Pont arról sóhajtoztak, hogy mer' bezzeg amikor a szüleik voltak fiatalok ők olyan egészségesek voltak, nem voltak betegek, 100 évvel ezelőtt meg aztán főleg, az volt aztán a jó élet. Megjegyeztem, hogy mer' bezzeg amikor a szüleik fiatalok voltak az orvosok egy csomó betegséget nem is ismertek még, amit ma már igen, 100 évvel ezelőtt meg még ettől is kevesebb ismeretük volt, szóval jó eséllyel egy kevésbé egészséges ember még igen fiatalon el is halálozott, és a beteges génjeit is kisebb valószínűggel terjesztette. Mivel nem tudták őket megmenteni, csak az erősebbek maradtak egyáltalán életben (befigyel a természetes szelekció). Ezért aztán a génállomány is valószínűleg erősebb volt, elvégre aki megérte a szaporodásra alkalmas kort, az biztos tud valamit. Manapság már szinte mindenkit életben tudnak tartani, szülessen akár súlyos betegséggel, vagy valamilyen más fogyatékkal. Egy mai nőnek nem kell hatszor szülnie, hogy két gyereke megmaradjon, ahogy például a nagymamám anyukájának, és az anya is valószínűleg túl fogja élni a szülést. Az se igaz, hogy rákos se volt senki 50 évvel ezelőtt, legfeljebb csak nem tudott róla. A legelső mellrákos esetet például az ókori Egyiptomban jegyezték fel.
Rengeteg betegség, ami a 19-20. században vígan szedte az áldozatai, ma már nem is létezik. A sokak által retteget himlőt például a '70-es években sikerült megfékezniük, és például skorbutosak is egyre kevesebben szoktak lenni. Egy műtét ma már nem feltétlenül jelenti az illető halálát, mert az orvosok már felismerték a fertőtlenítés fontosságát. Wilbur Smith egyik könyvében igen részletesen írta le egy műtét menetét a 19. században; a piszkos eszközöket, a doktor koszos körmeit, és a kötényét, amit már annyiszor itatott át a különböző páciensek vére, hogy simán megállt volna magától a sarokban.
A Telegraphban volt egyébként egy jó kis gyűjtemény a régi "orvosságokból", amikre mi már csak a szemöldökünket húzzuk fel, és eszünk ágában nem lenne kokainos cseppeket adni a gyerekünknek fogfájásra (ami egyébként simán lehet magyarázat a "mer' bezzeg régen a gyerekek is milyen kis aranyosak voltak, manapság meg hiperaktívak" jelenségre, ha-ha-ha), és valószínűleg morfiumot se vennénk be egy sima köhögésre.
Szóval szerintem mielőtt levonjuk a következtetést, hogy mer' bezzeg régen mennyivel kevesebb beteg ember volt, fontos azt is megjegyezni, hogy mi ennek az oka, és azt is érdemes figyelembe venni, hogy úgy általában emberből is kevesebb volt.
Sokan hangoztatják, hogy mer' bezzeg régen az emberek nem ettek szemetet, nem csináltak ezt vagy azt, tiszta volt a levegő és hasonlók. Azok alapján, amiket eddig erről olvastam, ez a kép amit ma festenek a múltról elég idealizált. Elég csak megkérdeznem erről a nagypapámat, aki szívesen mesél mindig a gyerekkoráról, amikor ő és a négy testvére heteken át krumplit evett kenyérrel, fejenként egyet, mert nem volt más, és gyümölcshöz is csak akkor jutottak hozzá, amikor a kisöccse átmászott a szomszéd almáskertjébe és sikerült párat leszednie, mielőtt észrevették. A nagypapám állítólag szőlőlopásban és csősz elől való menekülésben volt igazi ász.
A nagymamám meg arról szokott mesélni, hogy amikor még kislány volt és édességre vágyott, az ő nagymamája fogott egy szelet kenyeret, kicsit bevizezte, aztán megtunkolta némi kristálycukorban, és már kész is volt a finomság, amit manapság szerintem biztos senki nem adna a gyerekének, és húznák a szájukat, hogy milyen egészségtelen.
Szóval tény, hogy 80-100 éve nem volt pop tart, meg mekis burger, de volt helyett más, nem kevésbé egészségtelen édesség, és sokan nem jutottak húshoz hetekig. A vegák ugyan most se esznek húst, de esznek helyette mindenféle zöldséget, amit még talán 20 évvel ezelőtt se lehetett volna mindenhol kapni, ma meg már szinte mindenhol hozzáférhető. Manapság éhezők is csak az igazán szegény országokban vannak, és az emberek többsége megengedhetné magának, hogy egészségesebb ételeket egyen. Az már más kérdés, hogy sokan direkt nem azt esznek, de az már legyen az ő bajuk szerintem. Elvégre csak azért, mert kólával meg hasonlókkal van tele az üzlet, még nem kell azt venni, van más is.
Minden korszaknak megvolt a maga hülyesége, 100 év múlva meg majd rajtunk fognak röhögni. Nekem egyébként semmiféle képesítésem nincs ezen következtetések levonására, ez a post az általam eddig olvasottakon alapul...
:)) teljes mértékben egyetértek veled! Nekem dédim mesélt nagyon sok hasonló dolgot. Imádtam hallgatni. :)))
ReplyDeleteszívemből szóltál
ReplyDeleteooo épp tegnap meséltem Yvonne-nak, a cukros kenyérről mint édesség :D
ReplyDelete