Bücher, books, könyvek...

Az elmúlt egy évben nem olvastam semmit magyarul. Azt a pár könyvet, amit a legutóbbi pesti nyaralás alkalmával vettem, már mind kiolvastam. Beszélni se nagyon szoktam, szóval a nyelvgyakorlás nálam mostanában az ide való írogatásban merül ki. Sokáig fel se tűnt, hogy ez hogy hatott rám; egészen addig, amíg tavaly nyáron Eni meg nem látogatott, és meg nem jegyezte, hogy milyen viccesen hangzok.

Két és fél éve kezdődött az egész, amikor Johnt megismertem. Vele ugye nem tudok máshogy beszélni, mert bár ő tud franciául és afrikaanst is beszél, én nem, úgyhogy marad az angol. Az irodában én vagyok az egyetlen magyar. Melindával és Robival úgy három havonta találkozunk pár órára, de a legutóbbi néhány alkalommal velem volt John, vagy épp Jeremy, Melinda barátja volt ott, szóval egyértelmű, hogy akkor se fogunk úgy beszélni, hogy ne értsék. Odáig még nem fajult a dolog, hogy magamban beszéljek, és nem is szeretném elkezdeni.

Így lassan eljutottam arra a szintre, hogy már ide írni is néha nehezemre esik, jó néhány írásomat csak simán kitöröltem néhány órás kínlódás után, a másokkal folytatott beszélgetéseimet meg már legtöbbször meg se próbálom itt visszaadni, mert csak feleslegesen frusztrálnám magam vele. Néha azért még mindig kinevetem magam, és túlzásnak gondolom a félelmeimet, főleg, amikor azt látom, hogy az internet tele van olyan írásokkal, amilyet én 10 évesen szégyelltem volna kiadni a kezemből, és néha már szinte úgy tűnik, hogy helyesen írni nem menő, és az se baj, ha valaki nem képes egy épkézláb mondatot megszerkeszteni; de aztán mindig rájövök, csak azért mert ez már lassan elfogadott, nekem még ettől függetlenül nem kell beállnom a sorba.

Arra az elhatározásra jutottam tehát, hogy amint lehet, beszerzek ismét egy csomó magyar szerzős könyvet, az talán ha a beszédben nem is, de az írásban lehet, hogy segíteni fog. Angol nyelvű könyvek fordításait továbbra se fogom a kezembe venni, elvégre nem azért szenvedtem egy idegen nyelv megtanulásával, hogy aztán ne használjam arra, amire való. Ha valamit el tudok olvasni az eredeti nyelven, akkor úgy fogom továbbra is. Németül már rég elfelejtettem, de ettől függetlenül nem adom fel, továbbra is a terveim közt szerepel újra megtanulni. Scheiße.

Mivel nincs sok fogalmam, milyen könyvek jelentek meg mostanában magyaroktól, általában a Könyvgalaxist és az Olvasónaplót szoktam bújni, mert az eddigiek alapján minden könyv, amit onnan választottam, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az egyetlen, amiről náluk nem találtam semmilyen leírást az az Elshaan sorozat, ami személyes kedvencem már vagy tíz éve, úgyhogy mindenképp meg kell kaparintanom az azóta megjelent folytatásait.

A listám egyelőre nem túl hosszú, és még nem tudom, hogy fogom ezeket beszerezni, de ettől függetlenül szívesen veszek további ajánlásokat.

letters you write by mnory on Polyvore