma, úgyhogy az indiai kollegák karácsonyi világítást aggattak mindenhova, továbbá hoztak be mindenféle nasikat. Nekem megint nem sok fogamra való akadt, mert az édességek egytől egyig túl édesek, az összes samosa tele volt korianderrel, és volt valami ropogós lapos kör, de az meg elég csípős volt. Végül Rafi javasolta, hogy próbáljam ki a... ehm... fogalmam sincs, mit, pedig lelkesen elmagyarázta, mi micsoda. Sőt, annyira lelkes volt, hogy igazán már ott se tudtam, miről beszél, mert csak veszettül legyezett a kezével a tálkák felett, és nem tudtam követni.
Ehh...
Egyébként volt bhaji, hagymás, az meg még úgy általában a legbiztonságosabb választás, szerencsére rosszat abból még nem ettem. Bár az igazán díjnyertes példányokat Sanjay hozta mindig, de mióta nem dolgozik nálunk az anyukája nem küld nekünk többet belőle.
Bhavna aztán ragaszkodott hozzá, hogy nekem homlok pötty is kell, és előrántott egy kollekciót, hogy nézzem meg, van minden színben, de nekem pirosat ad, mert pirosban vagyok.
Én végül nem hazudtoltam meg magam, és barbár üzemmódba kapcsoltam, mint oly sokszor, amikor evésre kerül a sor. Néztek is nagyot, hogy én kókuszos csücsköt fogok enni bhajival, meg lapos ropogós izével.
No comments:
Post a Comment