A Bristolban élő művész, Alexander Korzer-Robinson, 19. századi antik könyveket darabol fel különleges képeihez.
Saját bevallása szerint alkotásai egyszerre fejezik a nosztalgiázás szépségét és a múlt lerombolását. A saját múltunkat a valóság kis darabkáiból építjük fel, és ez folyamat magában foglalja a szándékos emlékezést, de ugyanúgy az öntudatlan felejtést is.
A képekhez csak azokat az illusztrációkat használja fel, amik eredetileg az adott könyvben szerepelnek, így változik át egy egyszerű enciklopédia egy különös, régi világra nyíló ablakká.
A képek gyönyörűek, engem mégis amennyire lenyűgöznek, annyira el is borzasztanak, és Alexander Korzer-Robinson már szinte a barbárság határát súrolja. Bár talán igaza van, és ahelyett, hogy ezek a lexikonok valahol elzárva porosodnának, így újjászületnek és új értelmet nyernek.
Talán...
De azért csak ott motoszkál bennem, hogy ezeket a könyveket már nem fogja olvasni senki. Szomorú.
Saját bevallása szerint alkotásai egyszerre fejezik a nosztalgiázás szépségét és a múlt lerombolását. A saját múltunkat a valóság kis darabkáiból építjük fel, és ez folyamat magában foglalja a szándékos emlékezést, de ugyanúgy az öntudatlan felejtést is.
A képekhez csak azokat az illusztrációkat használja fel, amik eredetileg az adott könyvben szerepelnek, így változik át egy egyszerű enciklopédia egy különös, régi világra nyíló ablakká.
A képek gyönyörűek, engem mégis amennyire lenyűgöznek, annyira el is borzasztanak, és Alexander Korzer-Robinson már szinte a barbárság határát súrolja. Bár talán igaza van, és ahelyett, hogy ezek a lexikonok valahol elzárva porosodnának, így újjászületnek és új értelmet nyernek.
Talán...
De azért csak ott motoszkál bennem, hogy ezeket a könyveket már nem fogja olvasni senki. Szomorú.
No comments:
Post a Comment