Nights

Toby egész egyszerűen ellenáll mindenfajta nevelő célzatú próbálkozásnak. Neki teljesen mindegy, hogy ki van csukva a hálószobából, vagy szabadon bejöhet, akkor is ugyanúgy nyávog hajnal 5-kor. Az se számít, hogy egyedül alszik-e odakint, vagy velünk az ágyon, olyan hangosan dorombol, hogy pár perc múlva úgy érzem, mintha valaki láncfűrészt berregtetne mellettem. Kaparóoszlopa is hiába van, ha a kanapé sokkal érdekesebb, és bár mindenki ajánlotta, hogy spricceljük le vízzel, ez leszarja azt is. A másik kedvenc szórakozása kora reggel, hogy az alomban ás, meg a műanyagot kaparja veszettül, szerintem ő se tudja, miért.

Ilyenkor azért örülök, hogy nincs gyerekem, mert amíg a macska esetében beletörődök, hogy persze, ez csak egy macska, annyi esze van, mint egy szatyor lepkének, a gyerek esetében nyilván sokkal többet várnék tőle, és csak frusztrálnám magam feleslegesen.

Én egyébként már szinte teljesen hozzászoktam, alig zavar, és sokszor már szinte azt se hallom meg, amikor az ajtót döngeti, de John az elmúlt két hónapban alig aludt, és már csak úgy emlegeti a macskát, hogy The Freakin' Asshole.

Ehh...