Things ain't cooking in my kitchen

Tegnap különösen borzasztó vacsorát főztem. Egyébként úgy indult, hogy csirkét csinálok black bean szósszal, úgyhogy mondtam Johnnak, miközben lázasan forgattam körbe a vadul sercegő csirkedarabokat, hogy passzolja a szószt. Ő persze rögtön a kezembe nyomott egy üveget, aminek a tartalmát én azonnal rá is borítottam az addigra már teljesen kezelhetetlenné vált csirkére. Épp megállapítottam volna, hogy máskor ez barnább szokott lenni, meg a szaga is milyen furcsa, amikor a tekintetem az üvegre tévedt, és rögtön rájöttem ennek az okára is. A szósz nem black bean volt, hanem pad thai. Kérdőn néztem Johnra, hogy akkor most mi legyen, de ő csak a vállát vonogatta, hogy hát ezek olyan egyformák. Ráadásul még valami kínai írásjelek is voltak mindkét üvegen... Ehh...
Nem volt mit tenni, befejeztük így, ahogy volt. Az eredmény több, mint lehangoló volt. Szerintem aki a szószt megalkotta, még életében nem evett pad thait, vagy csak kettőt lapozott a szakácskönyvben, nem tudom. Az meg egyébként már szinte teljesen megszokott dolog, hogy akárhányszor valamibe csirkét teszek, azt én a végén nem eszem meg, ami most igen jól jött, tekintve, hogy némelyik csirkedarab meglehetősen ellenállónak bizonyult, és még nyers volt a közepén. *bleeeegh*
Jó tapasztalatszerzés volt mindkettőnk számára, nem minden kínai, ami annak látszik...