Irodai egypercesek

Mindig remekül szórakozok az olyan emaileken, amikben az ügyfeleim különböző hülyeségeket követelnek, de azonnal ám, közben pedig én tudom, hogy leghamarabb másnap délutánra lehet csak megcsinálni, de ők azért csak erőlködnek még párat, meg olyan szófordulatokat használnak, hogy "nagyra értékelném", meg hogy "igazán hálás lennék".

Kétlem egyébként, hogy tudnának tényleg annyira hálásak lenni, még ha valamilyen csoda folytán a kérésük azonnal is teljesülne, úgyhogy az ilyeneket mindig csak rezzenéstelen tekintettel továbbítom az illetékeseknek, aztán ugyanazzal a rezzenéstelen tekintettel közlöm az ügyféllel, hogy az általa apró változtatásnak nevezett dolog valójában azt jelenti, hogy amin már dolgoztunk vagy tizenöt órát, szintén az ő utasításait követve, azt most majdnem teljesen újra kell kezdenünk, úgyhogy aznap már ne számítson semmire. Erre aztán jön a tagadás, és nem akarják elhinni, hogy én "mindent elkövetek" az ügyük érdekében.

Iyenkor azért szívesen rákérdeznék, szerintük mégis mi az a minden, amit nekem el kellene követnem így hirtelen. Remélem nem arról fantáziálnak, hogy én majd ostort fogok pattogtatni a kollegáim hátán, hogy sebesebb munkavégzésre sarkalljam őket.

Ehh...