John Scalzi - Old man's war

A nem is olyan távoli jövőben a Föld túlnépesedett. Megkezdődött a csillagközi kolonizáció. Az emberek által lakható bolygókra azonban több jelentkező is akad. Ahogy napjainkban, ez a jövőben is egyet jelent: véres, soha nem szűnő háborút.


A földlakók, minimális információ birtokában minderről alig valamit tudnak; annyi viszont biztos, a Colonial Defence Force odakint harcol, hogy őket megvédje, és amikor betöltik a 75. évüket, lehetőségük lesz nekik is csatlakozni. Annyit maguktól is kitalálnak, hogy a hadseregnek nyilván nincs szüksége öregemberekre, valahogy megfiatalíthatják őket, ami igazán remekül hangzik, még annak tudatában is, hogy a katonák többé nem térhetnek vissza a földre.

John Perry felesége halála után egyedül marad, így aztán meg sem fordul a fejében, hogy ne csatlakozzon, amikor itt az idő. Az igazság azonban felülmúlja a legvadabb elképzeléseit is.

John Scalzi könyvében több érdekes kérdés is felmerül. Az első rögtön az, hogy miért nem a fiatalok közül válogat a CDF? A válaszra maguk az öregek mutatnak rá: mert nekik már úgyis mindegy. Bár háborúba mennek, ahol a túlélési esélyek szintén nem túl fényesek, de aki az elmúlt éveket betegen, fájdalomban töltötte, arra valószínűleg a Földön is csak halál várna, a hadseregben viszont újra fiatal lehet.

(Aki nem akar semmiféle spoilert, az itt ugorjon az irodai egypercesekre, vagy a muffinos képekre.)

A következő kérdés az, mitől ember az ember és hol a határ, amit átlépve már nem az. Vajon a tudatunk önmagában elég? Vagy a testünk is része ennek? Mi történik akkor, ha hirtelen emberfeletti erőt kapunk, és minden, amit az elmúlt évtizedekben magunkról megtanultunk, mostantól nem számít. Valaki elmondja nekünk, hogy mától képesek vagyunk akár hosszú perceken át a víz alatt tartózkodni, mert a vérünk különleges képességeinek köszönhetően nem fogyunk ki az oxigénből. A hosszú évek tapasztalata továbbra is valószínűleg pánikra késztet egy pár perc után, de ezt megszokjuk előbb utóbb. Már az sem számít, hogy sötétben vagyunk, mert mindent tökéletesen látunk. Ha elveszítjük egy végtagunkat, valószínűleg azt is túléljük. Sőt, néhány hét után az elvesztett láb visszanő. Köszönhetően a fejlesztéseknek, még jobb is, mint a régi.

Biztos, hogy nyers erőt használni a legjobb megoldás? Vagy csak a legegyszerűbb? Gyerekhadsereg? Ha valaki felhasználja a DNS-emet, hogy egy testet alkosson valaki más tudatának, akkor az még én vagyok?

John Scalzinak egyébkén remek humora is van. Néhol már kimondottan szarkasztikus, de ki ne lenne az egy ilyen helyzetben. John Perry igazi badass, a másik nagy kedvencem pedig Master Sergeant Ruiz volt, a tipikus kiképző őrmester, aki a saját anyjának se mutatná az elismerés jeleit, amiért a világra hozta.

A történet következő része a The Ghost Brigades. Nem akartam egyből nekikezdeni, úgyhogy teszek egy kis kitérőt a krimi világába, de már nagyon kíváncsi vagyok, hogy folytatódik John Perry története.