IKEA - horseballs and craptarts

A hétvégén elmentünk Melivel az IKEA-ba meatballst enni. Persze pont nem volt, kivonták a forgalomból egy időre, mert ezek itt nem esznek lovat. Mandulás torta (Daim) se volt, mert abban is találtak valami oda nem illőt Kínában; valami baktériumot, aminek a hivatalos fellelhetőségi helye az emberi és/vagy állati szar. A világ ettől még mondjuk  nem áll meg, szóval így is feltankoltunk csokis meg vaníliás kekszből, valami száraz izéből, amit majd lehet kávéba mártogatni, meg szereztünk svéd barnasört, meg valami szárított kolbászkákat, ami elvileg jávorszarvasból van.

Ha már ott voltam, akkor új tányérokat is vettem, mert az itthoni készletnek a felét már eltörtem. A legutóbbi incidens alkalmával például ráejtettem az üveges peanut buttert a pirítósomra, aminek következtében a tényér szépen félbetört alatta. Lehet, hogy nem kellene folyton enni.

Egyébként az is bebizonyosodott, hogy nem vagyok alkalmas a civilizált életre, mert a Meli vagy háromszor hívott, hogy szóljon, itt vár a ház előtt, nekem meg ez nem tűnt fel, békésen ücsörögtem itt és vártam türelmesen. Erre ő meg egy kicsit kétségbeesett, hogy vajon mi lelt engem és miért nem válaszolok már tíz perce, és felhívta Robit, aki először kitalálta, hogy biztos kizártam magam a macskával, menjen a Meli egy kört a ház körül, aztán írt egy üzenetet facebookon, ahol meg nem voltam online, meg felhívott skype-on, amit meg csak az irodában felejtettem bejelentkezve. Végül már csak azért hallottam meg, amikor negyedszer hívtak, mert pont a telefon mellett álltam.