Out

A héten már nem megyek be az irodába, ettől függetlenül mozgalmas napom volt ma. Délelőtt olvastam, aztán összeszereltem az új polcomat, utána pedig kivittem Tobyt sétálni. Az utóbbi időben kezdett kicsit furcsán viselkedni, és meglehetősen agresszív is volt néhányszor, ami talán érthető is, elvégre mindig csak itthon ül szerencsétlen, és nem csinál semmit egész nap.

Egyedül viszont még nem mehet kalandozni, mivel még nem kapta meg a microchipjét, és az oltásnak is kellett idő, hogy hasson, ráadásul túl kicsi még, hogy vissza tudjon jönni, hiába hagynám nyitva neki az ablakot. Így aztán nem maradt más megoldás, szereztem neki cicapórázt, hogy együtt ki tudjunk menni a közeli parkba.

John azon a véleményen volt, hogy úgyse tudom majd ráadni a hámot, és a macskának majd nyilván esze ágában nem lesz közreműködni, de végül egy tízperces közelharc után Toby feladta, gondolom rájött, hogy nem török az életére, aztán nem sokkal később már el is felejtette, hogy van rajta valami, ami eddig nem volt, és el is aludt benne.

Később aztán ki is mentünk, ma még csak a kertbe, és már kezdtem azt hinni, hogy Johnnak lesz igaza, mert Toby leült az ajtóban és nem volt hajlandó onnan elmozdulni, ezért aztán felvettem és kivittem. Persze amint megérezte a friss levegőt, nyávogni kezdett, és felugrott a vállamra, és csak ült ott, mint valami papagáj és veszettül nyávogott.

Egy újabb rövid küzdelem után végül sikerült letennem, de ez megint csak ott ült, és nézett, hogy most mi van. Miután dobáltam neki leveleket kicsit felbátorodott, és futkosott a fűben, meg a levendula alatt, aztán megpróbálta levadászni a lábam. Hamarosan viszont már megint csak ott állt az ajtóban és jelentőségteljesen nézett befelé.

Pont ebben a pillanatban vonult el mögöttünk egy pasi a kutyáival, még meg is állt, mert állítása szerint egy macska pórázon nem mindennapi jelenség. Gondolom a kutyák is túlságosan meg voltak lepődve, mert egyik se mozdult, csak érdeklődve néztek.

Összesen talán ha tíz percet voltunk kint, de mióta visszajöttünk Toby csak ül John székében, és felváltva alszik, vagy mered rám hitetlenkedve. A kaparóoszlop is ma jött meg amúgy, azt is csak gyanakodva végigmérte, aztán azóta se ment a közelébe.