Mivel én már csak ilyen jólnevelt vagyok, ebédszünetben szereztem egy képeslapot Philnek, amit munka után szépen meg is írtam, és bedobtam hozzá. Úgy egy órával később csengetést hallottam, majd kopogtatást. Valahogy egyből sejtettem, hogy ő az, gondoltam biztos jött megköszönni a lapot, de itt még nem ért ám véget a dolog. Kérdezte, hogy először is mi ünnepeljük-e a karácsonyt, amire bólogattam, hogy persze, aztán meg, hogy van-e fánk. Mondtam neki, hogy az ugyan van, de még nem díszítettük fel, különben egész biztos vagyok benne, hogy arra jönnék haza munkából, hogy Toby a girlandra tekeredve lóg a tetejéről.
Ő erre viszont előkapott egy karácsonyfát a lépcső mögül azzal, hogy ő most megy a lányáékhoz, és úgyse lesz itt, addig ezt itthagyja nekünk, mert majd biztos tetszik a cicának. Annak se kellett ám kétszer mondani, egyből el is kezdte a csengettyűket püfölni, Phil meg olvadozott, hogy milyen cuki.
Majd azért karácsony után Johnnal együtt fogom a fát visszavenni, mert szerintem ez amúgy azt hiszi, hogy én valami őrült macskás szingli vagyok, és csak kitalálom a pasimat, mert még sose találkoztak eddig.
No comments:
Post a Comment