Xmas lunch

Tegnap volt egyébként a karácsonyi ebédünk, mert ezeknek persze az is kell, a buli meg a koktélvirsli nem elég. Szokás szerint ez se volt jó senkinek, pedig még fizetniük se kellett érte. A Polski Tiger egész délelőtt vinnyogós hangon szidta az éttermet, hogy az mekkora szar, meg gusztustalan, és kinek az ötlete volt, azonnal mondják meg. Nem mondták amúgy, de ő csak azért se hagyta abba, végül már Mario és Frenchie is csatlakozott, és követelték, hogy a francia étterembe menjünk, mert csak a prolik esznek olasz étteremben karácsonyi ebédet. Felhívtam rá a figyelmüket, hogy egyrészt nincs még karácsony, másrészt meg az olaszok Olaszországban nyilván olaszt esznek ilyenkor is, erre öt percig csönd is volt, de aztán ismét rákezdtek, úgyhogy feltettem a fülhallgatót és a továbbiakban fogalmam sincs ki mit mondott, de nyilván semmi érdemlegesről nem maradtam le.

G-Dog egyébként felírta mindenki rendelését már jó előre, és megrendelte, mielőtt indultunk, szóval még csak várni se kellett. Jellemző egyébként, hogy a csapat fele addigra el is felejtette, mit kértek, és én már csak azon kaptam magam, hogy a pincér lerakta az én pizzámat Aparajit elé, aki erre húzni kezdte a száját, hogy ez nem pont úgy néz ki, ahogy elképzelte. Persze, mert ő bolonyais pizzát rendelt, én meg padlizsános kecskesajtost, de még szóra se bírtam nyitni a számat, amikor a Polski Tiger már le is csapott rá, hogy akkor ő azt megeszi. Erre eldurrant az agyam és odarikkantottam az asztal másik végéből, hogy talán jó lenne, ha nem az én pizzámmal üzletelnének, aztán jelentőségteljesen a pincérre meredtem, aki csak zavartan vigyorgott, de azért kimenekítette az ebédemet a Tiger karmai közül.

Nekem tényleg nem az ügyfélköröm meg a hülye projektjeik a fő stresszfaktor a munkahelyemen...