Valamiért nagyon akartam szeretni Dmitry Glukhovsky első regényét, a Metro 2033-t. Talán ezért is voltam egy kicsit csalódott, amikor már a feléig is eljutottam és még mindig nem tudtam eldönteni, tényleg tetszik-e.
A történet egy atomháború után játszódik, ami kipusztította az ember által lakott területeket. Nem derül ki, pontosan mikor történt ez, de néhány szereplő még emlékszik, milyen volt a felszínen élni, mások már lent születtek a metró alagutakban, ahova a túlélők menekültek. Ettől függetlenül vannak köztük stalkerek, akik rendszeresen feljárnak a felszínre és hoznak vissza mindenféle használati tárgyakat, rukákat, ami egyből fel is vetette bennem a kérdést, hogyha minden annyira radioaktív, hogy ott élni már nem lehet, akkor biztos jó ötlet-e kacatokat lehordani onnan. Meg mi lesz, ha ezek elfogynak? Én mindig ilyeneken aggódok, amikor posztapokaliptikus történeteket olvasok, szerintem ezért is nem tudom őket élvezni igazán.
A könyvben egyébként vannak kommunisták, kannibálok, rejélyes szörnyek, egy város, Polis, ahol a kultúra virágzik, és mindenki művész, meg könyveket olvas. Ide akar egyébként eljutni a főszereplő, Artyom. A felénél abbahagytam az olvasást, úgyhogy egyelőre nem tudom, miért. A titokzatos Hunter bízta meg ezzel a küldetéssel, de valahogy az egész olyan gyenge volt, semmiféle feszültség nem volt bennem, hogy megtudjam miért.
Ahogy azt a Kultnaplón is már megírták előttem, a másik bajom nekem az volt, hogy egyre azon aggódtam, hogy férnek el ezek a metróalagútban. Csak felidéztem magamban azokat az időket, amikor még naponta jártam be London belvárosába dolgozni, és egy sima munkanapon olyan volt a peronon állni, mint beszorulni egy húsdarálóba, és akkor még nem is akart a fél város egyszerre ott lenni.
Egyszer még talán befejezem... Addig meg csak itt fog lógni a levegőben.
A szerző hivatalos oldalán egyébként sikerült annyit kihámoznom az orosz szövegből (Google Translate of course), hogy több író is csatlakozott a Metro Universe-hez, bármi legyen is az, és néhányuknak már meg is jelent a könyve, a borítójukon ott virít a Metro 2033 embléma, de hogy ezeknek mennyi közük van az eredeti történethez, az számomra nem derült ki.
Anna Kalinkina regénysorozat a Cat and Mouse szintén felkeltette az érdeklődésem, de ha jól értettem, ez egyelőre még oroszul se jelent meg, úgyhogy erre még várhatok. Ő egyébként az első női író aki csatlakozott a Metro Universe-hez.
Hát még a játék milyen zseniális belőle... :)
ReplyDeleteFPS gondolom... azoktol nekem mindig hanyingerem van, bar John szerint csak nem vagyok kepes normalisan beallitani az egerem... :D pedig amugy lehet, h ki is probalnam
ReplyDelete