Tegnap munka után ismét elmentünk vacsorázni a Wheatsheaf Pubba.
Amióta levették a chillit az étlapról, nem találom a helyem. Szerencsére
Blue Moon még mindig van, nem is tudom, mit csinálnék, ha már a kedvenc
söröm se lenne.
Kínomban végül caesar salátát rendeltem, és lelki szemeim előtt már
lebegtek is a parmezánreszelékek és a ropogós kenyérkockák. Persze a
szakács megint csak kreatív volt, és sajt helyett szottyadt
haldarabokkal szórta meg a salátát. Az öntetben meg olívaolajtól átázott
krutonok úszkáltak szomorúan.
Nem utálom én egyébként a szardíniát, de ha azt akartam volna enni,
biztos nem caesart rendeltem volna. Szóval miután szépen
körberakosgattam őket a tányér szélén, mint egy sormintát, rá kellett
jöjjek, hogy ez rajtam nem fog segíteni, mert még a pirított bacon is
halízű volt. Az is mit keres a salátában egyébként?
John is cipőtalpat kapott burger helyett, úgyhogy van egy olyan gyanúm, hogy ez a szakács se lesz hosszúéletű.
No comments:
Post a Comment