Toby the Terrible

Toby úgy nő, mint a gomba. Egyre több dolgot fedez fel, és egyre több mindenre képes, ami eddig a méreteiből adódva megoldhatatlan volt neki. Neki ez persze sikerélmény, nekem viszont a hajam égnek áll sokszor, amikor látom, miket művel.

Szombaton meglátogatott minket Meli és Jeremy, és amíg őket kisértem ki, a huzat kinyitotta a hálószoba ajtaját, Toby ezt egyből meghívásnak vette, be is sprintelt, majd a nyitott ablakon keresztül angolosan távozott. Nem kellett sok idő, hogy feltűnjön, senki nem randalírozik sehol, és nem látom sehol. John egyből kiszaladt a kertbe, ahol megtalálta a vacogva nyávogó Tobyt, akinek ez alatt a két perc alatt majd' befagyott a segge. Aznap este már nem is rosszalkodott többet, csak ült John ölében és sóhajtozott.

Ma reggel aztán a konyhából hallatszott éktelen csörömpölés. A tett helyszínére érve Tobyt a tűzhelyen hűlni hagyott serpenyőben találtam, békésen ücsörgött benne. A földön az útközben levert edények hevertek, meglepő módon egy darabban. Mosogatni már persze nem akart segíteni, sértődötten kivonult, amikor elkoboztam a serpenyőt.

Tíz perccel később már nagy élvezettel kávézott a bögrémből, a laptopom előtt ülve. Nekem persze több se kellett, már láttam is magam előtt, hogy a bekoffeinezett macskát majd nem lehet leszedni a csillárról, de csak beleugrott az ölembe és azóta is itt alszik.

Ez a bárhol elalvás egyébként a másik különös képessége. Mindig megtalálja a leglehetetlenebb helyeket, és úgy alszik ott, mintha még kényelmes is lenne.

Ehh...