Jó reggelt

Kép: Maja-Mikaela

Irodai egypercesek

Waffles és én együtt dolgozunk egy projekten. Átlagosan három smileyt küld emailenként. Mi jöhet még?
Tegnap meg Pickles és én elmentünk találkozni az ügyféllel. A cég többek között a zöld energia és a fair trade mellett kampányol, hirtelen kedvem is támadt volna ott dolgozni. Pickles amúgy azzal kezdte a bemutatkozást, hogy sajnos nem tud névjegykártyát adni, mert a Nagyfőnök kidobatta az összes frissen készült darabot, mondván ő a sárgának nem ezt az árnyalatát rendelte. A két nő ezen már eleve el volt szörnyedve, és amikor Pickles megjegyezte, hogy micsoda pénzkidobás, az egyikük csak csendesen hozzátette, hogy "Na meg a fák ugye. Ne feledkezzünk meg a fákról."
Ezek után csak még jobban azt éreztem, hogy de jó is lenne itt dolgozni és végre valami hasznosat csinálni, meg itt biztos mindenki ilyen hippi, mint én, már szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy az új kollegáimmal babcsíráról, szójatejről meg szódabikarbónás hajmosásról beszélgetek ebédszünetben.
Ehh...

The Eagle in Budapest

Alig akartam elhinni, de tényleg egy nap alatt meglett az útlevelem. Pedig már fel voltam ár készülve, hogy majd elmagyarázzák, hogy a 24 óra nem úgy 24, hogy egy nap, hanem... Még annyira borzasztóan se nézek ki rajta, csak mintha valaki borsószemet dugott volna az orromba. Igaz, a régin meg olyan vagyok, mint a Walking Dead egyik szereplője. Mármint az egyik walking dead.
Az idő legnagyobb részében egyébként Eni kanapéján kempingeztem, kókuszos rizstejes kávét iszogatva, mert szójatejet a közeli boltokban nem sikerült felhajtanom, simát meg már két hete nem ittam, ez most a legújabb kísérletem; ugyanígy jártam az ehető dolgok beszerzésével is, így aztán a szekrényben fellelt kenyércsücskön vegetáltam, meg joghurtot ebédeltem. Közben kicsit dolgoztam is, meg a Triumph of the Sunt olvastam Wilbur Smithtől.
Azt egyébként szeretném leszögezni, hogy természetes élőhelyemen nem vagyok ennyire szerencsétlen, de ugye vendégség, ismeretlen terep, nem fogom más hűtőjét csupaszra enni. Eni egyébként kellőképpen el is volt borzadva, hogy én ott éheztem egész nap. Pedig nem is.

Egyik nap aztán elmentünk az Arribába mexikóit enni, ahol aztán hosszas mérlegelés után sikerült kiválasztanom az egyetlen olyan tölteléket és mártogatóst, amiben koriander volt, azt meg még mindig ki nem állhatom. Ehh...
Akárhányszor kitettem amúgy lábam, valaki mindig megpróbált eladni nekem valamit. Bár a helyszín és a termék mindig más volt, de a közönséges, erőszakos stílus mindegyikre jellemző volt. Szerintem ezek összebeszéltek. A múltkori buszjegyes eset után különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül ignoráltam az összeset, de ettől függetlenül tanuja voltam, ahogy az egyik üldözőbe vett valami idősebb nőt egy kazalnyi melltartót lóbálva az utca kellős közepén, válogatott szitkokat szórva utána.

Az utolsó napomon aztán elmentünk az egyik Frei kávézóba. Nekem ez már szinte hagyomány, tavaly Johnnal minden nap elmentünk az egyikbe reggelizni, amikor ott nyaraltunk. Megint volt új kávé, jamaicai fűszeres latte, amit Enivel persze rögtön ki is próbáltunk. Könyvet is akartam venni, mert ugye a kedvenc kávézóm pont egy könyvesboltban van, ahogy szerintem minden valamirevaló kávézónak lennie kellene, de aztán rájöttem, hogy így is alig tudtam beleküzdeni a vackaimat a hátizsákba, úgyhogy visszafogtam magam.

A hazafelé sikerült barátkozós útitársakat kifognom, akik aztán egész úton ismerkedtek... Go and get a room... A pasi velem is megpróbált cimbizni, de én túlságosan bele voltam merülve a könyvembe, úgyhogy nem értem rá szocializálni. Egyébként volt egy pont, amikor már azt hittem, a reptérre se jutok ki. Csak vártam és vártam a transzfer buszt, az meg nem jött. Végül amikor már épp Eninek írtam, hogy lehet, hogy itt maradok, megérkezett a kisbusz. A sofőr megjegyezte, hogy "Volt egy angol telefonszám megadva, fel is akartam hívni, hogy szóljak, nem érek ide időben. De aztán nem hívtam fel mégse." Thanks, Captain Obvious.

The Eagle has landed

The eagle has landed... Avagy megérkeztem tegnap Pestre.
A Deák térnél tett le a reptéri busz, és még csak öt perce voltam ott, amikor már megkörnyékezett valami kétes alak, és megpróbált eladni nekem egy gyűrött metrójegyet, amit akkor halászott elő a zsebéből. Mindezt a jegypénztártól úgy két méterre. Amikor közöltem vele, nem tartok rá igényt, egyből felemelte a hangját, berontott az intimzónámba és azt követelte, mondjam meg, mi a bajom vele. Amikor erre nem reagáltam, még csak rá se néztem, még neki állt feljebb, és vagy háromszor rákérdezett, miért nem válaszolok.

A jegypénztáros rezzenéstelen tekintettel mindezt végignézte, csak aztán kérdezett rá, mit akarok.
Rrrawr...

Jó reggelt

Kép: Food and Cook

Not amused

Vasárnap repülök Peste, hogy aztán a hétfőmet a Központi Okmányirodában tölthessem, mert amúgy nem lenne jobb dolgom. Mivel az útlevelem augusztus elején lejár, még valamikor két hete megpróbáltam időpontot foglalni a londoni nagykövetségre, ahol közölték, hogy szeptember elejére pont van is. WTF? Ráadásul onnantól még vagy 8 hét, mire kész lesz.
Nekem meg ugye ha minden jól megy, akkor augusztus végén kell. Igen, még mindig nem adtam fel a reményt, hogy eljutok Dél-Afrikába. Cape Townba leginkább.
Szóval megvettem a repülőjegyet, bejelentettem az irodában, hogy ez van, és nemsokára már repülök is. Pont jól jött ez, mert már épp nem is tudtam volna mire költsem azt a  £300-t.

I'm not amused...
Kép: Alice Jiang

Irodai egypercesek

Filomena ma jól kiosztotta a Mountaint, amiért az be merészelte kapcsolni a kis hősugárzóját. A Mountain erre fel bosszút esküdött, és kijelentette, hogy holnap pokrócot fog hozni. Később követőket kezdett maga köré gyűjteni, akik szintén fáznak, hogy majd együtt tüntessenek, ha esetleg a pokróc nem válik be.

The Mountain who walks, avagy irodai egypercesek

Nem tudom, az új iroda miből épült, de akárhányszor Big Friendly Giant elhalad az asztalok között, vagy a Mountain kimegy nassolni a konyhába, esetleg csak elsétál a nyomtatóhoz, minden egyes lépésükbe belerázkódik minden, mintha földrengés lenne.

Nem túl bizalomgerjesztő.
Filomena persze még mindig ott tart, hogy bezzeg az új konyha. Majd ha a Mountain alatt beszakad a padló és beesik az alsószomszédhoz, akkor legalább ők is látni fogják, hogy a mi konyhánk mennyire hi-tech.

Sooky

Egy hét után elmondhatom, hogy teljesen magával ragadott a The Secret World. John és én szinte minden szabadidőnket ezzel töltöttük az elmúlt pár napban. A nyomozgatós küldetések pedig olyankor is lekötötték a gondolataimat, amikor épp az irodában ültem. Beletelt azért jó pár órába, mire némelyiket sikerült megoldani, és az első, aminek nekifutottunk elég idegesítő volt, de ettől függetlenül ugyanúgy élveztük, mint a többit.
A karakterem, Sooky szépen fejlődik, és pont úgy néz ki, mint valami titkos ügynök. Az új napszemüvegében meg erősen Horatio Cainre hajaz, épp csak az átható tekintet hiányzik.

Jó reggelt

Kép: Food and Cook

A hang és annak terjedése

Filomena és a Nagyfőnök bejelentették, hogy az új irodában majd szigorú szabályok lesznek ám bevezetve, például senki nem ehet majd az asztalnál, ki kell vonulni a konyhába. Ezt egyébként támogatom, csak azt nem értem, hogy lesz ettől jobb, amikor az új iroda teljesen open plan. Minden egybe van nyitva, és ebbe beleértendő a konyha is. Szóval úgyis büdös lesz, legfeljebb a büdösnek kicsit tovább fog tartani, hogy mindenhova elérjen.
A következő új, nagyon fontos szabály, hogy mindenkinek ügyelnie kell a személyes higiéniájára. Úgy látszik, eddig nem kellett. Amúgy meg nevetséges, hogy felnőtt embereknek a szájába kell rágni, hogy fürödjenek, mielőtt dolgozni jönnek, de a tömény hónaljszag, ami rendszerint belengi az irodánkat azt mutatja, hogy az egyenes megmondás se változtat semmin.

Aztán a következő pont a fülhallgatók betiltása volt, elvégre ne érezzük már magunkat túl jól munka közben, hova vezetne az. Feltettem ezután a kérdést Suzynak, aki a kisfőnök, hogy bár ez mind szép és jó, de nem hallottam, hogy bárki felsorolta volt azt a szabályt, hogy ezentúl civilizáltan is kellene majd viselkedni, ugyanis többségünk azért hallgat zenét, hogy az állatias hangokat valahogy kiszűrje.
Suzy erre csak hümmögött egy sort, hogy hát az új iroda nagyobb, és majd ott kevésbé fog terjedni a hang. Persze, mert a hang az már csak olyan, meglátja a nagy teret és elmegy a kedve a terjedéstől. A Baboon Troop most is 7 méterre ül tőlem, az új irodában is 7 méterre fog, úgyhogy különösebben nem érdekel, mekkora a fennmaradó tér.
Ehh...

Irodai egypercesek

... azt már tényleg nem akarom tudni, hogy került fanszőrzet az asztalomra az irodában.
Ewww...

Bezzeg az új konyha, avagy irodai egypercesek

Az irodai konyhában ma olyan szag volt, mintha valaki beleszart volna a mikrohullámúba, aztán meg magas fokozaton még kicsit oda is pörkölt volna neki.
Filomena ilyenkor persze mindig azzal jön, hogy bezzeg majd az új irodában mennyivel jobb lesz a konyha, meg az étkező. De én továbbra se látom, hogy függ ez össze azzal a ténnyel, hogy néhány kollegám ebédje úgy szaglik, mint valami háromnapos partravetett hal, vagy egy tűző napon oszladozó macskatetem.