Irene Village Market

A macska nem tudott aludni az éjjel, szóval úgy döntött, mi se aludjunk. Az éjszaka közepén felmászott a hátamra, és dorombolt, mint egy láncfűrész. Hajnal 5 körül végre megunta, de akkor meg kintről szűrödött be valami furcsa zaj. Pár perc után John megállapította, hogy valószínűleg helikopter. WTF?

Reggel aztán elmentünk megnézni az Irene Village Marketet. Mivel tegnap esett, elég nagy sár volt, de szerencsére mire odaértünk ismét kisütött a nap és hideg se volt.

Miután tévedésből majdnem indiait ettem, amit ki nem állhatok, de nem volt nálam szemüveg, szóval nem láttam mi van kiírva, mondtam Johnnak, válasszon nekem valamit, amit még nem ettem. Rövid bolyongás után kiszúrta a vetkoek sátrat, és mivel tavaly valamiért az kimaradt, meggyőzött, hogy próbáljam ki. Miután megláttam, hogy van banános darálthúsos változat chutneyval, nem is kellett tovább győzködni. A vetkoek egyébként leginkább a lángosra hasonlít, csak nem lapos és kerek, hanem olyan, mint egy zsömle.

Később aztán megcsodáltam a csodaszép cupcake kínálatot az egyik sátornál, és az árus rögtön el is kezdte sorolni, melyik milyen ízű. Mivel volt vagy legalább tizenöt féle és mindet elmondta, ezek után rosszul éreztem volna magam, ha nem veszek semmit, úgyhogy kiválasztottam egy csokisat virággal a tetején. Persze már nem emlékeztem, ez pont melyik volt, de nem akartam még egyszer rákérdezni. Azt se akartam megkérdezni, van-e olyan, amiben nincs tej, mert azt gondolom mondta volna, úgyhogy csak szép csendben elvonultam a szerzeményemmel, ettem belőle két falatot, ami pont elég is volt, mert ezek itt nem ismerik a mértéket, ha cukorról van szó.

Szerintem ha itt laknék, rendszeresen kijárnék ide. Ülnék ott a szalmazsákokon, vagy a fa alá kitett fotelokban, innám a friss limonádét és hallgatnám a zenét. A market másik fele egyébként egy bolhapiac. Lehet kapni régiségeket, művészeti alkotásokat és a szokásos bazáros ócskaságokat is.