Creepy Crawly

Pont jó is, hogy most költözünk, ugyanis múlt héten megjelent nálunk egy csótány. Egyedül volt, és elég zavarodottnak tűnt, de gondolom ez mindig így kezdődik. Vélhetőleg egyébként ugyanaz a szomszéd csalogatta őket ide, aki februárban sültkrumplival és egyéb finomságokkal eldugította az összes lefolyót, mocsárrá változtatva az egész környéket. Akkor répa bugyogott fel a kádunkból, most csótány. A lefolyónk egyébként néha még most is úgy hangzik, mintha valami hátborzongató lény élné mindennapjait odalent, és időről időre fokhagymaszag szivárog fel.

Múlt pénteken meg egy százlábú élvezkedett a mosogatóban. A visításom simán megállta volna a helyét bármelyik horrorfilmben. Sok ez nekem kora reggel. Persze John már félúton volt munkába, én meg itt vinnyogtam egymagamban, és már teljesen meg is sikerült győzni magam, hogy ez biztos az a fajta, aminek a harapásába bele lehet halni. Jobb ötlet híján megpróbáltam egy műanyag dobozt ráhajítani, hogy legalább biztosra vegyem, hogy nem szalad el estig, de csak sikerült vele pofánvágni, amitől meg aztán rettentő üzemmódba kapcsolt, és futkosni kezdett minden irányba az evőeszközök közt.

Ezt már nem bírtam tovább idegekkel, és felhívtam Johnt, hogy mondja meg mit csináljak. Ő ehelyett inkább visszafordult, és hazajött megmenteni. Awww...

Tegnap már úgy ment el dolgozni, hogy közölte, még most nézzem meg, van-e megint creepy crawly valahol...

Ehh