Azok, akiknek gyereke van, miért háborodnak fel azon, hogy nekem nincs, és nem is akarok. Nekik attól nem lesz kevesebb... Vagy attól félnek, hogy az ő gyerekük majd egyszer csak köddé válik, csak mert nekem nincs?
Én ezt egész egyszerűen képtelen vagyok felfogni.
Csak irigységből. Mert nem állsz be a sorba, mert nem azt teszed, amit elvárnak tőled, hanem ami jólesik. Mert arra gondolnak, milyen szép és jó is volt még a gyerek előtti időszak és visszasírják. És megkeseredettek és ez így jön ki belőlük.
ReplyDeleteÉn múltkor megkaptam, hogy az lehet a legrosszabb abban, hogy nincs pasim, hogy most így nem lesz hirtelen gyerekem (30 vagyok). Szerintem meg az a legrosszabb, hogy totál béna vagyok a saját hátam megmosásában :D (najó, nem csak ez, de a héten ez volt a legnagyobb problémám a témát érintve)
Azert ez szomoru, marmint, ha tenyleg azert mondjak, mert megkeseredettek, meg mittomen. :(
ReplyDeleteEn 29, meg pasim is van, de o meg kevesbe akar, mint en. Pedig erdekes modon ugy vagyok vele, h ha lesz, akkor vele meg el is tudnam kepzelni. De azert inkabb ne legyen :D
nem hinném, hogy elkeseredettek. azt nevelték beléjük, hogy az élet egy gyerektől lesz teljes. Én se akartam nagyon sokáig. nem azért, mert így kényelmes vagy mert félek, hogy elveszítem a fiatalságomat, hanem mert egyrészt nem érzem magam felnőttnek hozzá, másrészt pedig mert az jut az eszembe, hogy ha lesz gyerekem, mennyit fogok aggódni, amikor elmegy otthonról és este ki tudja merre jár. ki támadja meg, mi van, ha eltűnik, vagy kitör a III. világháború.. stb.. ha lesz, hát lesz. de ettől én is kivagyok, hogy magyarázzák, ők már ennyi idősen rég 3 gyerek szülei voltak. hát egészségükre. én ilyenkor mélyen hallgatok, aztán felállok, hogy én tökéletesen boldog vagyok így.
ReplyDeleteEn csak siman nem erzem jol magam gyerekek kozeleben. Es azon a velemenyen vagyok, hogy aki ugy erzi nem akar, az ne eroltesse :D Mert ugye mindig mondjak, hogy az ember a sajat gyereket ugyis szereti, de aztan mi van, ha megse. Ez nem olyan dolog, amivel kiserletezgetni kell...
ReplyDeleteÉn ismerek olyat, aki többgyerekes és bevallotta egy őszinte pillanatában, hogy ugyan szereti a gyerekeit és mindent megtesz értük, de hogyha újrakezdhetne mindent, akkor nem így csinálná, nem vállalna ennyit és ilyen korán. Csak vannak, akik tényleg engednek a társadalmi nyomásra, aztán meg ők képviselik a társadalmi nyomást :D
ReplyDeleteIgen, en is hallottam ilyet.
ReplyDeleteMeg ismerek alapbol rosszindulatu embereket is, akikrol siman el tudom kepzelni, hogy csak azert eroltet vmit, mert neki is van/kellett es ne egyedul szenvedjen mar.
De persze szerintem a tobbseg, akinek gyereke van az tenyleg orul neki, es tokre azt hiszik, hogy mindenki orulne neki, mert az a "normalis"