Breakfast

Reggel keserves nyávogásra ébredtem. Már majdnem fordultam volna a másik oldalamra, mert Toby rendszeresen vinnyog hajnal 5-kor, de aztán feltűnt, hogy mintha világosabb lenne odakint. Kiderült, hogy már fél 9 volt, szerencsétlen cica meg várta a reggelijét. Amikor kijöttem, láttam, hogy vize sincs, meg száraz bogyóit is már megette. Szóval ehhez képest igen nagy haladás, hogy nem próbálta meg kiharapni az ajtót a helyéből, és a parkettát se állt neki felszedni, ahogy azt korábban tette.

Jó reggelt

Kép: Magic Bazaar

Toby the Terrible

Toby vacsorájának büdös hónalj szaga van. Kész felüdülés a legutóbbi szarszagú után.

Ma reggel egyébként majdnem öt percbe telt elhagynom a lakást, mert akárhányszor kinyitottam az ajtót, ő már szaladt is világgá.

Irodai egypercesek

Napi 4 doboz szénsavas üdítő elfogyasztása 30%-kal növeli a depresszió kialakulásának valószínűségét, míg napi négy bögre kávé 10%-kal csökkenti. Ezt most olvastam a kávészünetemben. Arra már persze nem tértek ki, hogy a napi négy dobozt egy héten át, egy hónapon át, vagy tíz évig kell inni, hogy kialakuljanak a megfelelő körülmények... Ehh... Nem lehet ezekre rábízni semmit.

Egyébként meg nem érzem jól magam. Fáj a fejem, és úgy érzem, mintha egy buborékban ülnék egész nap. Feltételezem akármilyen nyavaja döntötte is le a Polski Tigert a lábáról az most engem is kerülget, mert neki muszáj ám betegen bejárni az irodába, hogy szakadna rá egy mázsa szar. A mi munkánk egyébként olyan, hogy bárhonnan lehetne csinálni, ahol van internet. Igaz, néhány dolog kicsit lassabban megy, meg telefonálni se lehet, de ha valaki nem érzi jól magát, viszont roppant halaszthatatlan dolga van, simán el tudná intézni otthonról is. Persze tudom, ha otthon maradna, akkor nem tudná magát nyilvánosan sajnáltatni, meg akkor hogy köhögne öt percenként a fülembe, ráadásul senki nem hallaná, hogy csak suttogva tud beszélni.

John két hétig volt beteg, ráadásul most ő is nekiállt köhögni, mégse lett semmi bajom, pedig vele még együtt is szoktam aludni, és akkor ezek után eljövök dolgozni és ez itt megfertőz két nap alatt. Frenchie tegnap amúgy végre hazazavarta, és ma már be se jött.

Shake

Reggel ismét gyötörtem magam egy kicsit valami ausztrál pilates videóval. A nő, aki a gyakorlatokat mutatja be pont úgy néz ki, mint John általános iskolai angoltanárja, just-call-me-Carol-Anne, ráadásul pont úgy is beszél.

Miután ez megvolt, csináltam magamnak egy breakfast milkshaket mogyorótejből, banánból és zabpehelyből, meg adtam hozzá egy kis juharszirupot is. Yumm... Ezekről a löttyökről egyébként az a hír járja, hogy helyettesítik a reggelit. Ezt nem igazán tudom, hogy kell elképzelni. Nekem úgy fél óra múlva már kopogott a szemem az éhségtől; az ilyeneket én amúgy mindig a reggeli mellé iszom, nem helyette, úgyhogy ma siettem is be az irodába megenni a szokásos weetabixemet. Ehh...

Irodai egypercesek - Padawan

Ma hirtelen rámtört a felismerés... A négy új kollegából kettőtől múlt pénteken szépen megszabadultak.

A másik kettő az én padawanom.

Bücher, books, könyvek...

Az elmúlt egy évben nem olvastam semmit magyarul. Azt a pár könyvet, amit a legutóbbi pesti nyaralás alkalmával vettem, már mind kiolvastam. Beszélni se nagyon szoktam, szóval a nyelvgyakorlás nálam mostanában az ide való írogatásban merül ki. Sokáig fel se tűnt, hogy ez hogy hatott rám; egészen addig, amíg tavaly nyáron Eni meg nem látogatott, és meg nem jegyezte, hogy milyen viccesen hangzok.

Két és fél éve kezdődött az egész, amikor Johnt megismertem. Vele ugye nem tudok máshogy beszélni, mert bár ő tud franciául és afrikaanst is beszél, én nem, úgyhogy marad az angol. Az irodában én vagyok az egyetlen magyar. Melindával és Robival úgy három havonta találkozunk pár órára, de a legutóbbi néhány alkalommal velem volt John, vagy épp Jeremy, Melinda barátja volt ott, szóval egyértelmű, hogy akkor se fogunk úgy beszélni, hogy ne értsék. Odáig még nem fajult a dolog, hogy magamban beszéljek, és nem is szeretném elkezdeni.

Így lassan eljutottam arra a szintre, hogy már ide írni is néha nehezemre esik, jó néhány írásomat csak simán kitöröltem néhány órás kínlódás után, a másokkal folytatott beszélgetéseimet meg már legtöbbször meg se próbálom itt visszaadni, mert csak feleslegesen frusztrálnám magam vele. Néha azért még mindig kinevetem magam, és túlzásnak gondolom a félelmeimet, főleg, amikor azt látom, hogy az internet tele van olyan írásokkal, amilyet én 10 évesen szégyelltem volna kiadni a kezemből, és néha már szinte úgy tűnik, hogy helyesen írni nem menő, és az se baj, ha valaki nem képes egy épkézláb mondatot megszerkeszteni; de aztán mindig rájövök, csak azért mert ez már lassan elfogadott, nekem még ettől függetlenül nem kell beállnom a sorba.

Arra az elhatározásra jutottam tehát, hogy amint lehet, beszerzek ismét egy csomó magyar szerzős könyvet, az talán ha a beszédben nem is, de az írásban lehet, hogy segíteni fog. Angol nyelvű könyvek fordításait továbbra se fogom a kezembe venni, elvégre nem azért szenvedtem egy idegen nyelv megtanulásával, hogy aztán ne használjam arra, amire való. Ha valamit el tudok olvasni az eredeti nyelven, akkor úgy fogom továbbra is. Németül már rég elfelejtettem, de ettől függetlenül nem adom fel, továbbra is a terveim közt szerepel újra megtanulni. Scheiße.

Mivel nincs sok fogalmam, milyen könyvek jelentek meg mostanában magyaroktól, általában a Könyvgalaxist és az Olvasónaplót szoktam bújni, mert az eddigiek alapján minden könyv, amit onnan választottam, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az egyetlen, amiről náluk nem találtam semmilyen leírást az az Elshaan sorozat, ami személyes kedvencem már vagy tíz éve, úgyhogy mindenképp meg kell kaparintanom az azóta megjelent folytatásait.

A listám egyelőre nem túl hosszú, és még nem tudom, hogy fogom ezeket beszerezni, de ettől függetlenül szívesen veszek további ajánlásokat.

letters you write by mnory on Polyvore

Aww

Tegnap adtam egy kis tonhalat Tobynak vacsorára. Úgy tűnik, ezzel rögtön vissza is nyertem korábbi státuszomat, mint kedvenc bújós cimbi. Ő meg remek vállmelegítőként funkcionál.

Aww...

Arra még nem jöttem rá, hogy szem alatti sötét karikák eltüntetésére hogy tudnám használni. Ha egyáltalán... Mondjuk lehet, hogy aludni kellene. De az elmúlt napokban amikor épp nem arra ébredek, hogy John horkol, akkor általában arra szoktam, hogy fáj a vállam és nem érzem a karom. Vagyis érzem, csak olyan, mintha nem az én karom lenne. Érdekes. Pár hónapja, amikor először éreztem, akkor néhány nap alatt elmúlt. Most viszont néha napközben is csak fogja magát az egyik karom és... elhalványul... talán még ez a legtalálóbb kifejezés rá.

Grumpy cat

Szeretek korán kelni, ma viszont még magamon is túltettem. Igaz, nem szándékosan. John egy hete beteg, és tegnap éjjel eljutott arra a szintre, hogy alvás közben úgy hangzott, mint valami felbőszült mocsári szörny. Esélytelen volt, hogy én így tudok majd aludni, úgyhogy éjfél után nemsokkal kivonultam a nappaliba.

Ezt persze a macska nézte görbe szemmel, mert letúrtam a kanapéról. Máskor simán elalszik a fotelban, vagy a székemen, de most persze pont ő is ott akart aludni, ahol én. Néha Gollumra emlékeztet. We wants it, we needs it. Must have the precious... Nyávogott is vagy öt percig, meg felmászott rám, végül aztán csak beletörődött, hogy most ez lesz, és elaludt a paplanomon. Párszor azért nekiállt még jó hangosan dorombolni, nehogy már túlságosan jól érezzem magam.

Reggel 7-kor aztán már úton voltam croissant-t szerezni, ilyet se szoktam amúgy gyakran csinálni, de feltűnt, hogy csak müzli és tojás van itthon, az meg nem elég. Még sötét volt kint, és alig voltak az utcán, jó lenne, ha ez mindig így lenne. Mármint az, hogy nincsenek sokan, a sötéthez nem raszkodok. Bár John néha csak úgy hív, hogy Darkbringer, mert módszeresen megyek utána és kapcsolom le a lámpákat, meg ha épp nem olvasunk, akkor itt ülünk a gép előtt, sötétben. De egyelőre ilyen feltöltős villanyunk van, az meg kétszer annyiba kerül, mint a normális, és ha elfogy a credit, el kell menni valamelyik pay pointba, mert még csak online se lehet intézni, mintha legalábbis nem a 21. században lennénk.

Toby egyébként továbbra se bocsátotta meg az éjszakai fennforgást, csak duzzog a kanapé közepén, és vádlón mered rám, akárhányszor elhaladok előtte.

Olyat is szokott egyébként, hogy a fejébe veszi, hogy nem elég friss a macskaalom, és akkor idejön, megáll előttem és lesikítja a fejem. Most ezt is megkaptam. Csak úgy...

Ehh...

Jó reggelt

Kép: Lyla & Blu

Irodai egypercesek - Waffles

Topper tényleg villog Waffles előtt az ajándékba kapott mindentudó naptárával és minden nap teszteli a szerencsétlent. Waffles meg azzal támadott le, hogy Topper mai kérdése az volt, hogy mit neveznek negyedik típusú találkozásak, és ő félig tudta is, aztán meg nekiállt nekem elmagyarázni, hogy a harmadik típusú az az, amikor csak látja valaki az idegeneket, de azok nem rabolják el. Azért mert ő csak félig tudja, az nem jelenti az, hogy én is... Ehh...

Irodai egypercesek

Délután, nem sokkal 5 előtt, G-Dog félrehívta Mattet, aki két perccel később vette a kabátját, meg a táskáját és szó nélkül kivonult. Nem sokkal később a másik új kollega volt soron, aki szintén egy pár perces megbeszélés után felöltözött és kivonult. Rashid, a rezidens összeesküvés elmélet gyártó fél szemmel felém sandított és felvonta a szemöldökét. Rezignáltan bólintottam.

Negyed óra múlva G-Dog bejelentette - mintegy a pletykákat megelőzendő, -  hogy rövid úton megszabadultak a legújabb munkatársainktól, mert pont kapóra jött, hogy letelt a próbaidejük, és hétfőtől már nem kell rájuk számítani.

Ennyi...

Day 30

Még az ünnepek előtt a végére értem a 30 shrednek. Ebből úgy 25 napot végig is tornáztam, a maradék öt napon a térdeimet fájlaltam. Bár a mozgás nem volt eredménytelen, már csak azért fejeztem be, hogy elmondhassam, ezt is kipróbáltam.

Az első és a harmadik videó tetszett amúgy, a másodikat ki nem állhattam, összesen talán ha négyszer futottam neki, de minden alkalom változatos fájdalmakba torkollott, úgyhogy hagytam is a fenébe. A gyakorlatokból meg a könnyítettet csináltam többnyire, úgyhogy talán azért is nem olyan látványos az eredmény.

Sokszor hallottam már, hogy 30 perc mozgás önmagában nem ér semmit. Ez így ebben a formában talán túlzás. Attól függ, mit akarunk elérni. Igaz, hogy nem leszünk szép szálkásak, meg izmosak egy hónap alatt, ha csak ennyit mozgunk, de ebben én nem is reménykedtem egyébként se. Az izmaimat viszont sikerült felébresztenem a hosszú pihenésből, és annak a jó hatását még most is érzem, pedig karácsony óta két szalmaszálat nem tettem keresztbe.

Jövő héttől majd megint belekezdek valamibe, ezúttal viszont a jógát és a pilatest fogom kipróbálni, az talán még a hátfájásomra is jó lesz. Kommentben kaptam jó linkeket, de első nekifutásra megint csak valami fél órást fogok csinálni szerintem. Reggel szoktam tornázni főként, mielőtt munkába megyek, és a motivációmból is ennyire futja egyelőre. Majd ha már hardcore leszek, akkor talán kedvem is lesz tovább vergődni a földön, miközben a macska nyalogatja a hajam, meg ül a hasamon és néz meredten.

Azt még azért hozzá kell tennem, hogy bár az étrendemen nem változtattam, nem szoktam különösebben egészségtelenül enni. Persze sokan összevonják most a szemöldöküket, hogy bagel, peanut butter, meg pizza, de így eszek öt éve és nem híztam meg, úgyhogy elkönyveltem magamban, hogy akkor ezek szerint ehetem ezeket továbbra is. Ettől függetlenül eszek azért mást is, legutóbb például  Bubblehead fakadt majdnem sírva, amikor mondtam neki, hogy szinte minden nap tésztát vacsorázok, mert ő ha csak ránéz ezekre, megnő a feneke. Haha. De komolyan, eszek én zöldséget, meg gyümölcsöt is rengetegszer. Nyilván életkor függő is ez, és lehet, hogy tíz év múlva már nekem is több salátát kell majd legelnem minden nap, hogy egészséges maradjak, de legalább addig hadd élvezzem már az evést...