Hétfőn elhatároztuk, hogy nem hagyhatjuk ki Dél-Afrikát, elvégre John legjobb barátja csak egyszer nősül meg, remélhetőleg, és amúgy is John lesz a best man, ilyen se sűrűn fordul elő. Mivel tavaly elég rendesen ráfaragtunk az átszállós repülésre, John idén közvetlen járattal akart menni. A jegyek se kerültek sokkal többe, úgyhogy már éppen vette is volna meg, amikor megláttam a végösszeget, és bepánikoltam, hogy most mi lesz, elvégre az új lakást is nemsokára ki kell fizetni.
Teljesen kétségbe estem, hogy ha ennyi pénzt kifizetek a jegyre, akkor másra már biztos nem fogja futni, és majd két hetes szobafogságra leszünk ítélve. Lelki szemeim előtt már szinte láttam, ahogy szomorúan nézek kifelé a bejárati ajtó fehér rácsai mögül, mint valami kismajom az állatkertben. John már ismer annyira, hogy tudja, ilyenkor kár engem győzködni, szóval csak annyit mondott, hogy majd másnapra kitalál valamit.
... és tényleg. Kedden felvetette, hogy esetleg bérelhetnénk autót, akkor legalább el tudunk menni megnézni a környéket, és higyjem el, annyival többe így se kerül. Ez egyébként tényleg jó ötlet, mert ha belegondolok, azért moziba, meg pubba el tudunk menni ott is, fele annyibe kerül, mint Angliában, de ezt rendszeresen elfelejtem, és mindent itteni árakkal számolok.
Persze semmi nem megy ilyen egyszerűen, ugyanis miután kijelentettem, hogy rendben, tetszik az ötlet, kiderült, hogy John nem tud fizetni innen az ottani hitelkártyájával, előbb át kell küldenie a pénzt rá. Az meg eltart pár napig, ami furcsa, mert az angol bankoknál ez általában pár óra.
Csütörtökön aztán már épp az irodában eszegettem a reggelimet, amikor John küldött egy üzenetet, miszerint az összes repülőjegy ára felment hétfő óta, és £200 a különbség. Erre majdnem ki is fordultam a székből, de végül úgy döntöttünk, hogy jó lesz megint a nem közvetlen járat, meg az Air France is, pedig azok után, hogy tavaly elhalasztották a járatunkat egy nappal, aztán meg elvesztették a csomagomat, nem akartuk őket használni többet. De legfeljebb nem viszek nagy bőröndöt, csak kicsit, azt meg felviszem magammal, aztán próbálják meg így elveszteni.
Aztán közben még az is eszembe jutott, hogy nemsokára visszakapjuk azt a pénzt is, amit a mostani lakásra fizettünk be depositként, és bár nem szokásom olyan pénzt költeni, amit még meg se kaptam, de azért valamennyire ez is megnyugtató.
No comments:
Post a Comment