"Ma igazi lázadó voltam", mondtam Johnnak kihívóan a bagelem fölött.
"Szerintem is...", bólogatott nagy egyetértésben. Én csak néztem egy darabig, kikerekedett szemekkel.
"... de hát... nem is tudod, miért...", hebegtem végül.
"Én bízom benned", közölte halál komolyan, aztán rázkódni kezdett a nevetéstől a képem láttán.
Egyébként csak annyi történt, hogy padlizsánszínű harisnyában mentem dolgozni, és bár ez sokaknak természetesnek tűnhet, én még így utcára ki nem mentem. Most se tettem volna, ha tudom, hogy ennyire lila, de itthon a félhomályban fel sem tűnt, kint meg mire észrevettem, már félúton voltam. Meg amúgy is késésben.
Persze senki nem szólt egy szót se, ha csak nem vesszük figyelembe Polski Tigert, aki teljesen odáig volt, meg vissza, de én nem adok olyanok véleményére akik leopárdmintás, szőrös tűsarkúban is kimerészkednek az utcára, mert nekem az már tényleg túl extrém.
No comments:
Post a Comment