Steak and storm

Ma egész nap olyan hideg volt, hogy még a macska is sértődötten szaladt vissza alig egy perces kinttartózkodás után, pedig előtte vagy negyed órán át vernyákolt az ajtó előtt, hogy engedjük ki. Bánatában először a kanárikat terrorizálta, aztán elfoglalta az ágyunkat és ott fetrengett egész reggel. Like he owns the place...

Délben aztán elmentünk egy étterembe valahova Pretoria másik végébe, ami hentesüzlet és múzeum is egyben. Igaz, szinte semmi nem volt felcímkézve vagy rendszerezve; többnyire olyan tárgyakat állítottak itt ki, amit a helyiek ajándékoztak nekik, többek közt John anyuka is, aki egy Singer varrógéppel gyarapította a készletet. Voltak régi bútorok, írógépek, fegyverek, és rengeteg fénykép a búr háború idejéből. Ezek különösen tetszettek, mert múlt héten fejeztem be Wilbur Smithtől a Sound of thundert, ami pont ezt a témát érinti. Annyira tradicionális afrikaans hely egyébként, hogy angolul nagyon nem is volt kiírva semmi, ráadásul egy tábla hirdette, hogy vasárnap Isten nevében zárva vannak, mert egy jó keresztény ilyenkor nem dolgozik.

A pultnál ki lehetett választani, melyik húst szeretném és milyen módon legyen elkészítve. Mivel boereworset már ettem a héten, steaket választottam. Életemben először ettem amúgy rendes steaket, mert bár Angliában szinte mindenhol lehet kapni, eddig az egyetlen amit valaha próbáltam olyan volt, mint egy cipőtalp, úgyhogy jó időre el is ment a kedvem tőle. Kértem még mellé Monkey Gland szószt is, aminek valójában semmi köze a majmokhoz, pedig de jó lett volna. Egy sötétbarna, pikáns szósz, fő összetevője a fokhagyma, a gyömbér és a vegyes gyümölcsös chutney.

Hazafelé aztán kezdett sötétedni, pedig még délután három se volt. Nemsokára be is mondta a rádió, hogy vihar közeleg, még jégesőre is lehet számítani. Mire hazaértünk, már minden különös zöld fényben úszott és a levegő is elég nyomott volt. Pár perc múlva aztán szakadni kezdett az eső és a jég. John megjegyezte, hogy "most már ez is megvolt", láttam vihart és jégesőt is, már megérte augusztusban jönni.

Legközelebb azért majd nem pont így a tél végén jövünk.