Toby theories

Az utóbbi pár hétben Toby felvett néhány új szokást, aminek következtében már nem csak John képtelen aludni, hanem én is. A cica egész éjjel randalírozik, szinte megállás nélkül nyávog és hol a bútort szaggatja, hol meg az almos dobozát kapirgálja, mint valami megszállott. Persze kérdeztem is a macskával rendelkező ismerőseimet, hogy mit csináljak, meg végigolvastam nem egy cicás fórumot, és ezek alapján több elmélet is felmerült.

Unatkozik. Mivel egész nap itthon ül egyedül, már én is gondoltam rá, hogy talán unja magát, és azért ilyen, mert játszani akar. Viszont amint hazajövök, játszunk. Szoktunk labdázni, vagy épp a rózsaszín halacskáját dobáljuk, amitől eleinte úgy be volt fosva, hogy a kanapéra se ment fel, ha Fishy épp ott ült. Ezt általában tíz perc után unja meg, és utána hiába dobálok neki bármit, csak lefekszik aludni.

Ki akar menni. De hát kimegy... Bár a madaraktól fél, és addig kiabál velük az ablakpárkányról, amíg el nem mennek, simán kimegy legalább egy pár órára minden nap. Tegnap még a cuki szomszéd cicával is összecimbizett. Az meg ma jött is az ablakunk alá nyávogni hajnalban, hogy "Kijöhet a Toby?", miközben Toby meg a hálószoba ajtaját próbálta nekifutásból betörni. Hétvégén akár egész napra is kimehetne, ha akarna, de akkor is általában két órán belül már jön is vissza, és nyervog, hogy be akar jönni, aztán meg fetreng egész nap az ágyon. Erőszakkal meg nem fogom kitenni, én se szeretném, ha valaki kizavarna, amikor nem akarok menni.

Egyedül van. Napközben tényleg egyedül van, de sokszor igazából leszarja, amikor mi is itt vagyunk, inkább átmegy a másik szobába, és csak néha bukkan fel, jellemzően már messziről nyávogva, aztán felugrik a fotel karfájára, és teli torokból nyávog.
Az éjszakát eddig egyedül töltötte a fotelben, úgyhogy arra gondoltam, ha tudná, hogy bármikor bejöhet hozzánk, nem aggódna annyira, hogy reggelre eltűnünk. Persze ez se úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem. Ha bejön velünk, akkor annyit izeg-mozog, hogy képtelenség elaludni mellette, és akárhányszor megmozdulunk, még dorombolni is elkezd. Awww.... Az éjszaka közepén aztán nekiáll nyávogni. Először azt hittem, biztos csak azt akarja, hogy szeretgessük meg, de amikor megpróbáltuk megsimogatni, kishíján tőből harapta le a kezünket. Aztán Johnt tartotta sakkban, mert akárhányszor kicsit is közelebb került hozzá, belemeresztette az összes körmét a hátába.

Szóval most ismét száműzve van a hálószobából. Ezt megint nem vette túl jó néven, és kitalálta, hogy majd valahogy máshogy fog minket rávenni, hogy végre felkeljünk. Az ugyan teljesen normális, hogy amikor az alomban végzi a dolgát azt utána eltemeti, de újabban mindezek után magát a dobozt kezdi el kapirgálni. Tegnap le is mértem félálomban, közel hét percig ment a khrr-khrrr-khrrr-khrrrr. Amikor ez nem működött, a fotelt kezdte nyúzni, arra viszont még múlt héten feltettem egy rusnya, zöld huzatot, amit a szekrény mélyén találtam. Bár nem örülök, hogy ezt csinálja, felkelni miatta nem fogok. Odatettem amúgy neki a kaparóoszlopát, de azt meg arrébb tolta, hogy jobban hozzáférjen a csodás fotelhez. Ehh...

Éhes. Ha tényleg igaz,  hogy amilyen a gazdi, olyan a cica, akkor biztos Toby is folyton éhes. Viszont ez nem lehet ok az éjszakai randalírozásra, mert mindig ki van téve neki abból a keksz állagú ropogós nasiból, ehetne, ha akarna. Az egyik cicás ismerős azt javasolta, hogy akkor adjuk neki oda a rendes vacsoráját, amikor aludni megyünk, mert az általában jó későn van, és akkor majd egy jó darabig nyugton lesz a macska. Az elmúlt pár napban este 10 és éjfél között szolgáltuk fel neki a tonhalat, meg a csirkét, ez viszont semmilyen hatással nem volt a viselkedésére.

Pubertál. Talán még ez tűnik a legvalószínűbbnek, ezzel viszont nagyon nem lehet mit kezdeni, majd kinövi. Viszont akkor most tényleg nem fogunk aludni egy évig? Azt hittem, az csak gyerek mellett van.

Jövő héten lesz egyébként ivartalanítva. John szerint ez majd csodálatos módon megoldja az összes problémát. Én ebben nem vagyok ennyire biztos.