Birdie

Reggel ismét elkéstem munkából. Ezen már senki nem lepődött meg különösebben, pedig én lakok a legközelebb. Ez alkalommal viszont nem a könyvembe feledkeztem bele, hanem a kertben találtam egy madarat a földön. Először azt hittem, hogy halott, de aztán verdesni kezdett a szárnyaival, meg furcsán rángatózott hozzá. Egyből felkaptam és bevittem a lakásba, odavittem Johnnak, és az orra alá tartottam hogy-én-ezzel-most-mit-csináljak.

Ő erre azt mondta, hogy szerinte ez már a végét járja, de azért tegyük bele egy dobozba, meg tegyünk alá valami puhát, hogy legalább ne ott kint pusztuljon el, mert még a végén levadászná valami macska, bár azt nem tudom, egy földön fekvő félhalott madarat elkapni mitől akkora diadal, de én ugye nem vagyok macska.

Öt perccel később a madár hirtelen életre kelt, és vadul röpködni kezdett a konyhában. Egyenesen neki az ablaknak, amivel aztán megint sikerült kiütnie magát. Mivel John ma nem ment dolgozni, otthagytam, hogy őrizze, meg tartsa távol Tobyt. Annak egyébként ez az egész fel sem tűnt. Jellemző.

Később aztán John megírta, hogy a kismadár feltámadt, odarepült az ablakpárkányra, aztán meg nézett kifelé jelentőségteljesen, és amikor ő kinyitotta az ablakot, el is repült.

Happy End.