G-Dog beállított ma az irodába egy zsáknyi halloween álarccal és mindenkinek kiosztott egyet. Amikor felémnyújtott egy Frankenstein szörnyeset, én csak kérdőn felhúztam a szemöldököm. Ő erre vigyorogva megjegyezte, hogy a többiekkel ellentétben én ettől majd kevésbé leszek félelmetes. Amikor erre csak egy sorvasztó pillantással válaszoltam, gyorsan el is sunnyogott, csak még félvállról odavetette, hogy meglehetősen ijesztő vagyok. Scary by default.
Itthon aztán elmeséltem Johnnak, aki csak hümmögött egy sort, majd megindult a konyha felé a vasalódeszkával a vállán. Rákérdeztem, hogy miért nem vasal itt bent, mire csak rábökött a konnektorra meg a hosszabbítóra, ahova a számítógépemet csatlakoztattam, és halkan megjegyezte, hogy amikor legutóbb megpróbálta bedugni a vasalót, megszakadt az érintkezés és újraindult a gépem, és neki attól kedvesebb az élete, mint hogy ezt még egyszer megkockáztassa. Pedig én aztán egy szót se szóltam.
Állítólag ez a leghátborzongatóbb az egészben.
Ehh...
Engem senki nem ért meg...
Kép: Terry Fan
a jó oldala lehet, hogy akiktől mi félünk a rádióban, azokat valamilyen szinten tisztelet övez. Nem jobb a másik oldala, engem pl a recepciós és az éjjeliőr sem vesz komolyan, bezzeg az asszisztensünk úgy jár- kel az egész épületben, hogy lépteire a folyosón eltünnek a népek.
ReplyDeleteHmm... ok, igazad van :) inkabb legyek Nori A Rettento. De azert vicces is neha :D
ReplyDelete