Yeah... Whatever

Pénteken végre felhívtak az ügynökségtől, akitől az új lakást béreljük, hogy mehetünk aláírni a szerződést. El is küldtük nekik a pénzt, mert kártyával ezeknél nem lehet fizetni. Tisztára múlt század, még jó, hogy bankszámlájuk van, különösebb kedvem nem lett volna többezer fonttal sétálgatni.

Szombaton aztán bementünk az irodájukba. Persze már útközben vettem észre, hogy otthon felejtettem az Oyster cardomat, úgyhogy vettem gyorsan egy újat. Jobban megérte, mint napi jegyet venni. Azért ezen meglepődtem, de most van egy újabb limited edition kártyám. Tavaly is sikerült egyet szerezni, akkor Prince William és Kate volt rajta.

Szegény ginger boynak persze senki nem fogja a kezét... A legtöbb brit valami relytélyes oknál fogva ki nem állhatja a vörös hajúakat...

Mialatt a jó pár oldalas szerződést böngésztük, az ügynökünk, Kevin, megjegyzéseket tett az időjárásra, az ötpercenként szakadó, majd elálló esőre, és sajnálkozott, hogy a krikett csapatnak a mai meccsen majd a sárban kell fetrengnie, meg minket is sajnált, hogy nekünk ilyen időben kell költözködnünk. Nem szóltunk neki, hogy még két hétig maradunk a gettóban, elvégre neki aztán gondolom olyan mindegy, mit csinálunk, csak fizessünk.

Amikor itt végeztünk, elmentünk az új lakáshoz, mert ott találkozott velünk a nő, akitől a kulcsokat végül megkaptuk. Mindenről fotót csinált, aztán kitöltöttünk egy lapot a lakás és a berendezés állapotáról. Ő a "használt" jelzőt választotta, pedig szerintem a "siralmas" jobban illett volna. Amikor legutóbb itt jártunk, nem vette észre egyikünk se, hogy a konyhában már szinte jön le a festés. A hálószobafalon végigfutó repedést láttuk, mondta is az ügynök, hogy a tulajdonos majd biztos kifesteti. Persze, biztos.

Az összes konyhaszekrény egyébként tele volt mindenféle vackokkal, az egyik beépített szekrényben még egy iratmegsemmisítőt is találtunk. Azon már meg se lepődtünk, hogy a kinti biciklitárolóban se volt egy talpalattnyi hely se. A leltározós nő se bírta ki szó nélkül, és azt javasolta, hogy kérdezzük meg a tulajdonostól, hogy kidobhatjuk-e. Valószínűleg amúgy nem is az övé. Remélem.


Egyébként meg mindazok után, hogy az aktuális lakásból azért kell most kiköltöznünk és nem februárban, ahogy a szerződésünk szólt, mert a tulajdonos kitalálta, hogy ő most akar visszaköltözni, úgyhogy most fizethettük a két helyet egyszerre erre a hónapra, pénteken kaptam egy emailt Vladtól, aki a jelenlegi ügynökünk, hogy a landlord mégis meggondolta magát, és maradhatunk még 6 hónapot. Yeah... Whatever... Mivel nem válaszoltam azonnal, felhívta Johnt, aki aztán épp nem ért rá. Persze, ilyenkor bezzeg sürgős.