A Feast of Ice and Fire

A Song of Ice and Fire sorozatot John ajánlására kezdtem el olvasni, és nem kellett csalódnom. Egyből magával ragadott a történet. Bár a cselekmény rengeteg szálon fut, rövid időn belül kiismertem ki kicsoda, és hamarosan megvoltak a kedvenceim is. Jon Snow és Tyrion Lannister.

Ahogy múltkor a The Girl with the Dragon Tattoo után rekordmennyiségű rozskenyeret ettem makrélapástétommal és májkrémmel, meg uborkával, mert olyan jól hangzott, George R. R. Martint olvasva sokszor azon kaptam magam, hogy kenyeret és sajtot készítek rágcsálnivalónak az olvasáshoz, vagy épp a Night's Watch által preferált kis oatcake*-eket halmozok egy tányérra szőlővel, és szárított sós marhahússal.

A lakomákon és esküvőkön felszolgált vacsorák is piszkálták a fantáziámat, de azért fácánt és sült malacot nem álltam neki itthon elkészíteni, de almatortát és aszalt szilvás porridge-ot nem egyszer csináltam, csak mert pont azt evett valaki a könyvben és én is megkívántam.

Ezzel a mániámmal egyébként nem vagyok egyedül, de Chelsea Monroe-Cassel és Sarian Lehrer egyenesen odáig merészkedett, hogy kiadott egy, a sorozat által megihletett szakácskönyvet (A Feast of Ice and Fire), tele jobbnál jobb receptekkel, és gyönyörű képekkel.

Már csak az a kérdés, én erről eddig miért nem hallottam. Pont a szülinapom előtt egy nappal jelent meg.

* Zab keksz?