Behaviour training

Tobyval már háromszor voltunk sétálni. A második alkalommal amint kinyitottam az ajtót, lefeküdt a földre és halottnak tettette magát.

Ehh...

Egyébként most, hogy megvan a kaparó oszlopa, meg már ki is megyünk vele, elkezdtük leszoktatni a kanapé szétcincálásáról és párnák megrágásáról. A legjobb megoldás elvileg vizet spriccelni a macskára, amikor épp valami rosszat csinál, mert az nem fáj neki, viszont nem szeretik, ha vizes a szőrük. Ez alól Toby sem kivétel. Ma reggel már az is elég volt, hogy megmutattam neki a spriccelőt, amikor épp a függönyt próbálta meg letépni, abba is hagyta rögtön és csak ült ott, ártatlan arckifejezéssel. Még jó egyébként, mert épp a könyveim közelében rosszalkodott, azokat meg úgyse vizeztem volna össze, és odalett volna a tekintélyem.